Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-12-10 / 50. szám
ELŐZETES 5J következő, összevont karácsonyi-szilveszteri -52-es V számunk tartalmából: Ünnepi hangulat — Együtt a család — Emberség — Az 527. lépés — Olvasóink kívánságára — Tollal és mikrofonnal: Űjra tudnak nevetni a Molnár gyerekek — Kedvenceink — Nevessünk! A barátság nevében vetélkedő harmadik fordulójának helyes megfejtése: 1. Tatjana Smlga szovjet művésznő az Operettszlnház tagja. 2. A moszkvai Melódia hanglemezvállalat 189 millió hanglemezt termel. A nyertesek: Micsurda Erzsébet, ONV, Rimavská Sobota (Rimaszombat) — Ali beta Belovcová, FUakovo (Fülek), Druistevná 34. Jubileumi rejtvénysorozatunk helyes megfejtői közül tízet kisorsoltunk. A nyertesek — akiket lapunk 20. évfordulójának megünneplésére meghívunk — a következők: 1. Katrenlcs Károlyné, Tekovsky Hridok 84, Levlcei járás. 2. Borka Erzsébet, Kolárovo (Gúta), Mierová 61, Komárnói járás. 3. Sári István, Tehla (Töhöl), Levied járás. 4. Németh Mária, Dun. Streda (Dunaszerdahely), u. Slobody 135. 5. Cintel Ferenc, Drnava (Dernő) 130, Roíftavai járás. 6. Benes Lajosné, Kráfová n/Váhom (Vágklrályfa), Galantal járás. 7. Bakos Erzsébet, Roiőava (Rozsnyó), Safárikovo 105, Les. závod. 8. Bozsó Auguszta, Vrakdfi (Várkony), ZDS mád., Dun. Stredal járás. 9. Urbán Veronika, Veiké Ludince (NagyÖlved) 545, Levloet járás. 10. Morvay Lászlóné, Nltra, sídl. Chrenová D/3. 4. 107. További 30-an könyvjutalmat nyertek. Nevüket helyszűke miatt következő számunkban közöljük. „Nagyon örülök, hogy találkozhattam elnökkel, megismerkedhetek életükkel, munkájukkal, eredményeikkel és problémáikkal. Ezek nagyon hasonlítanak a mieinkhez, hiszen mi is, önök Is ugyanazért a célért dolgozunk: szebbé és könynyebbé akarjuk tenni a dolgozó nö életét. Köszönöm a kedves vendéglátást, és ha Bulgáriában járnak, keressenek fel Szófiában.“ Ezeket a szavakat Anasztázia Urseva elvtársnő, a Bolgár—Szovjet Barátság Házának igazgatója mondotta. Urseva elvtársnő a csehszlovák —szovjet barátság hónapja alkalmából látogatott el a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba. Bratislavában tartózkodása alkalmából szívesen eleget tett a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága funkcionáriusai kérésének, és eljött közéjük. Urseva elvtársnő nagy érdeklődést tanúsított a választások iránt. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy a nők jelentős számban kaptak helyet a képviselők listáján. Népesedési politikánkról beszélgetve elismeréssel szólt arról a nagy megbecsülésről és BOLGÁR VENDÉG Bratislavában gondoskodásról, mellyel pártunk, kormányunk és egész társadalmunk az anyákat körülveszi, és egyre jobb feltételeket biztosít nekik a gyermeknevelés magasztos hivatásának teljesítéséhez. ,,A nő legyen büszke rá, hogy édesanya, mert a szocialista társadalomban is ez a nő legfontosabb, legelsőrendűbb és legszebb feladata“ — hangoztatta vendégünk. Anasztázia Urseva egy kis bolgár faluban, Kableskoban született. Szülei földhözragadt szegények voltak. A háború előtt álmodni sem mert arról, hogy valaha is tovább tanulhasson. 1939-ben belépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Itt bontakozott ki teljes egészében politikai világnézete. Zűrzavaros idők voltak azok, amikor a német fasizmus közvetlenül fenyegette Európa nemzeteit. A német megszállók bevonulása után mint húszéves fiatal mély politikai meggyőződésből elhagyta faluját és a hegyekbe ment a partizánokhoz, hogy részt vegyen a fasiszta betolakodók elleni népi küzdelemben. „Községünkből huszonötén csatlakoztak a partizánokhoz. A fasiszta megszállók bosszúból mind a huszonöt partizán házát felgyújtották és porrá égették. Azt hitték, hogy a megtorlás visszarettenti a többieket a fasizmus elleni küzdelemtől. Az ellenállás azonban lavinaként növekedett, és nem tartóztathatta fel a legbrutálisabb megtorlás sem. A fasiszták nem számoltak azzal, hogy a bolgár nép mély baráti testvéri érzéseket táplál a szovjet nép iránt, s ezt az érzést senki el nem fojthatta. Népünkben egyre inkább fokozódott a gyűlölet a fasiszták ellen, és még szervezettebben folytattuk az ellenállási harcot" — mondotta Urseva elvtársnő. Amikor véget ért a háború, a felszabadító szovjet csapatokkal együtt tért vissza szülőfalujába. A népi hatalom egyik első intézkedéseként haladéktalanul felépíttette a partizánok felégetett házait. Egész sor szép új családi ház azonban hiába várta vissza gazdáját. — Huszonötén indultunk el Kableskoból a partizánokhoz, de csak öten éltük túl a háborút. A többiek életüket áldozták a haza felszabadításáért. Sok jó elvtársunk nem érhette meg a győzelmet — mondta Urseva elvtársnő, s a visszaemlékezéstől, a meghatódottságtól hangja most is megremegett. További élete összefonódott a háború utáni újjáépítő munkával, a politikai és társadalmi tevékenységgel, a családi élettel, a gyerekek nevelésével. Munkája közben időt szakított magának a rendszeres tanulásra is, főiskolai végzettséget szerzett. Amire nem volt lehetősége fiatalon, azt erős akarattal felnőtt korában elvégezte. Két fia közül az idősebbik a Szovjetunióban, Moszkvában tanult. A főiskola befejezése után családot alapított. Urseva elvtársnő meleg hangon beszélt kétéves unokájáról, Zoltánkáról, a család kedvencéről. A menye ugyanis magyar származású, Annuskának hívják. Nagy és maradandó élmény olyan emberrel találkozni, aki aktívan részt vett a világot halálos veszéllyel fenyegető fasizmus elleni elszánt népi küzdelemben. Különösen nagy élmény akkor, amikor az eseményeket nő mondja el nőknek. Anasztázia Urseva asszonyban egyszerű és közvetlen egyéniséget, határozott fellépésű, széles látókörű, tájékozott és nagy műveltségű elvtársnőt, tapasztalt politikai munkást ismertünk meg. GÁL ETA KONGRESSZUSI párbeszédek A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa — minden túlzás nélkül — valóban történelmi mérföldkövet jelent az orizág életében. A kongresszusi előkészületek során megmutatkozott, hogy a múlt esztendei tragikus eseményeket követően sikerrel halad az ország társadalmi-politikai, de ugyanakkor gazdasági konszolidációja is. Lengyelországi utazásaim során több ízben tapasztalhattam, hogy mind a párttagok, mind a pártonkívüllek rendkívüli aktivitással kapcsolódnak be a párt központi bizottsága irányelveinek megvitatásába; javaslataikkal, ötleteikkel messzemenően hozzájárulnak a közeli és távoli célkitűzések megvalósításához. Ebből a munkából természetesen a nők is kiveszik a részüket. Egyébként ezt a tényt példázza a két alábbi párbeszéd. Maria Zielonacka a poznanl egyetemi klinika biokémikusa. Fiatal, alig pár éve hagyta el az iskola kapuit. S bár a kémcsövek, lomblkok világában él, nem lepődik meg, hogy a politikai helyzetre, társadalmi kérdésekre fordítom a szót. — Az egész ország politizál. Nem csupán a gyűléseken, hanem az utcán, villamoson, odahaza este, a pihenés óráiban is — magyarázza. — Úgy vélem, pillanatnyilag ez rendkívül pozitívan értékelhető. Vitathatatlan, hogy a kongresszusi párbeszédbe az új pártvezetésnek valóban sikerült bekapcsolnia az ország lakosságának minden rétegét. Ennek alapvető oka, hogy a szóban forgó párbeszéd fókuszában közérdekű kérdések állanak. — Engem személy szerint két kérdéscsoport érdekel különösebben — folytatja Maria Zielonacka. — Elsősorban a fiatalok problémái és ezzel párhuzamosan a nők helyzetével összefüggő kérdések is. Az az érzésem, hogy az elmúlt esztendő alatt a legfelső párt és állami szervek, de ugyanakkor az üzemek vezetősége, a tömegszervezetek rendkívül sokat tettek mind a fiatalok, mind a nők helyzetének javítása érdekében, Mindenekelőtt a munka- és életfeltételek megjavítására gondolok, A beszélgetés során természetesen kiderül, hogy még több probléma vár megoldásra, A fiatalokat így a lakóskérdés, az építkezések ütemének meggyorsítása érdekli elsősorban, míg a nők, sokat emlegetett „második műszakijuk megkönnyítése érdekében szeretnének hatékonyabb lépéseket tenni. Nos, az őszszes probléma nem oldható meg egy csapásra. Fontos azonban: — ... hát igen .. . rendkívül lényeges momentum, hogy sikerült olyan légkört teremtenünk, amely lehetővé teszi az alkotó munka kibontakozósát, a reális javaslatok mielőbbi megvalósítását; mindez nem süllyed el a bürokrácia végeláthatatlan útvesztőiben, Szerintem ez a tény a legfontosabb, ami a konszolidációs folyamatot, általában a kongresszusi kampányt jellemzi — fejezi be e tömör fordulattal véleményét Maria Zielonacka. Cecylia Zbaszyniak az Amino nevet viselő élelmi, szeripari kombinát pártszervezetének titkára. A gyárat országszerte jól ismerik kiváló termékeiről. A dől. gozók hetven százaléka nő. — Tán nehezen hihető, de üzemünkben sem a béreket, sem a beosztást illetően nem teszünk különbséget férfi és női munkaerő között. A vezető posztokon is arányosan foglalnak helyet a nők — mondja Cecylia Zbaszyniak komoly határozottsággal. Tény, hogy a negyvenkét főiskolát végzett vezető káder közül az Amlnoban harminc a nő. Ezzel egyidejűleg több nő folytatja tanulmányait egyrészt az üzemi iskolákban, másrészt magasabb fokú szaktanintézetekben, — Mindez azonban fokozott terheket ró a nőkre, nemde? — teszem fel óvatosan a kérdést. — Vitathatatlanul. Viszont az üzem vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy könnyítsen helyzetükön. így pl. bár meglenne rá a lehetőség, nem vezetjük be az éjjeli műszakot. Ezt amolyan „rejtett tartalékként" kezeljük — mosolyodik el a pártszervezet titkára. — Ugyanis amennyiben tervkiesésre kerülne sor, dolgozóink hajlandók még ezt a megterhelést Is vállalni, A szakszervezet szintén komoly tervek megvalósítását készíti elő. A gyár területén hamarosan felépül a szolgáltatások háza, amelyben a legkülönbözőbb boltok, mosoda, javítóműhelyek, sőt fodrászat is helyet kap, Bölcsődéről, óvodáról már a múltban Is gondoskodtak; az üzem dolgozói számára jutányos áron szerzik be a téli burgonya- és gyümölcsszükségletet. A pártszervezet titkára a kongresszussal összefüggésben elmondja, hogy alapos tervet dolgoztak ki, amely egyik részében a tervfeladatok teljesítésével, másik részében az Uzemfejlesztés problémáival, de ugyanakkor a dolgozók társadalmi és szociális szükségleteinek fokozottabb kielégítésével foglalkozik. Ügy véljük — mutat rá Cecylia Zbaszyniak —, hogy valóban tiszta számlával és nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a kongresszusi határozótokat. Nem vitás, hogy e két rövid párbeszédből Is kiderül: Lengyelországban a társadalmi-politikai és gazdasági konszolidáció eddig elért sikerei valóban az össznépi összefogásnok köszönhetők, annak a ténynek, hogy az ország „apraja-nagyja" eddig nem tapasztalt akarással látott hozzá új perspektíváinak megteremtéséhez. B. P. I.
