Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-19 / 47. szám

holdunk ü"b*el¥96? Noha az embereknek már nemcsak a képzeletét foglalkoztatja Földünk hűséges kísérője, a Hold, hanem nagyon is konk­rétan hozzálátott felfedezéséhez, nemhogy szertefoszlana ezt az égitestet övező ho­mály, hanem inkább egyre titokzatosabb. A Holdról származó kőzetek, illetve ásvá­nyok vizsgálása mindeddig még arra a .csekélységre" sem adott pontos választ, hogy hány éves. S hogy hogyan keletke­zett, arról végképpen nem tudunk semmit. A Holdra vonatkozó különböző feltevések egyik legérdekesebbike az, hogy tulajdon­képpen nem is .rendes" égitest, hanem egy ismeretlen távoli civilizáció mestersé­ges bolygója, amely évmilliárdokkal ez­előtt került az űrbe ismeretlen céllal. A szovjet holdkutatók elmélete szerint erről számos olyan jelenség tanúskodik, amelyet másképpen, természetes módon nem lehet megmagyarázni. Ha ez a teória igaz, úgy a Hold belsejében, a kéreg alatt mintegy 30 kilométernyíre, üres térségnek kell len­nie, ahol műszereket, esetleg lakótérségeket helyeztek el. A Hold felületén tapasztalt, megmagyarázhatatlan furcsaságok is ezt a hipotézist látszanak alátámasztani. Pél­dául a holdfelület meglepően rossz hőve­zető, továbbá a kőzetekben főleg króm, titánium és Zirkonium található, amely elemek rendkívül szilárdak, s mindamel­................ lett igen alkalmasak olyan öntvények ké­szítésére, amelyek e­­rösen sugárzásállók. Persze, azt senki sem hinné, hogy a műsze­rek még működnek, sót maga a burok, a holdfelület is már alaposan zilált álla­potban van, egy bizo­nyos idő óta tengelye is erős kilengéseket mutat. Elfogadható-e ez a tétel, vagy sem, majd meglátjuk. „kosztosokat" tartottam és ez sokat se­gített rajtunk. A falu idősebb emberei mesélik még, hogy Anna néni a túrós göncit és a borsos tokányt úgy tudta készíteni, hogy a külföldi vendégek is megkóstolták, ha átutazóban voltak. Most is egyedül vég­zi a ház körüli munkát. Vasal, mos, tö­rődik az állatokkal. Míg nehéz, hosszú életükről mesélnek, a munkához szokott fáradt kezükön sze­líden csillog az őszi napfény. Napjaik nyugodtan, békésen telnek, csendesen, szótlanul dolgozgatnak egymás mellett. Csak szemükből érződik a szeretet, a ragaszkodás, az aggódás egymás iránt. A szeretet, amelyet az együtt töltött hatvanöt év, a négyszeri esküté­tel, az acélnál is szilárdabbá edzett. D. Megyeri Andtea TEHER-E a gyermek? A kölcsönös megértésen múlik Huszonhét éves óvónő vagyok, két gyermek édesanyja. Nagyon szeretem a gyerekeket. A sajáto­mat is meg kis védenceimet is. Sok gonddal, lemondással jár a gyer­meknevelés, főleg ha kettő-három van. Mégsem teher a családban, ha a házastársak között egyetértés van. A férjem mindenben segít, mert tudja, hogy az anya nyugodt élete, türelme a gyerekeihez nem öncélú dolog, hanem a család javá­ra válik. Az esti TV-nézés nálunk mindenki számára egyszerre kezdő­dik, mert amíg egy családtagnak munkája van, addig mindenki segít, így jut idő mindenkinek mindenre. Ilyen körülmények között még egy harmadik gyermek jöttének is örül­nék és eszembe sem jutna, hogy az AB bizottsághoz forduljak. B. J.-né, Ciéov (Cslcsó) okr. Komárno A legnagyobb öröm a gyermek Az idősebb generációhoz tarto­zom. Emlékszem, a mi házasságunk is anyagi küzdelemmel indult. Há­roméves tervet készítettünk ma­gunknak, és lépésről lépésre oldot­tunk meg mindent. Nem volt köny­­nyü, de amit elterveztünk, mindent megvalósítottunk. Először a szülők­kel laktunk, de idővel saját házat is fel tudtunk építeni, és azt szépen berendezni. Míg nem voltak gyere­keink, lassan múltak az évek. S amikor megszülettek, — sorban egymás után három fiú, akkor éreztük csak igazán, mi a családi boldogság. Semmilyen anyagi gaz­dagság nem pótolja azt az örömet, amit a gyerekek tudnak nyújtani szüleiknek. Id. Diószegi Lajos, Leles (Lelesz) Trebíéovi járás A problémákat meg lehet oldanil Huszonöt éves tanítónő vagyok, van egy négyéves fiam. Korán szü­letett. Jó lett volna még sokat szó­rakozni, nyugodtabban tanulni, de sohasem gondoltam arra, hogy az AB bizottsághoz forduljak. Most már érzem, hogy helyesen cseleked­tem, hiszen olyan örömet jelent számomra a gyerek, hogy ezt sem­mi sem pótolhatná. Igaz, falun még sok probléma van. Idegen vagyok itt, dolgozni jöttem ide a férjem­mel. Óvodába csak hároméves kor­tól veszik fel a gyereket, bölcsőde nincs. Nem volt könnyű. De a prob­lémák megoldhatók, csak akarni kell. A gyerek felnő, és ilyen anya­gi támogatással, amilyent most él­veznek a családok, nem lehet teher a gyerek egyetlen családban sem. Tamás Béláné, Gemerská Vés (Gömörújfalu) Rim. Sobota-i járás Nagy család — nagy öröm Nem vagyok az első, aki azt állít­ja, a család egyetértésétől függ, hogy hány gyerek nem teher. Első házasságunkból két gyerekünk szü­letett. A sok nézeteltérés miatt bár­hogy szerettem őket, mégiscsak sok gondom volt, sohasem akart szűnni az örökös fáradtság, kimerültség érzése. A válás sok mindent meg­oldott. Jelenleg négy gyerekem van. Az a véleményem, a nagy család — nagy öröm, ennyi gyerek sem teher, ha a házastársak között megértés és szeretet van. Jóleső érzés a napi munka után hazamenni, a vacsorá­hoz ülni, megbeszélni a nap esemé­nyeit. A ház körüli munka is meg­oldható, ha mindenki segít valamit. Véleményem szerint három-négy gyermek a mai életfeltételek mel­lett ideálisnak mondható. Csak az nem mindegy, hogy a gyerekek mi­kor jönnek a világra. Megértem a fiatalokat is, akik tervezgetnek, szá­molgatnak, aztán várják csak a csa­ládot. Bizonyos fokig szükség van az ilyen tervezésre. Csak akkor ká­ros, ha a fiatalok a kimondottan luxus-cikkeket is előtérbe helyezik, mert ez túlzott kényelemhez, lusta­sághoz vezet, ami egy családban sem lehet kívánatos dolog. Az AB bizottságokra is szükség van, de nem olyan nagy mértékben, mint az napjainkban tapasztalható. Rendkívüli esetekben, nagyon indo­kolt körülmények között talán mé­giscsak hasznos. A terhességet meg­előzni inkább a fogamzásgátlószerek tökéletesítésével és a fiatalok sze­xuális felvilágosításával lehetne, hi­szen a művi vetélés nemcsak káros, hanem nagyon kellemetlen dolog is a nők számára. Tervezni kell I Nagy P. — 40 éves Mindenképpen öröm a gyerek, mégis azt állítom, hogy tervezni kell jöttét. Fiatal voltam, amikor az első gyermekem megszületett. Al­bérletben laktam, férjem katona volt, kevés pénzből kellett meg­élnünk. Nehéz hónapokat éltem át. Egészen megváltozott minden, ami­kor a férjem hazajött, és két fize­tésből gazdálkodhattunk. Szeret­nénk még két gyereket. De úgy gondoljuk, előbb lakást kell szerez­nünk, és azt berendezni. Mert ilyen körülmények között csak nehezíte­nénk a család helyzetét, és ki tudja milyen következményei lehetnének. S ha mégis előbb jönne a testvérke, eszembe se jutna elvetetni. Annyira sohasem teher a gyerek, hogy le kelljen róla mondani. Grédy Istvánná, Sala (Vágsellye) Kedves Kovács Aranka! Akinek szépen berendezett lakása van, miért nem meri vállalni a má­sodik gyereket? Nekem is két gyer­mekem van, pedig még egészen fel se építettük a házunkat. Lassan szerzünk meg mindent, amire a családnak szüksége van, de így ta­lán jobban meg is becsüljük, amink van. A gyermekeimben nagy örö­möm telik, sokat foglalkozunk ve­lük. Nekünk sem ment minden si­mán, a két piciny gyerekkel sok gond volt. De ez elmúlik, most már el sem tudom képzelni, milyen len­ne az életem gyerekek nélkül. Ezért azt tanácsolom Arankának, ne fél­jen a második gyerektől, nem teher az, hanem ellenkezőleg, szükséges a családbanl Repka Jánosné, Nővé Zámky (Érsekújvár) Megéri a fáradságot! Szerintem a gyermek ad értelmet az életünknek, ő a család öröme, éppen ezért kell, hogy nagy gonddal és szeretettel neveljük, mert csak így válhat teljes értékű emberré. Ha valaki nem így gondolja, az ne vállalja az anyaságot, nincs értel­me. Van olyan család, ahol egy gyermek is teher, de nagyon sok helyen a három-négy is ideális. Ilyeneket csak tisztelni lehet, kö­vetni őket. Nekem három gyerme­kem van, bizony sokáig gondterhel­ten, fáradtan küszködtem, de meg­érte. Mert ez természetes gond, fá­radság, amiből később csak öröm származik. Sz. Mária, Stúrovo (Párkány) Egyedül nevelem a gyerekeimet Egyedül nevelem őket, mégsem vagyok boldogtalan. Pedig öten vannak. A legkisebb két hónapos volt, amikor különváltunk a fér­jemtől. Mindenki elképzelheti mennyit kellett küszködnöm, dol­goznom öt fiúgyermekre. Biztosan szegényesebben éltünk, mint sokan mások, de annál büszkébben. Gyer­mekeim kárpótolnak mindenért. Nem azt mondom, hogy ez az ideális családi élet, csupán azt aka­rom bizonyítani saját példámon, hogy a gyermek semmilyen esetben sem teher. Boldog vagyok gyerme­keimmel, és nem cserélnék azokkal, akiknek csak egy van, vagy egy sem. N. Irén, Bőrka (Barka) Ifjú SflMlt

Next

/
Thumbnails
Contents