Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-18 / 12. szám
V +-> о >* СП •U Lt Vezeti: Zlatica Funková, okleveles bölcsész, oz SZLKP KB dolgozója A NŰK ÉS A TÁRSADALOM A férfi és nő közötti kapcsolat kérdése А пб gazdasági függetlensége, egyenjogúsága alapvetően megváltoztatta szerepét a családban és társadalomban. Ez a változás az alapja a nő és férfi közötti kapcsolat megváltozásának is. Az új kapcsolat kialakulásában bizony sok esetben gátlólag hatott az a körülmény, hogy a férfiak nehezen adták fel az idők hosszú során tudatukba ivódott családi és társadalmi privilégiumot. A férfi felsőbbrendűsége, mint már említettük, a történelmi múltban fejlődött ki, ezért ezt a tudatot nem lehet máról holnapra megváltoztatni. Mindmáig tapasztalhatjuk, hogy a férfiak a nőkérdés megoldásában igen szívesen konzervatív nézetűek. Érthető, hiszen a tradíció nekik kedvezett jobban. Ezt a tényt természetesen nem lehet figyelmen kívül hagynunk. A nőkérdés megoldása nem egyszerű dolog A nő felszabadítása a család terhe alól egész sor új problémát hozott a felszínre, amelynek hatását nemcsak a férfi, hanem az egész család érzi. Családon kívül pedig: a nő vetélytársként áll szemben a férfival a termelő munkában. A vetélytársat különösen a magasabb iskolai végzettségű, műveltségű nőkben látják a férfiak. Részükről a legnagyobb védekezést abban látjuk, hogy még mindig aránylag kevés nő van vezető szerepben, felelősségteljes munkahelyeken, az irányító szervekben. Ezenkívül a nő munkáját, cselekedeteit, közéleti tevékenységét kritikusabb szemmel vizsgálják, mint a férfiét. A nők sokkal nehezebben vívnak ki elismerést a munkában, különösen pedig valamilyen funkcióban. Ennek ellenére tudjuk, hogy a nők szinte nélkülözhetetlenek a társadalom építésének minden szakaszán, enélkül nem tudjuk elképzelni a társadalmi továbbfejlődést. Ez a tény olyan hatással van a férfiakra, hogy egyre többen hagynak fel konzervatív nézetükkel, és a nők teljes egyenjogúságának kedvezőbb élet- és munkafeltételeit alakítják ki. A nő gazdasági függetlensége, társadalmi elkötelezettsége, a jogi és etikai normák megváltozása, a férfi csalódon belüli helyzetét is megváltoztatta. Nem tekinthető többé családfőnek, mivel már nem családfenntartó a szó szoros értelmében. Tehát a feleség és a gyermekek létfenntartása már nemcsak az 6 keresetétől függ. A nő szerepe a családban a történelem folyamán több hasonló radikális változáson ment mór ót. Az első jelentős változás az volt, hogy a matriarchátust a patriarchátus vette át, majd pedig a poligám házasságot a monogám házasság váltotta fel. Ezzel megteremtették a feltételeket arra, hogy a nő szabadon választhassa meg élettársát. Akarata szerint dönthet sorsáról, gyermekei sorsáról, házastársi összeférhetetlenség esetén kérheti a házasság felbontását. Több nyugati szociológus azt hangoztatja, hogy a nő, azzal, hogy önálló keresettel rendelkezik, az élet továbbhordozója, a családi élet megszervezője, — egyre inkább vezető szerepet játszik a családban. Ezek a nézetek nem helytállók, csupán az a tény váltotta ki őket, hogy a nőnek egyenjogúságával megnőtt a tekintélye is, mégpedig nem csupán a családban, hanem a társadalomban is, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a nő mentalitásával, sajátos lelki beállítottságával döntő szerepet játszik a család érzelmi életének harmonikus kialakításában. A nő mindmáig bizonyos értelemben a békesség, a nyugalom, kiegyensúlyozottság, a béke jelképe. A nő életével függ össze a boldog családi élet, a meleg otthon kialakításának képzete. A férfitől inkább a biztonságot, állandóságot, a támaszt várjuk. Nem ismételhetjük tehát elégszer, hogy a harmonikus, boldog emberi élet folytatása mindenekelőtt attól függ, hogy milyen feltételeket teremtünk a nő és a férfi személyiségének, tehetségének teljes kibontakozására. Szocialista társadalmi rendszerünkben megvannak az érvényesülés társadalmi és politikai feltételei. Mindannyiunk érdeke, hogy a nők emancipációjával a boldog emberi élet alapját teremtsük meg. Vége „EGY VISSZATÉRŐ EMIGRÁNS“ Fia 1969-ben engedély nélkül külföldön maradt, illetve nem tért vissza a megadott határidőn belül. Ezzel a büntetőtörvénykönyv 109. szakaszának 2. bekezdésébe ütköző bűncselekményt követett el. Hogy volt-e ellene büntető eljárás, illetve elítélték-e, azt az utolsó lakhelye szerint illetékes járási ügyészségen állapíthatják meg. — Hazatérésének semmi akadálya nincs. Eziránt a jelenlegi tartózkodási helye szerint illetékes csehszlovák külképviseleti hatóságnál kell jelentkeznie, ahol a további utasításokat megadják. Ha már elítélték volna, akkor a hazatérése előtt kegyelmi kérvényt kell beadnia, amelyben kéri a kiszabott szabadságvesztés büntetés elengedését. A kegyelmi kérvényt a köztársasági elnökhöz kell intéznie. „NEM TUDOM MIT TEGYEK" Édesapját 50 éves korában megoperálták, aminek folytán nehéz munkára nem alkalmas. Ezért havi 350.— Kcs állami pótlékot kap. — Jelenleg az efsz-ben dolgozik havi 1000.— Kcs keresettel. Azt kérdezi, hogy nem vonnák-e meg a 350.— Kcs állami pótlékot, ha többet keresne. Édesapját nyilvánvalóan egészségi állapotának tartós rosszaboddása miatt részleges rokkantnak ismerték el s a havi 350.— Kcs-t bizonyára részleges rokkantjáradék címén kapja. A részleges rokkantjáradék egyik törvényes feltétele — az egészségi állapot tartós rosszabbodásán kívül — a keresetcsökkentés is, amelynek az előző átlagkereset egyharmadót kell kitennie. Nyilvánvalóan eszerint állapították meg, hogy édesapja 'a részleges rokkantság mellett, illetve részleges rokkantjáradék mellett milyen összeget kereshet, amely még nem haladja meg a megelőző havi átlagkeresetének kétharmadát. A részleges rokkantság törvényes feltételeihez nemcsak az egészségi állapot tartós rosszabbodása, hanem hozzátartozik a tényleges keresetcsökkenés, mint gazdasági feltétel is. Maткт gasabb kereset esetén elesik ez utóbbi feltétel, ami a részleges rokkantság megszűnését és a részleges rokkantjóradék megvonását vonja maga után. (Dr. B. G.) „GYERMEKEM JÖVŐJE* ön is beismeri, elhamarkodott szerelmi kapcso lat volt az egész. Nem gondolt idejekorán arra, hogy e rövid ideig tartó kapcsolatból gyereke születhet, ami újabb gondokat okoz majd életében. Most már tehetetlennek érzi magát. Gyermeke apja idegen állampolgár, sem teljes nevét, sem pedig a címét nem tudja, tehát nem követelhet tartásdíjat. Ilyen esetben nehéz hasznos tanácsot adnil Azért ne keseredjen ell Nevelje becsülettel, szeretettel gyermekét, hisz ahogy írja, sok öröme telik benne. Legalább ez a kicsiny gyermek ne érezze, hogy nem kellett volna a világra jönnie, ön fiatal még, minden megváltozhat. Ne mondjon le teljesen a szórakozásról, legfeljebb jobban gondolja meg cselekedeteit. Találhat még magához illő élettársat. Végeredményben egy szépen fejlődő, egészséges gyermek nem lehet akadálya egy esetleges házasságnak. „HATTYÚ" Aggodalmát nem tartjuk teljesen indokoltnak. Lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvassa, minden rendben lesz. Mégis szeretnénk részletesebb választ küldeni, írja meg nevét és címét. AZ IDEGES GYERMEK Van-e egyáltalán ideges gyermek? Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy van, mégpedig elég sok. A gyermek idegességének több oka lehet. Az egyik ok az idegrendszer veleszületett, fokozottabb mértékű érzékenysége. A másik ok pedig a környezet ráhatása a gyermekre, tehát a gyermek környezetéből érkező kedvezőtlen ingerek. Az idegességet kiváltó mindkét ok tehát olyan jellegű, hogy megfelelő neveléssel fokozatosan, teljesen megszüntethető. Az ideges gyermeket gyakran „rossz gyerekként könyvelik el. Ez pedig nagy hiba. Az idegrendszer kimerültségéből eredő idegességet valami módon tettetni, „szimulálni" nem lehet. Természetesen, az ilyen gyermek idegességének tünetei rossz hatást gyakorolnak környezetére. Az örökké mozgó és fecsegő gyermek éppen olyan terhes lehet bizonyos körülmények között, mint a félénken meghúzódó, örökösen sírdogáló és aggódó, egyáltalán nem mozgékony gyermek. Az ilyen kisgyermekkel azonban tudni kell megfelelő módon bánni. Megverni a helytelenül „rossz gyerek"-nek vélt ideges gyereket súlyos nevelési hiba lenne, hiszen a testi fenyítésnek még a teljesen egészséges gyermek nevelésében sincs helye. Az ideges gyereket át kell segíteni a fellépő nehézségeken, igen sok szeretettel és türelemmel igyekezni kell megszüntetni az idegességet kiváltó okokat. Az örökösen mozgó gyerekeknek olyan feladatokat kell adnunk, amelyek helyhez kötik, mozgásában gátolják őket, ám szinte észrevétlenül. Erre igen jó eszköz lehet valamilyen társasjáték, olvasás, tv-nézés. Azonnali, gyors eredményt azonban még így sem várhatunk: Bármennyire különösnek tűnik is, de az ideges gyermeket a szokottnál gyakrabban kell dicsérni. A félős, sírás típusú ideges gyerek például túlzott félelmében nem meri elmondani a megtanult leckét, rossz osztályzatot szerez. Rá kell vezetnünk őt arra, hogy önbizalma megszilárduljon, és ne beszélje be magának, hogy nem képes olyasvalaminek az elvégzésére, ami semmiképpen sem haladja meg képességeit. Szomorúbb eset az, ha a szülő nem veszi figyelembe gyermeke idegességét. Ilyenkor aztán ez az idegesség neuraszténiává alakulhat, amely a gyermek egészségének, munkaképességének, életkedvének komoly leromlását eredményezheti. Ha a gyermeket szellemi tevékenységgel túlterhelik, zaklatják, idegesítik, ha a szülők elhanyagolják gyermekük helyes napirendjének betartását, és tűrik, hogy a gyermek rendszeresen éjszakázzék a Tv vagy a könyv mellett, igen könnyen fellép a neuraszténia. Jellemzőbb tünetei a sápadt arc, beesett karikás szem, gyakori panaszok fejfájásra, szédülés, gyomorémelygés, a gyermek keze, ujjai remegnek, hangulata ingadozó, jókedve hirtelen borongássá válik, hajlamos a búskomorságra, melankóliára. Az idegesség súlyosabb formája, amely általában serdülőkorú gyereknél lép fel, a hisztéria. A hisztériás gyermek a külső ingerekre nem a szokásos, normálisnak tekinthető módon reagál, hanem mindig érzelmei és indulatai szerint. A hisztériás gyermeknél általában a következő tünetek figyelhetők meg: a rendkívüli érzelmi ingerlékenység, a szinte pillanatok alatt változó kedélyállapot, a nagyon labilis önuralom, befolyásolhatóság, az egyéni felelősségérzet hiánya, nagyfokú önzés, tettetés, „színészkedés", az érzelmek „rohamokban" megnyilvánuló kitörése, amely különféle külső tünetekkel is párosul, mint például a kipirult arc, reszketés, rángatózás, elalélás. A hisztériás gyermek gyógyítását semmi esetre sem szabad elhanyagolni. A szülőknek, a gyereket tanító pedagógusoknak és a szakorvosoknak kell összefognia, hogy a gyermek gyógyulásának módját, útját szakszerű módon egyengessék. Ne feledjük el: közös célunk a jól nevelt gyermek. Jól nevelni pedig csak egészséges gyermeket lehet. Sági Tóth Tibor
