Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Húsz éve A maihoz viszonyítva szerény kivitelben indult útjára a Szlovákiai Nőszövetség mélynyomásos képes hetilapja, a Nö, eredetileg Dolgozó Nő címen, hogy a csehszlovákiai magyar nőket aktivizálja, bekapcsolja hazánk politikai, gazdasági és kulturális vérkeringésébe. Az új magyar sajtóterméket mindnyájan örömmel fogadtuk és mint az újszülött bölcsőjénél szokás — jókívánságainkkal indítottuk el útjára. Ügy adódott, hogy húsz esztendővel ezelőtt az első szám vezércikkében is én fogalmazhattam meg ezeket a jókívánságokat, valamint azokat az igényeket is, amelyeket az induló női folyóirat iránt támasztottunk. Nem véletlen, hogy a lap címében a „dolgozó“ jelzőt viselte, abból a lenini tanításból kiindulva, hogy a „nő teljes felszabadulásához és a férfival való igazi egyenjogúságához az szükséges, hogy társadalmi gazdálkodás folyjék és abban a nő közös termelő munkája által vegyen részt. Ez a lenini tanítás a szocializmus útjára lépett hazánkban is általános érvényű, és különösen szükséges volt ráirányítani a figyelmet Szlovákia magyarlakta déli járásaiban, amelyekben az alkalmazott nők száma a munkalehetőség hiánya miatt mélyen az országos és szlovákiai átlag alatt volt, ami természetesen befolyásolta a családok életszínvonalát. Bár ez a helyzet azóta már lényegesen javult, még mindig nem kielégítő. Ez megnyilvánult a nemrégiben lezajlott választási gyűlések vitájában is, amikor további munkalehetőségeket igényeltek a nők számára. A nők igyekezete a termelő munkában való részvételre ma már világjelenség. Ezt láthatjuk az USA-ban, Angliában, az NSZK-ban stb., ahol az összes dolgozók 33—36 százalékát a nők képezik. A szocialista országokban az alkalmazott nők számának emelkedése gyorsabb ütemű, így például a Szovjetunióban elérte az 50 százalékot, és a többi szocialista országban is a 42—49 százalék között van. Az a tény, hogy a nők egyre inkább bekapcsolódnak a termelésbe és szakmát választanak, szükségessé teszi általános és szakmai műveltségük növelését. És éppen ezen a téren várt jelentős feladat a mi magyar nyelvű női folyóiratunkra: az egyszerű háztartásbeli nőkben felébreszteni az érdeklődést a társadalmi problémák, a termelőmunka és a világ dolgai iránt. Hogy a Nö ennek a feladaténak eleget tett, azt bizonyítja az említett tény is, hogy a szlovákiai magyar nők ma már igénylik a munkalehetőségeket, mind az ipar, mind a mezőgazdaság, mind a szellemi tevékenység területén, sőt egyre szélesebb mértékben vesznek részt a politikai és társadalmi élet irányításában is. Megállapíthatjuk, hogy a lap komoly szervező munkát végzett az eltelt húsz év alatt abban is, hogy a szlovákiai magyar nők nagy tömegét mozgósította és bekapcsolta a Csehszlovákiai Nőszövetség tevékenységi körébe és ezáltal táplálta bennük az összetartozás tudatát hazánk nőivel, nemzetiségi különbség nélkül, hogy olvasótáborában politikai-nevelő munkát végzett, ápolta közös haladó hagyományainkat és szocialista hazafiságra nevelt a proletár nemzetköziség szellemében. Bár női folyóiratunk levetette régi szürke köntösét és szinte ünnepi külsőt öltött, ez nem jelenti azt, hogy megvált eredeti célkitűzéseitől, sőt, bízunk benne, hogy azokat a húsz év jó tapasztalatait felhasználva tovább követi. Mai tetszetős külseje talán éppen annak köszönhető, hogy megbecsült tagja lett szocialista sajtónk családjának, amelyre ugyancsak komoly feladatok várnak, és amelynek szüksége van mind a felsőbb szervek, mind olvasótáborának támogatására. Bár a Nö nőknek íródik — hiszen a nőszövetség lapja — kedves olvasmánya nemcsak a nőknek, hanem a családok többi tagjainak is. Ez azzal magyarázható, hogy a lap sűrűn foglalkozik az emberi kapcsolatokat, a családtagok békés együttélését, a gyermekek nevelését érintő kérdésekkel is. Nincs szándékomban a húszéves Nö valamennyi erényét felsorolni — még kevésbé esetleges hiányosságait — hiszen születésnapját ünnepeljük. Az is lehet, hogy kissé elfogult vagyok, de hát, ahogyan említettem, ott voltam a bölcsőjénél, és talán természetes az a kívánságom, hogy a jövőben még sikeresebben valósítsa meg feladatait és legközelebbi jubileumáig ne hiányozzon egyetlen csehszlovákiai magyar család asztaláról sem. LÖRINCZ GYULA VÉLEMÉNYEM, KÍVÁNSÁGOM Az olyan ünnepi alkalomkor, amilyen egy folyóirat fennállásának 20. évfordulója, minden bizonnyal helyénvalók a dicsérő szavak. De nem szeretném, ha véleményemet a lapról csak így értelmeznék. A „NÖ"-t első számától ismerem és olvasom. Mindig őszintén „drukkoltam", hogy a célokat, amelyeket születésekor maga elé tűzött, el is érhesse. Sokat lehetne írni és beszélni arról, hogy nekünk, olvasóknak, menynyi mindent adott ez a lap. Ebből az alkalomból azonban inkább arról szeretném megmondani a véleményemet, hogy a „NÖ" általában miként felelt meg azoknak a feladatoknak, amelyek, mint a Szlovákiai Nőszövetség sajtószervének, megszabták küldetését és feladatkörét. Túlzás nélkül elmondhatjuk: ez a lap mindig megalkuvás nélkül harcolt azért, hogy az asszonyokat megnyerje a CSKP célkitűzéseinek, és sohasem igyekezett olcsó módszerekkel tartalmatlan, felületes és szenzációhajhászó anyagokkal népszerűséget elérni. Éppen az égető problémákkal és a mozgalmi feladatokkal szemben elfoglalt elvhű álláspontjával vívta ki a tiszteletet s szerezte meg jó nevét asszonyaink körében. Közvetlen hatásának, befolyásának tudható be, hogy a szlovákiai magyar asszonyok politikai és kulturális színvonala szemmellóthatóan növekedett. Persze ezt a tényt nem lehet pontosan felmérni, statisztikai számadatokkal szemléltetni. Azt viszont le tudjuk mérni, hogy az elmúlt 20 év alatt milyen nagy mértékben növekedett a szlovákiai asszonyok politikai és gazdasági aktivitása, és hogy ebben milyen nagy az érdeme a „Nö"-nek. A jövőt Illetően őszinte szívvel kívánok a lapnak és a szerkesztőségi kollektívának erőt, egészséget az alkotáshoz, sok jó ötletet és az eredményes munka fölött érzett örömet. Az olvasóknak pedig azt kívánom, hogy lapuk teljesítse mindazt, amit tőle elvárnak, kívánnak, hogy a továbbiakban még tartalmasabb, még színesebb legyen, s hogy még többet segítsen ismeretszerzésükben, egyéni és munkaproblémáik megoldásában, és hogy.a jövőben is jól szolgálja szórakozásukat. Az elkövetkezendő években, különösen tekintettel a nőmozgalom programjának teljesítésére, elsősorban arra kell irányítania a figyelmét, hogy a CSKP XIV. kongresszusa feladatunkul adta, hogy továbbra Is növelni kell a nők politikai és közéleti aktivitását. Ezzel kapcsolatban a jövőben tovább kell javítani a nők élet- és munkakörülményeit. A lapnak e jelentős társadalmi követelmény teljesítését illetően nagyok a lehetőségei, de feladatai sem csekélyek. Különös figyelmet kell ezért fordítani az olyan formák keresésére, amelyekkel hathatós segítséget nyújthat azoknak a nőknek, akiket beválasztottak a képviseleti szervekbe, akiket beválasztanak a szakszervezeti tisztségekbe, akik a nőszövetségben vagy más társadalmi szervezet ben dolgoznak. írni kell áldozatkész munkájukról, hozzá kell őket segíteni újabb ismeretek szerzéséhez és lehetőséget kell nekik nyújtani, hogy a lap hasábjain kicseréljék tapasztalataikat. A lapban továbbra is olyan anyagokat kell közölni, amelyek megerősítik az emberekben a jól végzett munkából fakadó örömet és büszkeséget, és azt a tudatot, hogy a nők munkájukkal hozzájárulnak saját emberi és társadalmi értékük növeléséhez. Továbbá kívánatos lenne, ha a lap a rossz példák bírálatával és a jó példák kiemelésével még fokozottabb mértékben hozzájárulna a nők munkájának és életének megkönnyítéséhez. Ezenkívül, ugyancsak e cél érdekében jó lenne a lap hasábjain megszólaltatni a szakszervezet, a nemzeti bizottságok felelős funkcionáriusait, az üzemek vezető beosztású dolgozóit. Végül szeretném, ha a „Nö" még nagyobb figyelmet szentelne az emberi kapcsolatoknak, ha olyan fonalat adna az olvasók kezébe, amelynek segítségével az emberek könnyebben találnák meg egymáshoz az utat. Továbbra is ápolnia kell mindazt a szépet és nemeset, amely az embert emberré teszi, és megerősíteni, támogatni mindazt, ami közelebb hoz bennünket szocialista társadalmunk célkitűzéseinek eléréséhez, valamenynyiünk örömtelibb, boldogabb életéhez. ZLATICA FUNKOVA
