Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-27 / 35. szám

Ondrej Klokoé 60 éves

Ondrej Klokoé elvtárs, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZNT elnöke betöltötte 60. életévét. Klokoé elvtárs 1911. augusztus 17-én született Haéaván (Rimavská Sobota-1 járás), sokgyermekes munkáscsaládban. Л rimaszombati (Rlmavská Sobota) reálgimnáziumban folytatott tanulmányait anyagi gondok miatt megszakította, és mint Irodai kisegítő, majd mint segédtanító dolgozott. Tévúton érettségizett a Banská Bystrica-i tanítóképzőben. 1934-től a SZNF kitöréséig előbb Liptovská Kokavában. majd Stríeíovcén tanított. Ondrej Klokoé elvtárs 1945—46-ban az ideiglenes Nemzetgyűlés, 1948—54-ig a Nemzetgyűlés és 1954-től az SZNT képviselője volt. 1969. január l-től a Szövetségi Gyűlésben a Nemzetek Kamarájának képviselője és a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagja. 1949-től 1954-ig a CSKP KB póttagja, 1968. áprilisától az SZLKP KB elnökségének tagja. Klokoé elvtársat a politikai és közéletben kifejtett sokéves odaadó munkájáért számos érdemrenddel tüntették ki.

Szombaton, augusztus 14-én, a délelőtti órákban kezdődtek meg a csehszlovák — lengyel megbeszélések. — A csehszlovák küldöttséget Lubomír Strougal, a lengyel delegációt Piotr Jaroszewicz vezette. A tárgyalásokról közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben mindkét fél leszögezte, hogy a két ország kapcsolatában jelenleg a legfontosabb az összehangolt gazdasági együttműködés, amelyet a KGST 25. ülésszakának szellemében kívánnak tovább folytatni.

A nőszövetség Időszerű feladatairól

A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának Elnöksége augusztusi ülésén megállapította, hogy a nőszövetség járási bizottságain, a CSKP és az SZLKP XIV. kongreszszusának határozatai alapján, kidolgozták a járásokban a nőszervezet feladatait. A járási bizottságok konkrét tervében első helyen szerepel a nők körében végzett politikai-nevelő munka színvonalának további emelése, a fiatalsággal és a pionírszervezettel való jobb együttműködés, s nem utolsósorban a nőszövetség alapszervezeteinek bekapcsolódása a „Jó ötlet aranyat ér" mozgalomba.

Az Elnökség egyúttal jóváhagyta a nőszövetség választások előtti propagációs és agitációs munkájának tervét, valamint azokat a feladatokat, amelyek a választási kampány előkészítésében a nőszövetségre hárulnak.

(Ы)

1Л

■<

J

Э

uá

<

<

о

w

S

О

<

<s> „

fco

N n

О о Qí

i>

H«

í*

о a

w 2 Q

5

<

2

H

Ы

>

HIROSIMA-VIETNAM -és mi

Hirosimában minden augusztus 5-ének estéjén a város hét folyója közül az egyik élettel telik meg. Tarka papiroslampionok százai vetnek fénynyalábokat a sötét hullámokra, míg lassan hömpölyögve az árral, elvesznek valahol az éjszakában. De előtte a villódzó fények úgy világítják meg a partokat, hogy az ember azt hinné, mesevilágba tévedt.

Pedig a suhanó fények távolról sem világítanak holmi mesebirodalomra. Minden lampion egy-egy ember nevét viseli, egy emberét, aki negyed évszázaddal ezelőtt még élt, kacagott, szeretett, gyűlölt, akinek az életét egy pillanat alatt oltotta ki a világ első atombombája.

Igen, a Felkelő Nap országában szomorú ünnepeket ülnek nyaranta . . . Augusztus 17-én ülik meg „csöndes elmélkedéssel“ azt a napot, amelyen 26 évvel ezelőtt teljes kapitulációval befejeződött a második világháború. Erről a két napról azonban nemcsak Japán népének kellene minden évben gyászszertartással megemlékeznie, hanem nekünk is, mindannyiunknak,

a Naprendszer harmadik bolygóján élő egész emberiségnek. Ez a két nap sötét fényt vet a múltra, de talán még sötétebb árnyékot a jövőre, — az emberi civilizáció jövőjére. És vannak országok, ahol a jelen hétköznapjai fölé még ma is annak a repülőgépnek az árnya nehezedik, amely akkor azon a derűs nyári reggelen ledobta az első, 300 000 ember halálos ítéletét jelentő

Nguyen Thi Hinh asszony, a DiJ- vietnanii Köztársaság Ideiglenes Forradalmi kormányának külügyminisztere

atombombát. És a lelkünk mélyén mindannyian, mi élők, rettegünk attól, hogy nem ők voltak az utolsók...

Mert az amerikai bombázók még ma is pusztulást vetnek és halált aratnak. Mert Vietnamban már ezernyi gyermek serdült föl úgy, hogy nem tudják, nem ismerik a szót BÉKE. Habár az Észak- Amerikai Egyesült Államok elnöke már nemegyszer szólt — a békéről ... A Pentagon titkos iratainak „botrányos“ szellőztetése azonban az egész világot meggyőzte arról, hogy szavainak nincs hitele.

Thi Binh asszony, az Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere a párizsi tárgyalásokon igen ésszerű, mindkét fél számára elfogadható békejavaslatot tett. Dél-Vietnam vezetői semmi akadályát sem látják annak, hogy azonnal megszűnjön a hadviselés, az idegen hódítók kivonuljanak a délvietnami területekről, s hogy ezzel párhuzamosan kicseréljék a hadifoglyokat. Azonban Nixon elnök — enyhén szólva — habozik és ígérget, de mindeddig egyetlen konkrét nyilatkozatot sem tett . . . noha nyilván ő is tisztában van azzal, hogy a békekötés egyetlen módja Vietnam függetlenségének, felségjogainak visszaállítása, ezt viszont csak úgy lehet megvalósítani, ha viszszavonja a csapatokat. Íme, a „bűvös kör“, amelyen belül nap mint nap százszámra vesznek el az emberéletek. Miért? Azért, amiért 26 évvel ezelőtt Hirosima és Nagaszaki fölött ezernyi Nap megsemmisítő tüzének kellett föllángolnia.

Ami erőnkből telik, és adott lehetőségeink megengedik, a vietnami béke érdekében mi is megteszünk mindent. Erkölcsi és anyagi támogatásban részesítjük a hősiesen harcoló népet, ha végső fokon „hatalmi szóval“ nem is élhetünk, szavunkat mégis fölemeljük és békét követelünk Vietnamnak. Tudjuk, hogy szavunk nem lehet pusztába kiáltó szó. Nem hallgatunk mindaddig, ameddig Vietnam gyermekei nem élhetnek úgy, mint a mieink, nem hallgatunk, mert tudjuk és valljuk a költővel: „Bűnösök között cinkos, aki néma . .! “

€j és fenyegető a korszak, ami így kezdődött

ge -KOMMENTÁRUNK

Az összefogás programja

Talán az építkezők tudják legjobban, milyen nagyszerű dolog a rokoni összefogás. „Apáék segítenek elkészíteni az alapot, Rózsika férje felhúzza a falakat, Pista bátyánk ácsmester, Józsi bácsi bádogos, a Tibi sógor, hát szávai, nincs, amit ő be ne szereljen ... Csak az anyagot tudjuk beszerezni Г A legtöbbször valahogy így történik. És ha valóban nincs fennakadás az anyagbeszerzésben, az új otthon egy-kettőre el is készül.

A rokoni segítség meghatványozza erőnket, kisebb költséggel is nagy értéket segít teremteni, s ha egy kis szervezettség is van az összefogásban, úgy megy minden, mint a karikacsapás.

Képzeljük el azonban ugyanezt nagyban: népek, országok, hatalmas termelő és tudóskollektívák viszonylatában! Ha testvéri népek és országok fognak össze egy-egy nagy mű megalkotásában! Lehetségessé válhat még a lehetetlen is.

Nemrég érkezett a hír: a KGST Bukarestben megtartott XXV. jubileumi ülésszaka jóváhagyta az együttműködés fejlesztésének új, minden eddiginél átfogóbb komplex programját. Azóta mór meg is ismerkedhettünk vele: a sajtó nyilvánosságra hozta. S amint nyilvánosságra hozta, nem véletlenül keltett a világesemények jelenleg meglehetősen gazdag „repertoárjában" is rendkívüli érdeklődést. A tagországok határain belül és túl is tudják: egy nemzedéknyi időre szóló program ez, s a világ nagy részén fogja meghatározni a gazdasági-társadalmi fejlődést.

Valóság tehát: a KGST-együttműködés egyre mélyül, egyre sokoldalúbbá válik, mert íme, konkrét és szép távlatot ígérő programja is van. Mindenféle mendemonda, rosszmájú híresztelés meg ellenséges, áskálódó propaganda ellenére. A marxista, azaz józan gondolkodású ember számára, persze, ebben nincs semmi meglepő.

Nem közhely: a komplex program új szakaszt jelent a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa történetében. Az együttműködést új formákban, új területeken fűzi szorosabbra, kezdve a fejlesztési tervek, és lényegében minden tervező munka összehangolásától a fogyasztói piac nagyobb arányú kölcsönös gazdagításáig. Tizenhét fejezetből áll ez a program. Külön fejezetet kapott a tagállamok gazdasági fejlettségi színvonalának fokozatos kiegyenlítése, a gazdaságpolitika alapvető kérdéseiről való kölcsönös konzultálás, az együttműködés fejlesztése a tervezőtevékenységben, a tudományos és műszaki együttműködés, a külkereskedelmi együttműködés, a valutáris-pénzügyi kapcsolatok fejlesztése, a tagállamok illetékes szerveinek együttműködése, és a közös nemzetközi szervek létrehozása, a szabványosításban, az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az építésügyben és a vízgazdálkodásban történő együttműködés. Továbbá az együttműködés jogi alapjainak tökéletesítése, valamint a szervezési kérdések is. Már e tárgykörök felsorolása is elárulja: a tagállamok együttműködése a gazdasági életnek szinte minden területére kiterjed, s az eddiginél minden területen sokkal jobban fogja éreztetni hatását. Abban az értelemben, hogy fokozatosan kialakulnak a gazdasági hatékonyság — mondhatnánk — ideális feltételei: a korszerű beruházás, a nagy szériákban való termelés és a keresletében szüntelenül növekvő piac. Gyakorlatilag roppant lehetőségeket rejt a KGST-togállamok jól képzett, háromszázötvenmilliós munkaerőponteciálja, a hatalmas természeti gazdaság, és a már meglevő vagy épülő műszaki termelőkapacitás. A komplex program mindennek az eddiginél sokkal inkább összehangolt működését és fejlesztését irányozza elő.

Ha a rokonság sokféle szakmát tud, és ha minden rokon igazi mestere szakmájának, közös erővel pompás családi házat tudnak építeni. A szocialista országok gyorsan növekvő gazdasági potenciálja már régen elnyerte a világ elismerését. A KGST-együttműködés fejlesztésének komplex programja most megteremti annak feltételeit, hogy ez a potenciál hatványozottan növekedjék. A testvéri-rokoni összefogás így olyan művet eredményezhet, amelyben saját munkarészét ki-ki büszkén vallja magáénak.