Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-24 / 51-52. szám

w r KÍVÁNSÁGAINK TELJESÜLJENEK. KEDVES OLVASÓINK! Szívesen várt, szerető családtagként érkezik otthonukba lapunk, hogy kel­lemes és boldog ünnepük fényéhez, öröméhez a maga szerény lehetőségei szerint hozzájáruljon. Szinte gyermeki izgalommal és anyai gonddal készül minden évben az ilyen karácsonyi ajándéknak, szilveszteri mulattatónak szánt ünnepi szám: megérzik-e az olvasók belőle a szeretet, az örömadás szándékát, segít-e szebbé, erősebbé tenni gyermekek és szülők, férjek és feleségek egymást segítő kapcsolatát, feloldja-e a magányosok szomorúságát, felébreszti-e az emberekben a felelősség érzését egymás iránt, nyújt-e fel­üdülést, új erőt és lelkesedést a hétköznapok fáradozásaihoz, munkájához? Az idén különös jelentőséget nyert minden, amit olvasóinknak írtunk, s amit olvasóink nekünk írtak. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója, a XIV. pártkongresszusnak, a nehéz és bonyolult időszak utáni sikeres vá­lasztásoknak, a szocialista építőmunka kibontakozásának az esztendeje volt az idei. A Nő küldetéséhez híven tájékoztatta, lelkesítette olvasóit társadal­munk, hazánk építése legfontosabb feladatainak teljesítésére. Elmélyítette bennük a szocialista hazafiság érzését, megszilárdította tudatukban a prole­tár internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus eszméit. Ezt bizonyítják azok a vélemények, kívánságok, amelyeket közvélemény­kutató kérdőíveinken közvetlenül a választásokat megelőző hetekben küldtek be hozzánk olvasóink, hazánk magyar nemzetiségű asszonyai. „Továbbra is népszerűsítsék kommunista pártunk politikáját“, „Segítsenek, hogy mi asszo­nyok is erohknek, képességeinknek megfelelően építhessük hazánkat“, „Ta­nítsanak, hogy gyermekeinket szocialista társadalmunk hasznos tagjaivá nevelhessük“ — írták, kérték. A ragaszkodás, a bizalom csendül ki minden hozzánk küldött sorból, jó­kívánságból, kérésből. Nehéz néhány szóban összefoglalni azt a figyelmet, megbecsülést és szeretetet, amelyet olvasóink tanúsítanak lapunk iránt, és amelynek — mint azt a beérkezett kérdőívek is bizonyítják — több mint százhuszonötezer olvasója van. Természetes, hogy a lapunkat előfizető édes­anyák — és azok családtagjai, a kisgyerekek, nagylányok, papák és nagy­mamák — érdeklődése, kívánsága nagyon sokrétű, széles körű. Tizenhat oldalon minden kívánságnak minden héten lehetetlen eleget tenni. De következő, 1972. január 1-i, jubileumi, a huszadik évforduló jegyé­ben készülő számunktól kezdve sorra vesszük a „Véleményem, kívánságom“ minden kérdését-kérését, hogy fokozatosan megteremtsük a feltételeket telje­sítésükhöz. Most csak néhányat a kívánságok közül: Azokat az olvasókat, akiktől meghívást kaptunk, a jövő évben sorra látogatjuk, hogy munka­helyük, lakhelyük életéről beszámoljunk lapunkban. Hűséges lapterjesztőink, olvasóink segítségével tovább gyarapodott olvasó-, táborunk. Szeretnénk mindannyiuk kívánságának eleget tenni, hogy a Nő az új esztendőben nem megkésve — hétfőn, kedden — hanem már szomba­ton ott lehessen olvasóinknál. Bízunk abban, hogy a nyomda és a posta megteremti hozzá a szükséges feltételeket. Hogy kívánságaink teljesülhessenek, még jobb, felelősségteljesebb munkát kell végeznünk. Nem szabad közömbösnek lennünk az építő feladatok vál­lalásában, a hiányosságok feltárásában. Elkötelezettségünknek szocialista társadalmunk iránt, munkánkban, magatartásunkban kell megnyilatkoznia. Munkahelyünkön, lakhelyünkön, a nőszövetség tagjaként és családunkban, mint édesanyának a szocialista jövő építését kell segítenünk. Keresnünk kell a lehetőségeket az alkotó tevékenység, a kezdeményezés kibontakoztatására, nem szabad szemet hunynunk a hibák, hiányosságok felett. Ebben akar lapunk — küldetéséhez híven — továbbra is még nagyobb segítséget nyújtani olvasóinknak. És most, amikor megköszönjük a sok ünnepi, és a huszadik évfordulóra beérkezett jókívánságot, egyben újra meg is kérjük hűséges olvasóinkat: együttműködésükkel, tanácsaikkal, vélemé­nyükkel, lapterjesztő munkájukkal, leveleikkel járuljanak hozzá továbbra is, hogy célunkat elérhessük. Közös igyekezettel, munkával tegyük még szebbé, örömtelibbé a családok — gyermekeink életét. A jövőben ehhez erőt, egészséget kívánunk kedves olvasóinknak, az ünne­peken pedig kellemes szórakozást, jó pihenést! téré kibontakozódott a dolgozók szé­les körű munkakezdeményezése. Eb­ben a kezdeményezésben és a hatá­sára kialakult fokozott munkalendü­letben egyértelműen kifejezésre ju­tott dolgozó népünknek a párt öt­­venesztendős önfeláldozó és sikeres harca iránt érzett mély megbecsü­lése és tisztelete, az a hála, amely a pártot a társadalmi fejlődésért, a szocialista országépítés egyre na­gyobb eredményességéért vívott küzdelemben megilleti. A fokozott szocialista munkakezdeményezés ta­núságtétele volt annak, hogy dolgozó népünk jelentőségének megfelelően értékeli a párt XIV. kongresszusát. Azt a kongresszust, amely megálla­píthatta, hogy a csehszlovák társa­dalom mély politikai-társadalmi és gazdasági válságából, a jobboldali és antiszocialista erőkkel vívott küzde­lemből győzedelmesen kerültek ki a marxi—lenini tanok, az e tanokhoz, a proletár internacionalizmushoz hű erők. Azt a kongresszust, amely ki­tűzte szocialista társadalmunk sok­oldalú fejlesztésének, a dolgozó nép életszínvonala emelésének igényes, de reális programját, s amely kifeje­zésre juttatta, hogy szilárd része va­gyunk a szocialista tábornak, a nem­zetközi kommunista mozgalomnak, őszinte hívei és szövetségesei a Szov­jetuniónak és a többi szocialista országnak. A dolgozók fokozott kezdeménye­zése bizonyította azt is, hogy népünk tisztában van az esztendő harmadik legnagyobb belpolitikai eseményé­nek, a képviselőválasztásoknak rendkívüli jelentőségével is-. A vá­lasztások a társadalmi konszolidáció sikeres befejezését jelentették. A Nemzeti Front jelöltjeinek teljes győzelme, a szavazásban megnyilvá­nult egység kifejezte népünknek a párt politikájába vetett mély bizal­mát, teljes egyetértését ezzel a poli­tikával. A szavazás bizonyította, hogy dolgozó népünk elismeri a kommunista pártnak a társadalom­ban betöltött vezető szerepét, s hogy a párt vezetésével akarja folytatni a szocialista országépítést. Ez a sza­vazás kétségbevonhatatlan tanúbi­zonyságát adta annak, hogy hazánk népe magáévá tette a XIV. kong­resszuson kitűzött fejlesztési progra­mot, s hogy a megválasztott képvi­selőkkel vállvetve ennek a program­nak a megvalósításán fog dolgozni. Eltökéltségének máris vannak konkrét bizonyítékai: a tervteljesí­tésben elért eredmények. Az üzemek már hetekkel Szilveszter előtt jelen­tették, hogy valóra váltották az idei terv feladatait, elvégezték azt a A Nő szerkesztősége munkát, amely az ötéves terv első évében várt rájuk. Természetesen nemcsak az ipar jeleskedett; szinte minden mutatóban példásan teljesí­tette tervét a mezőgazdaság is. Elő­zetes számítások szerint földműve­seink mintegy hét százalékkal ter­meltek többet, mint 1970-ben. Ez a hét százalék sok-sok ezer tonna ga­bonát, húst s egyéb mezőgazdasági terméket képvisel. És örömünkre szól, hogy hasonlók az eredmények a gazdasági élet más területein is. Sikeres volt tehát az 1971-es esz­tendő. Gazdag, nyugodt, biztonságos volt. Többet adott, mint az előző, mert többet tettünk azért, hogy ad­hasson. Párt és állami szerveink megteremtették hozzá a lehetőséget, s nekünk továbbra is feladatunk, hogy e lehetőség ezután se maradjon kihasználatlanul.

Next

/
Thumbnails
Contents