Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-10 / 37. szám
FABRY ISTVÁN, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke augusztus 26-án ünnepelte 60. születésnapját. Fábry elvtárs bányászként kezdett dolgozni és korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba, mint a kommunista ifjúság rozsnyói (Roznavo). területi bizottságának tagja és funkcionáriusa. A spanyol polgárháborúban fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, majd a hősi szabadságharc bukása után két évig szenvedett a francia burzsoázia internáló táborában. Alighogy visszatért hazájába, bíróság elé állították, bebörtönözték, majd a kolozsvári (Cluj) koncentrációs táborban raboskodott. De amíg a szabod ember életét élhette, rendíthetetlenül szervezte az illegális munkát a Horthy-fasizmus ellen. A háború alatt átszökött a szovjet hadsereghez. A második világháború befejezése után Fábry elvtárs azonnal bekapcsolódott a szocialista Csehszlovákia építésébe, s mint az SZLKP KB dolgozója személyesen járult hozzá a Dél-Szlovákiában élő szlovák és magyar nemzetiségű állampolgárok együttműködésének és baráti egymás mellett élésének elmélyítéséhez. A Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke számos tisztséget töltött be a pártban és a Szlovák Nemzeti Tanácsban, és a CSEMADOK országos elnöke. Jó munkájáért, internacionalista érdemeiért Fábry Istvánt számos hazai és külföldi kitüntetéssel és érdemrenddel jutalmazták. Elet és halál között Angela Davist nem kell olvasóinknak bemutatnunk. Azt is tudja mindenki, hogy az amerikai fajüldözés ellen oly bátran harcoló Angélára, az amerikai kommunista párt tagjára vagy gázkamra vagy életfogytiglani fegyház vár. Ugyanis nemsokára ismét bíróság elé állítják, és a legújabb hfrek szerint ez a tárgyalás jelenti majd a fiatal tanárnő számára a szabadulást vagy a halált. Az egész haladó szellemű világ Angela Davis mellett áll, s aggodalommal figyeli sorsának alakulását. Gondoljunk csak a négy neves szovjet tudósra, az Amerikai Tudományos Akadémia tagjaira, vagy Valentyina Tyereskovára, és a számos tiltakozó akcióra, amellyel neves és névtelen személyek, a világ különböző országainak társadalmi szervezetei fordultak az Egyesült Államok igazságügyi szerveihez. De idézzük B. Phillips, amerikai újságíró cikkét, amelyet a, kommunista és munkáspártok központi lapja közölt: .A szocialista országokban a lakosság legszélesebb tömegei tették magukévá a felhívást: Szabadságot Angela Davisnak!“, a Szovjetunió üzemeiben és kolhozaiban, a szovjet ifjúság, sőt a pionírok körében is visszhangra talált. A szocialista országok fellépése az amerikai hazafi védelmében újabb nemes bizonyitéka a dolgozók nemzetközi szolidaritásának. Egyszer már megtörtént, hogy a nemzetközi proletariátus összefogása megmentette egy amerikai kommunista vezér, Tom Mooney életét, akit ugyancsak a kaliforniai bíróság Ítélt halálra. Miért lenne ez lehetetlen napjainkban? A szocialista államok együttes összefogása, s más országok tömeges megmozdulásai ma ugyanilyen fontos szerepet játszhatnak a kommunista szabadságharcos Angela életéért folyó harcban. Angela Davis megtestesítője a forradalmár kommunistának, s méltán hasonlítják hazájában a nagy polgárháború hősnőihez, vagy azokhoz a forradalmár nőkhöz, akik a hitleri koncentrációs táborokban szenvedtek és áldozták életüket a szabadságért. Angela sorsa a hősök sorsa,“ — hangsúlyozta cikkében B. Phillips. Angela Davist meg lehet és meg kell menteni, mert az ő kiszabadításé irt vívott küzdelem az imperializmus és a fajüldözés elleni, az egész világot átfogó harc szerves része. Ne álljunk tehát mi sem félre, s ne engedjük, hogy Angela az amerikai reakció áldozatainak sorát gyarapítsa! A Vietnami Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttsége, amely a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének meghívására érkezett hazánkba, szeptember elsején ellátogatott Bratislavába is. A becses vendégek szlovákiai közéleti személyiségek kíséretében megkoszorúzták az elesett szovjet hősök emlékművét о Slavínon. A legutóbbi hírek szerint az ír határvidéken ismét határincidensekre került sor, amelynek következtében egy brit katona az életét vesztette. Az írországi helyzet olyan forróvá vált, hogy Észak- Irországból egyre több menekült érkezik az fr Köztársaságba, ahol kénytelenek voltak mór 15 000 ember részére menekülttáborokat fölállítani. Felvételünk a Dublin közelében, Gormanstoneban berendezett menekülttáborban készült. Mint ismeretes, szombaton, augusztus 28-án Koppenhága mellett a tengerbe zuhant a Magyar Légiforgalmi Társaság egyik IL-18 jelzésű utasszállító gépe. Felvételünkön a dán tengerészet békaemberei átnézik a roncsokat. KOMMENTÁRUNK A visszhang: egyetértés és optimizmus A utóbbi évtizedekben szinte természetessé vált, hogy a világpolitika porondján alig követhető gyorsasággal váltakoznak az események. A rendkívül fejlett és sokoldalúan kiépített-megszervezett hírközlés azonban lehetővé teszi számunkra, hogy állandó áttekintésünk legyen a világ jelentősebb történéseiről. Bennünket természetesen azok a hírek, események érdekelnek a leginkább, amelyek hazánk békepolitikájával összhangban a háborús és hidegháborús feszültség enyhülésével, a szocializmus térhódításával, a népek, a nemzetek jobb boldogulásával függenek össze. Az ilyen hírek érdekelnek és megelégedéssel töltenek el. A legutóbb Nyugat-Berlinből jött egy szűk szavú, békeóhojtásunknak megfelelő jelentés: a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei megegyezésre jutottak e több mint kétmillió lakosú, sajátos státuszú városrész helyzetének rendezése ügyében. A megállapodási okmány szövegét egyelőre nem közölték a nyilvánossággal, előbb a nagyhatalmak kormányainak kell azt jóváhagyniuk, azonban maga az a tény, hogy a négy nagykövet közös nevezőre jutott — a berlini kérdés mintegy két és fél évtizedes történetének tapasztalatai alapján mondhatjuk — rendkívüli jelentőségű. Berlint a potsdami konferencia négy megszállási övezetre osztotta. Húsz kerülete közül a keleti részen nyolc szovjet, a nyugati "részen pedig hét az amerikai, három az angol és kettő francia megszállás alá került. A város viszonylagos közigazgatási egysége 1948 júniusában szűnt meg, amikor is a nyugati nagyhatalmak saját megszállási övezeteiben pénzreformot vezettek be. A szovjet hatóságok erre az intézkedésre új ellenőrzési rendszabályok bevezetésével voltak kénytelenek válaszolni. A nyugati hatalmak előidézte emlékezetes berlini válság nagyban hozzájárult a hidegháború fokozódásához, ami aztán odáig fajult, hogy 1953-ban a nyugati szektorból átdobott provokátorok a keleti részben lázadást kíséreltek meg a népi hatalom ellen. A provokátorok és felbujtók ügyködése gyászos véget ért, mert az ellenséges akciót sikerült gyorsan felszámolni. A Szovjetunió, látva és tapasztalva, hogy Nyugot-Berlin egyre inkább a szocialista tábor ellen irányuló antikommunista propaganda és provokáció, s ennek következtében a hidegháborús feszültség tűzfészkévé válik, valamint hogy az NSZK alaptalanul egyre inkább jogot formál a városra, többször javasolta a nyugati szektor helyzetének rendezését, megszállásának megszüntetését és szabad várossá nyilvánítását. E békés javaslatok azonban hosszú éveken át merev visszautasításban részesültek, s Berlin e nyugati része továbbra sem a békés német fejlődés eredetileg feltételezett záloga, hanem a nyugati szovjetellenes és antikommunista uszítás egyik központja volt. Érthető tehát, hogy a négy nagyhatalom nagyköveteinek harmincharmadik tanácskozása után kiadott rövid közlemény is világszerte nagy visszhangot keltett. Ez a közlemény olyan megegyezésről ad hírt, amilyet az eltelt hoszszú két évtized során még nem sikerült elérni, s amely a békeszerető emberiség általános várakozásának megfelelően remélhetőleg megoldja a háború utáni nemzetek közötti viszony egyik legjelentősebb és legbonyolultabb problémáját. Nyugat-Berlinnel negyed évszázadon át visszaéltek az európai feszültség fokozására azok a nyugati körök, amelyeknek nem érdeke a nemzetközi feszültség enyhülése. Szeretnénk hinni: a négy nagykövet megállapodása most annak az előhírnöke, hogy ez a visszaélés megszűnik, s hogy a város helyzetének rendezése csakis az európai béke megszilárdulását szolgálja majd. A nagyköveti megállapodás visszhangja arról tanúskodik, hogy ezt várja az egész haladó világ közvéleménye. Annál is inkább, mivel a megegyezés kedvező fogadtatásra talált mindkét német államban. Ez pedig sokak véleménye szerint máris arra vall, hogy egy lépéssel közelebb jutottunk a szocialista országok kezdeményezte európai biztonsági konferencia összehívásához. (-a)
