Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-18 / 12. szám
1 EGY KÚRIÁBAN Átlépem a ház küszöbét és egyszerre a múlt században találom magam. A falakon ősök berámázott képei. Elnézegetem a hölgyek színes selyem, és velencei csipkével szegélyezett bársony ruháját. Az almárium fölött családfájukat böngészem. Egy-két nevet találomra kiragadok: Zmeskall, Kubinyi, Andreánszky, Tihanyi, Reviczky ... A régi rézkilincses ajtó felett a legkisebb portré egy aszszonyt ábrázol. Zmeskall Anna festőművésznő önarcképe. Családi becenevén Nina néni. A 19. század derekán született Magyarországon. Nem ment férjhez, Bécsbe költözött, hogy a piktorok műhelytitkait elsajátítsa. Münchenben telepedett le, s ott élte le élete nagy részét. Gondolom szabad elveket vallhatott. Szegényen tért meg az ősök földjére, a lestfni kastélyba s öreg napjaira itt húzta meg magát. Zmeskall Elek és Péter Ikertestvérek voltak, s annyira hasonlítottak egymásra, hogy Péter menyasszonya esküvőjük napján is összetévesztette őket. Péter az alsó, Elek ebben a felső kastélyban élt. Különc volt, például egész életében hóziköntösben járt. Egyszer erdejéből néhány holdat el akart adni. Az érdeklődő parasztok kérdésére kérdéssel válaszolt: — Mennyit kínáltok érte? — Huszonhatezret, — volt a válasz. — Hát annyiért nem eladd, mert annyit nem ér, de huszonnégyért odaadom, — s megegyeztek. Az öreg falak között látott napvilágot Zmeskall Miklós a zeneköltő, aki később Bécsben udvari tanácsos lett és Beethoven barátja volt. Sok éven át leveleztek. Az ősök berámázott portréi alatt egy barokk szalondíványán Kotlámé, született Zmeskall Anna, Zmeskall Mikiás az árvái zeneköltő leszármazottja, a kilencvennégy éves Anna néni ül. Még mindig szép asszony, s bámulatos emlékezőtehetsége meglepő, ö az évszámok, a nevek, a múlt és a Jelen század élő krónikája. Anna néni fia, Kollár György Mosonmagyaróváron végezte a mezőgazdasági főiskolát. A helybeli efsz-ben volt könyvelő. Négy éve nyugdíjazták, de mert nagyszerűen szolgál az egészsége és egyike a szövetkezet legpéldásabb munkaerőinek, most pénztárosként dolgozik tovább. Etelka húga vezeti a háztartást. A régi ház lakóinak nagy öröme az új, modern fürdőszoba. Egyébként a kastély amióta áll, berendezése alig változott valamit. Különböző stílusú antik bútorai, a régi lámpák és a még régibb kandallá meghitten ontják a fényt és a meleget, otthonos hangulatot teremtenek. Annak idején az árvái hétszllvafás klsnemes jó paraszthoz Illő szorgalommal művelte földjét, apró gazdaságát. A Zmeskall kúria tulajdonosainak leszármazottalt a mai társadalom is hasznos polgáraivá fogadta. Az újságírók, s a televíziós kamera csak nagy ritkán kerüli ei őket, mert szlovákiai viszonylatban Is egyedülállónak tekintik az érintetlen öreg házat és annak lakóit. Anna néni unokája Reviczky lány, ápolónőként működik és egy kisfiú édesanyja. .Köd, szürke köd vonul mlndmen keresztül: Lemondás búja, néma korvadás. Nem fái, de lényem mégis összerezdül; Kincs jajszava, de némasága gyász." Reviczky Gyula A Zmeskall kúria közvetlen tőszomszédságában rogyadozik a Reviczky kastély, Reviczky Gyula, a magyar költő egykori lakóháza. Nyitott ajtóin és ablakain egyedüli vendégként a szél lép be olykor néma, nagyon is fegyelmezetlen leheletével. Egyetlen és legnagyobb szobája a lestínl ifjúság szórakozását szolgálja, hogyha táncolni kerekedik kedvük. Az Oravská Galéria foglalkozik az újjáépítés gondolatával, itt helyeznék el a galéria egyik részlegét. Akkor Reviczky Gyűlő emléktáblája is fölkerülne a falra és emléke nem veszne homályba. A Zmeskall csalód műemlékei is méltó elhelyezést nyernének, annak is inkább, mert a két családot rokoni szálak fűzték egymáshoz. Időben és térben pillantsunk visszafelé, a cselédházból Indult embernek és költőnek, Reviczky Gyulának életútjára, aki nem azonosult azzal a meleggel, ami a nyitott cselédházakból áradt. Szívet és tüdőt cserélt születése után. Ez a gyors metamorfózis Reviczky életének és költészetének nagy titka. A Nyitra megyei Vitkócon született, Nemesjácon jegyezték be az anyakönyvbe latin szókkal, ahogyan a törvénytelen gyerekek bejegyzése alkalmával ez gyakorlatban volt. Apja: N. N., azaz ismeretlen, anyja: Bálek Veronika: servilis, tehát cseléd, s Jablonka községben Illetékes, ami viszont Árva megyében van. A cseléd fiának azonban előkelő keresztszülei akadtak: Korda Pál s Reviczky Kálmánná, szül. Zmeskall Judit. Még a fiú születésének évében ugyanaz a lelkész, aki keresztelte, ezt jegyezte be a lányanya fiának nevéhez: „Cognomen In Reviczky transmutavit", azaz vezetéknevét Reviczkyre változtatták. Mert a fiú Reviczky Kálmán, a bécsi császár egykori magyar testőrtisztjének fia volt, akit gátlás nélküli Casanovaként ismertek Bécsben s szerte az úri Felvidéken. A magába zárkózott, bús Reviczkynének nem lehetett gyermeke. A hideg lengyel szelek és a fehér tajtékkal futó Árva folyó vidékéről a hószín-arcú asszony egy kis cselédkét szerzett vitkáci birtokára, hogy földije legyen, így került Bálek Veronika Vitkócra, akit egy forró augusztusi éjszakán ölelt magához a ház ura. A kis cseléd nem hasonlított a bécsi dámák ravasz magakellető hölgyeihez. Magába zárta az úri ölelés emlékét s híven őrizte, vállalta, szembenézett sorsával. Reviczkyné ugyanezt tette. Veronika melléről elragadták a fiúcskát, dajkát fogadtak melléje s a kastélyba került. Bölcsőjét a földbirtokos asszony ringatta, ő tanította járni, kényeztette, beleélte magát az anyaságba. De a kézzelfogható bölcső fölött ott lebegett Bálek Veronika anyagtalan szomorú tűnődése is. Csak néha láthatta fiát titokban a dajka könyörülő jóvoltából. így telt el három év. Ezalatt Reviczky Kálmán sikeresen elitta s elkártyázta Vltkócot, a birtok dobra került s ők ökrös szekéren Árva, az ősi föld felé, Lestínbe vették útjukat, csak Veronikát hagyták az elárvult Vitkócon. Mikor a hintó s a szekérkaraván elindult, Bálek Veronika magára kapta ünneplő ruháját, fogta motyóját, kirohant a cselédházból, futott a hintó után. ö is haza akart menni szülőföldjére. Megpróbált fölkapaszkodni az egyik szekérre, Reviczky Kálmán észrevette, Intett a kocsisoknak, azok ostort fogtak az anyára. ■ Jaj, a fiam. Ne vigyék el a fiamat I — sikoltotta. Ez a sikoly ott maradt Vitkócon, és ott kísért ma is a Zmeskall és a Reviczky kúria falai között, az utak porfelhőiben, a burgonyaföldek és zabmezők fölött. A jéghideg falú Reviczky kastélyt megroggyantotta az Idő, minden a múlté, a temetőben nyugszanak ostorttartái, csak Reviczky Gyulát, a költőt élteti műve. Es a Skalka, a büszke sziklacsúcs mered változatlanul az éare, mint örökkön élő nagy tanúja a történteknek. MOYZES ILONA v m „A CSKP XIV. kongresszusa irány voi oldalú gondoskodás a dolgozókról; az, h< munkahigiénia alapelveit, hogy javítsál gazdasági szervek a szakszervezetekkel i berek körében végzett munka rendszer hogy a munkakollektívák és egységek fejleszthessék képességeiket. A végzett nemcsak a termelés és a munkatermeié zője, hanem egyidejűleg minden embeij tele is.“ (A CSKP KB Elnöksí A vrbovei Trikota nemzeti vállalat júniusban ünnepli fennállásának harmincéves jubileumát. A kezdetben 250 alkalmazottal dolgozó kötöttáruüzem sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. Két új üzemrészleggel is bővült, a Saátín-Stráinén és Salán (Vágsellye) létesült új varrodákkal. A Trikota alkalmazottainak száma ma kétezer, a dolgozók 83 százaléka nő. Az üzem egyik kis termében az itt készülő női és gyermekfehérneműk mintadarabjai. Némelyik valóságos csipkefantázia. A Franciska, Akácla, Letkisa, Elvira, Bolero elnevezésű és többi, mintegy háromszázötven fajta alsónemű között még a legigényesebb vásárlónak is gondot okoz, melyiket válassza, Az üzem öt tervezőnőjének ügyességét, elképzelésük gazdagságát bizonyítják a mintadarabok, melyeknek legtöbbjét az 1972-es terv szerint már szabják-varrják az üzem varrodájában. A kezdetben szerény kis vrbovei üzem 1960- ban kezdett terjeszkedni. Ekkor indult meg az üzemrészek átépítése, kibővítése. Korszerű, nagyobb teljesítményű gépeket vásároltak és ez lehetővé tette a termelés állandó növelését. Ebben a jubileumi évben kerül sor a 125 millió koronás beruházással készült új munkacsarnokok átadására. Az új munkacsarnokok üzembehelyezése, valamint a áaitíni és a Salai varrodák tervezett kibővítése további munkalehetőséget biztosít a környéken lakó nőknek. 1970-ben a vállalat 179 millió korona értékű árut termelt. Ezt az összeget az ötödik ötéves terv végéig 306 millió koronára emelik. Alexander Takái mérnök, a Trikota igazgatóhelyettese, az üzemi pártszervezet elnöke mondta el, hogy a februári győzelem 24. évfordulója számukra kettős ünnepet jelentett, mert ezen a napon adták át az üzemi munkásőrség egységének a köztársasági elnök által adományozott, „A kiváló munkáért“ állami kitüntetést. Az üzemben huszonhárom szocialista munkabrigád dolgozik. А „V. I. Lenin“ nevet viselő brigád minden tagja nő. Munkájukat több mint száz százalékra teljesítik, amellett, hogy a minőséget is állandóan igyekeznek javítani. Nálunk a női egyenjogúság a gyakorlatban is megvalósult. — Vezető beosztásban is vannak már nők, mint Mária Mállková, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöknője, Boíena Obuchová a személyzeti osztály vezetője, — magyarázza Prvá elvtársnő, a Lenin-brigád vezetője, többszörösen kitüntetett munkásnő. — A nők kérései üzemünkben meghallgatásra találtak. Jólesik az Vidéki i% Щ а
