Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-10 / 50. szám

ELŐZETES 5J következő, összevont karácsonyi-szilveszteri -52-es V számunk tartalmából: Ünnepi hangulat — Együtt a család — Emberség — Az 527. lépés — Olvasóink kívánságára — Tollal és mikrofonnal: Űjra tudnak nevetni a Molnár gyere­kek — Kedvenceink — Nevessünk! A barátság nevében vetélkedő har­madik fordulójának helyes megfejtése: 1. Tatjana Smlga szovjet művésznő az Operettszlnház tagja. 2. A moszkvai Melódia hanglemezvál­lalat 189 millió hanglemezt termel. A nyertesek: Micsurda Erzsébet, ONV, Rimavská Sobota (Rimaszombat) — Ali beta Belovcová, FUakovo (Fülek), Druistevná 34. Jubileumi rejtvénysorozatunk helyes megfejtői közül tízet kisorsoltunk. A nyertesek — akiket lapunk 20. évfordu­lójának megünneplésére meghívunk — a következők: 1. Katrenlcs Károlyné, Tekovsky Hri­­dok 84, Levlcei járás. 2. Borka Erzsébet, Kolárovo (Gúta), Mierová 61, Komárnói járás. 3. Sári István, Tehla (Töhöl), Levied járás. 4. Németh Mária, Dun. Streda (Duna­­szerdahely), u. Slobody 135. 5. Cintel Ferenc, Drnava (Dernő) 130, Roíftavai járás. 6. Benes Lajosné, Kráfová n/Váhom (Vágklrályfa), Galantal járás. 7. Bakos Erzsébet, Roiőava (Rozsnyó), Safárikovo 105, Les. závod. 8. Bozsó Auguszta, Vrakdfi (Várkony), ZDS mád., Dun. Stredal járás. 9. Urbán Veronika, Veiké Ludince (NagyÖlved) 545, Levloet járás. 10. Morvay Lászlóné, Nltra, sídl. Chre­­nová D/3. 4. 107. További 30-an könyvjutalmat nyertek. Nevüket helyszűke miatt következő számunkban közöljük. „Nagyon örülök, hogy találkozhat­tam elnökkel, megismerkedhetek életükkel, munkájukkal, eredmé­nyeikkel és problémáikkal. Ezek na­gyon hasonlítanak a mieinkhez, hi­szen mi is, önök Is ugyanazért a célért dolgozunk: szebbé és köny­­nyebbé akarjuk tenni a dolgozó nö életét. Köszönöm a kedves vendég­látást, és ha Bulgáriában járnak, keressenek fel Szófiában.“ Ezeket a szavakat Anasztázia Urse­­va elvtársnő, a Bolgár—Szovjet Ba­rátság Házának igazgatója mondot­ta. Urseva elvtársnő a csehszlovák —szovjet barátság hónapja alkalmá­ból látogatott el a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságba. Bratislavá­­ban tartózkodása alkalmából szíve­sen eleget tett a Szlovák Nőszövet­ség Központi Bizottsága funkcioná­riusai kérésének, és eljött közéjük. Urseva elvtársnő nagy érdeklődést tanúsított a választások iránt. Nagy­ra értékelte azt a tényt, hogy a nők jelentős számban kaptak helyet a képviselők listáján. Népesedési po­litikánkról beszélgetve elismeréssel szólt arról a nagy megbecsülésről és BOLGÁR VENDÉG Bratislavában gondoskodásról, mellyel pártunk, kormányunk és egész társadalmunk az anyákat körülveszi, és egyre jobb feltételeket biztosít nekik a gyer­meknevelés magasztos hivatásának teljesítéséhez. ,,A nő legyen büszke rá, hogy édesanya, mert a szocialista társadalomban is ez a nő legfonto­sabb, legelsőrendűbb és legszebb feladata“ — hangoztatta vendégünk. Anasztázia Urseva egy kis bolgár faluban, Kableskoban született. Szü­lei földhözragadt szegények voltak. A háború előtt álmodni sem mert arról, hogy valaha is tovább tanul­hasson. 1939-ben belépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Itt bontakozott ki teljes egészében politikai világ­nézete. Zűrzavaros idők voltak azok, amikor a német fasizmus közvetle­nül fenyegette Európa nemzeteit. A német megszállók bevonulása után mint húszéves fiatal mély poli­tikai meggyőződésből elhagyta falu­ját és a hegyekbe ment a partizá­nokhoz, hogy részt vegyen a fasiszta betolakodók elleni népi küzdelem­ben. „Községünkből huszonötén csatla­koztak a partizánokhoz. A fasiszta megszállók bosszúból mind a huszon­öt partizán házát felgyújtották és porrá égették. Azt hitték, hogy a meg­torlás visszarettenti a többieket a fa­sizmus elleni küzdelemtől. Az ellen­állás azonban lavinaként növekedett, és nem tartóztathatta fel a legbru­­tálisabb megtorlás sem. A fasiszták nem számoltak azzal, hogy a bolgár nép mély baráti testvéri érzéseket táplál a szovjet nép iránt, s ezt az érzést senki el nem fojthatta. Né­pünkben egyre inkább fokozódott a gyűlölet a fasiszták ellen, és még szervezettebben folytattuk az ellen­állási harcot" — mondotta Urseva elvtársnő. Amikor véget ért a háború, a fel­szabadító szovjet csapatokkal együtt tért vissza szülőfalujába. A népi ha­talom egyik első intézkedéseként haladéktalanul felépíttette a parti­zánok felégetett házait. Egész sor szép új családi ház azonban hiába várta vissza gazdáját. — Huszonötén indultunk el Kab­­leskoból a partizánokhoz, de csak öten éltük túl a háborút. A többiek életüket áldozták a haza felszabadí­tásáért. Sok jó elvtársunk nem ér­hette meg a győzelmet — mondta Urseva elvtársnő, s a visszaemléke­zéstől, a meghatódottságtól hangja most is megremegett. További élete összefonódott a há­ború utáni újjáépítő munkával, a po­litikai és társadalmi tevékenységgel, a családi élettel, a gyerekek nevelé­sével. Munkája közben időt szakított magának a rendszeres tanulásra is, főiskolai végzettséget szerzett. Amire nem volt lehetősége fiatalon, azt erős akarattal felnőtt korában elvégezte. Két fia közül az idősebbik a Szovjet­unióban, Moszkvában tanult. A fő­iskola befejezése után családot ala­pított. Urseva elvtársnő meleg han­gon beszélt kétéves unokájáról, Zol­­tánkáról, a család kedvencéről. A menye ugyanis magyar származású, Annuskának hívják. Nagy és maradandó élmény olyan emberrel találkozni, aki aktívan részt vett a világot halálos veszéllyel fe­nyegető fasizmus elleni elszánt népi küzdelemben. Különösen nagy él­mény akkor, amikor az eseményeket nő mondja el nőknek. Anasztázia Urseva asszonyban egyszerű és köz­vetlen egyéniséget, határozott fellé­pésű, széles látókörű, tájékozott és nagy műveltségű elvtársnőt, tapasz­talt politikai munkást ismertünk meg. GÁL ETA KONGRESSZUSI párbeszédek A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa — minden túlzás nélkül — valóban történelmi mér­földkövet jelent az orizág életében. A kongresszusi előkészületek során megmutatkozott, hogy a múlt esztendei tragikus eseményeket követően sikerrel halad az ország társadalmi-politikai, de ugyanakkor gazdasági konszolidációja is. Lengyelországi utazá­saim során több ízben tapasztalhattam, hogy mind a párttagok, mind a pártonkívüllek rendkívüli aktivi­tással kapcsolódnak be a párt központi bizottsága irányelveinek megvitatásába; javaslataikkal, ötleteik­kel messzemenően hozzájárulnak a közeli és távoli célkitűzések megvalósításához. Ebből a munkából természetesen a nők is kiveszik a részüket. Egyéb­ként ezt a tényt példázza a két alábbi párbeszéd. Maria Zielonacka a poznanl egyetemi klinika bio­kémikusa. Fiatal, alig pár éve hagyta el az iskola kapuit. S bár a kémcsövek, lomblkok világában él, nem lepődik meg, hogy a politikai helyzetre, társa­dalmi kérdésekre fordítom a szót. — Az egész ország politizál. Nem csupán a gyűlé­seken, hanem az utcán, villamoson, odahaza este, a pihenés óráiban is — magyarázza. — Úgy vélem, pillanatnyilag ez rendkívül pozitívan értékelhető. Vitathatatlan, hogy a kongresszusi párbeszédbe az új pártvezetésnek valóban sikerült bekapcsolnia az ország lakosságának minden rétegét. Ennek alapvető oka, hogy a szóban forgó párbeszéd fókuszában közérdekű kérdések állanak. — Engem személy szerint két kérdéscsoport érde­kel különösebben — folytatja Maria Zielonacka. — Elsősorban a fiatalok problémái és ezzel párhuza­mosan a nők helyzetével összefüggő kérdések is. Az az érzésem, hogy az elmúlt esztendő alatt a leg­felső párt és állami szervek, de ugyanakkor az üze­mek vezetősége, a tömegszervezetek rendkívül sokat tettek mind a fiatalok, mind a nők helyzetének javí­tása érdekében, Mindenekelőtt a munka- és élet­­feltételek megjavítására gondolok, A beszélgetés során természetesen kiderül, hogy még több probléma vár megoldásra, A fiatalokat így a lakóskérdés, az építkezések ütemének meggyorsí­tása érdekli elsősorban, míg a nők, sokat emlegetett „második műszakijuk megkönnyítése érdekében sze­retnének hatékonyabb lépéseket tenni. Nos, az ősz­­szes probléma nem oldható meg egy csapásra. Fontos azonban: — ... hát igen .. . rendkívül lényeges momentum, hogy sikerült olyan légkört teremtenünk, amely lehe­tővé teszi az alkotó munka kibontakozósát, a reális javaslatok mielőbbi megvalósítását; mindez nem süllyed el a bürokrácia végeláthatatlan útvesztőiben, Szerintem ez a tény a legfontosabb, ami a konszo­lidációs folyamatot, általában a kongresszusi kam­­pányt jellemzi — fejezi be e tömör fordulattal véle­ményét Maria Zielonacka. Cecylia Zbaszyniak az Amino nevet viselő élelmi, szeripari kombinát pártszervezetének titkára. A gyá­rat országszerte jól ismerik kiváló termékeiről. A dől. gozók hetven százaléka nő. — Tán nehezen hihető, de üzemünkben sem a bé­reket, sem a beosztást illetően nem teszünk különb­séget férfi és női munkaerő között. A vezető poszto­kon is arányosan foglalnak helyet a nők — mondja Cecylia Zbaszyniak komoly határozottsággal. Tény, hogy a negyvenkét főiskolát végzett vezető káder közül az Amlnoban harminc a nő. Ezzel egy­idejűleg több nő folytatja tanulmányait egyrészt az üzemi iskolákban, másrészt magasabb fokú szak­tanintézetekben, — Mindez azonban fokozott terheket ró a nőkre, nemde? — teszem fel óvatosan a kérdést. — Vitathatatlanul. Viszont az üzem vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy könnyítsen helyzetükön. így pl. bár meglenne rá a lehetőség, nem vezetjük be az éjjeli műszakot. Ezt amolyan „rejtett tartalékként" kezeljük — mosolyodik el a pártszervezet titkára. — Ugyanis amennyiben terv­kiesésre kerülne sor, dolgozóink hajlandók még ezt a megterhelést Is vállalni, A szakszervezet szintén komoly tervek megvalósí­tását készíti elő. A gyár területén hamarosan felépül a szolgáltatások háza, amelyben a legkülönbözőbb boltok, mosoda, javítóműhelyek, sőt fodrászat is helyet kap, Bölcsődéről, óvodáról már a múltban Is gondoskodtak; az üzem dolgozói számára jutányos áron szerzik be a téli burgonya- és gyümölcsszükség­letet. A pártszervezet titkára a kongresszussal össze­függésben elmondja, hogy alapos tervet dolgoztak ki, amely egyik részében a tervfeladatok teljesítésé­vel, másik részében az Uzemfejlesztés problémáival, de ugyanakkor a dolgozók társadalmi és szociális szükségleteinek fokozottabb kielégítésével foglalko­zik. Ügy véljük — mutat rá Cecylia Zbaszyniak —, hogy valóban tiszta számlával és nyugodt lelkiisme­rettel várhatjuk a kongresszusi határozótokat. Nem vitás, hogy e két rövid párbeszédből Is ki­derül: Lengyelországban a társadalmi-politikai és gazdasági konszolidáció eddig elért sikerei valóban az össznépi összefogásnok köszönhetők, annak a ténynek, hogy az ország „apraja-nagyja" eddig nem tapasztalt akarással látott hozzá új perspektívái­nak megteremtéséhez. B. P. I.

Next

/
Thumbnails
Contents