Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-21 / 21. szám

Régen volt, amikor az első szavakat hallottam a kommunista pártról, pártunkról. Gyermekkoromban, édesapámtól, az elvtársaktól, akikkel házunkban találkoztam. Emlékszem, hogyan értettem meg lassan harcuk, küzdelmük értelmét, s hogyan lettem rájuk egyre büszkébb. Apámra, harcostársaira, akik mint a mesebeli hősök, az igazságért, a nép jogaiért szálltak síkra. És most is, ha a pártgyűlésen munkatársaim szavát hallgatom, amikor felvételüket kérik a kommunista pártba, melegség tölti el a szívemet, öröm és büszkeség. Büszkeség, hogy elvtársaink legjobbjai lépnek sorainkba, s öröm, hogy pártunk egyre erősebb.

Csehszlovákia Kommunista Pártja most ünnepli megalakításának ötvenedik évfordulóját. Ezeknek az esztendőknek a felét én is a párt soraiban töltöttem. Életem nagyobbik felét. Tulajdonképpen már azelőtt kommunista voltam, hogy megkaptam a tagsági igazolványt. Élénken emlékezetemben élnek még mindig felvételem pillanatai. Átéltem a Felkelést, nehezen gyógyultam fel sebesülésemből, de éltem, s boldog vol-ELENA LITVAJOVÁ,

a Szlovákiai Nőszövetség elnöke, az SZLKP-KB elnökségi tagja:

PARTUNK KÖSZÖNTÉSE

tam, hogy felszabadultunk — felszabadított a Szovjetunió, a hős Vörös hadsereg. Bajtársaim közül sokan haltak meg Szlovákia hegyeiben, közöttük sok harcos kommunista. Nekünk kellett felváltanunk, helyettesítenünk őket. Kommunistaként élni és dolgozni, megnyerni a becsületes embereket, hazánk dolgozó népét ügyünknek, eszménknek, amelyért annyian áldozták életüket.

Kommunistának lenni — akkor a Felkelés idején és azóta, a szocializmus építésének egész időszakában, ma is — egyet jelent: a szocializmus győzelméért, a békéért, népünk boldogságáért harcolni elszántan, önfeláldozással és becsülettel. A terhekből mindig a nehezebbet választani, nemcsak önmagunkra gondolni, mindenkiért érzett felelősséggel élni.

Ha pártértekezleteken, konferenciákon veszek részt, figyelemmel kísérem, mennyi ott a nő, hogyan lépnek fel, milyen a nézetük, véleményük a leglényegesebb kérdésekről, amelyeket társadalmunk vezető ereje, pártunk vet fel; Hogy mi, nők, hogyan vesszük ki részünket ezeknek a megoldásából, örülök, ha elvtársnőink éppolyan okosan, szakmai hozzáértéssel szólnak hozzá a tennivalókhoz, mint elvtársaink. Néha úgy tűnik, hogy lelkesedésük forróbb, tenniakarásuk buzgóbb, mint a férfiaké. Ilyenkor mindig újra tudatosítom, hogy milyen nagy erő van bennünk, nőkben, s milyen hatalmas erőt jelentene pártunk számára, ha még több lenne sorainkban a nő. Megtett a Szlovákiai Nőszövetség a múltban és a közelmúltban mindent, hogy a nőket felkészítse a politikai feladatok teljesítésére, a pártba való belépésre? Eleget teszünk-e mi, a nőszövetség kommunista funkcionáriusai, tagjai?

Nem könnyű felelni ezekre a kérdésekre. Előttem az üzemi, falusi, városi, helyi nőszervezetek, az egyes járások pirosba kötött felajánlásai, kötelezettségvállalásai. Jubiláló pártunkat köszöntik. Munkájukkal, magatartásukkal egyaránt pártunk politikáját, célkitűzéseit támogatják, segítik. Ez annak a bizonyítéka, hogy asszonyainkat érdekli a politika, hogy magukénak vallják kommunista pártunk eszméit. A legutóbbi időszak is ezt bizonyítja. Munkával, a termelési eredmények növelésével, tanulásukkal, dolgos igyekezetükkel, javaslataikkal egyaránt a pártunkat segítik.

Kommunista pártunk fennállásának ötven éve alatt hatalmas munkát végzett, amelyből a kommunista asszonyok is becsületesen kivették a részüket. Büszkék vagyunk azokra az elvtársnőkre, akik mint pártunk alapító tagjai, bátor harcosai, mint a felkelés részvevői, mint a szocializmus építői aranybetűkkel írták be nevüket a CSKP történetébe.

Pártunk küzdelmeinek útján harcból, győzelemből, vereségből, bírálatból egyaránt jutott a kommunistáknak. De a párt tagjai, a kommunisták, önként, öntudatosan és elszántan vállalták mindezt, mert tudták, hogy csak így juthatunk előbbre, s ezt senki sem végzi el helyettünk. És megküzdöttek a nehézségekkel. A célért, hogy minden dolgozó ember élete boldog legyen. A XIV. kongresszus újabb lépcső e cél felé. Felméri a megtett utat, az elmúlt időszak hiányosságait, s eredményeinket, amelyből olyan sok volt, hogy minden fáradozásért kárpótolnak bennünket.

De a kommunisták jellemzője, hogy nem állnak meg a harcban, nem elégednek meg az elért eredményekkel. Mindig újabb és újabb küzdelmekbe indulnak, egyre igényesebb feladatok teljesítését vállalják. Kongresszusunk is a további haladás útját készíti elő, határozza meg. És mi, nők, kommunisták és pártonkívüliek úgy fogunk dolgozni, hogy további utunk is eredményekben gazdag legyen, hogy alkotó munkánk nyomán békés, boldog élete legyen gyermekeinknek, családunknak, mindannyiunknak.

|0ZEf lEHART ElVTARSNAK,

AZ SZ1KP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁNAK

BESZÁMOLÓJÁBÓL

Kommunista pártunk politikájának célja, egész törekvésünk értelme, a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése. Ezért pártunk politikája figyelmének központjában a következő időszakban is az életszínvonal marad.

Az életszínvonal további emelkedésének döntő fontosságú tényezője a személyi fogyasztás. 1975-ig 35 százalékkal emelkedik 1970-hez viszonyítva. A személyi fogyasztási cikkek árusításának biztosítása érdekében tovább bővítjük és korszerűsítjük az üzlethálózatot, mint az árusítás kulturáltsága növekedésének alapfeltételét.

Az életszínvonal növekedése komoly problémát jelent a lakáskérdés és az életkörnyezet megjavítása terén. Az elmúlt ötéves tervben 152 ezer lakást építettünk, ami nem kevés. Ennek ellenére továbbra is lakáshiány van, ami a lakosság száma növekedésének, valamint a lakás minősége iránti igények növekedésének következménye. Pártunk ezért rendkívül figyelmet szentel a lakásépítés programjának megvalósításának. 1975-ig a terv szerint legkevesebb 180 ezer lakást építünk, miközben hangsúlyt fektetünk a komplex építésre, és a lakótelepek ellátottságában tapasztalható hiányok enyhítésére.

Az életszínvonal növelése programjának teljesítésében a szocialista társadalomban fontos szerepet játszik a társadalmi alapoktól való közvetlenül kielégített fogyasztás. A XIV. kongresszus irányelvével összhangban ez az irányzat tovább fokozódik. így pl. 1975-ig az iskolaügyben 144 kilencéves iskolát építünk fel. 1670 tanteremmel. A másodfokú iskolák diákotthonaiban 5700 férőhelyet biztosítunk. A főiskolák hallgatói közül 1975-ben 70 százalékot szállásolhatunk majd el az internátusokban.

Az egészségügyi szolgáltatósok terén nagyobb figyelmet kell fordítanunk a preventív és gyógyító gondoskodásra. Ehhez kialakítjuk a szükséges anyagi feltételeket is. Az egészségügyi létesítmények kapacitását 4272 ággyal növeljük.

Hasonló fejlődés tapasztalható a kultúra, a népművelés és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén. Természetesen a társadalmi fogyasztás valamennyi ágazatában több figyelmet kell fordítani az olyan utak keresésére, melyek biztosítanák, hogy a ráfordított költségekkel jobb eredményeket értünk el, elsősorban ami a szolgáltatások minőségét illeti.

A társadalom figyelmének előterében marad továbbra is a népszaporulat megjavításához szükséges feltételek biztosítása. Ezen a téren jelentős intézkedésekkel számolunk. Néhány módosítást hajtunk végre a nyugdíjasok szociális biztosításában is.

A lakosság életszínvonalának a népgazdaságunk feltételeinek és lehetőségeinek megfelelő emelése hozzátartozik a dolgozók anyagi és szociális biztonságának megszilárdí-