Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-14 / 20. szám
A CSEND Régi ismerősöknek véltem őket, olyan meghitten beszélgettek. A fiatalos külsejű nagymama kisunokái fényképét adta a másik kezébe, az pedig, a myjavai fiatalasszony, a hazulról kapott levelet olvasta fel. — Két napja ismerjük egymást, kár, hogy a szobatársnőm már itthagy — sajnálkozott a lévai és a másik hozzáfűzte: — nagyon jó volt itt. És szép ... Jobban körülnéztem a szerény kis szobában. Két ágy, szekrény, rádió, recsegő fapadló. Aztán kinéztem a fenséges erdőkoszorúra, amely méltóságteljesen őrizte a csendet. Észre kellett vennem, milyen halkan lépdel a nővér a folyosón, váratlanul tanúja lettem, milyen közvetlenül fogadta a főorvos az új pácienst. S másnap már én sem figyeltem fel arra, hogy a padló recseg ... „Karlovy Vary Szlovákiában! Az Alacsony Tátra lankás hegyoldalának kincse: Brusno! A kontinensen egyedülálló forrás! A fürdőtaxában a zenei illeték is bennfoglaltatik! Kérjen prospektust !“ Ezzel a bombasztikus szöveggel hirdették Brusnot, a szlovákiai kis fürdőhelyet egy 1932. évfolyambeli naptárban. Az elbűvölő természeti szépség azóta sem veszített vonzerejéből, a gyógyforrások vize is a régi hatású maradt. És sajnos a régi épületek is csaknem olyan állapotban vannak, mintákkor. A emberek változtak meg csupán. A páciensek, és az itt dolgozó orvosok, egészségügyi nővérek, akik a természetadta gyógyvizet hatásos kezelési módszerekkel egészítik ki. A romantikus gyógyfürdő a legmodernebb felszereléssel rendelkezik, laboratóriumai, és az itt kezelt betegségek szempontjából olyan nagy fontosságú röntgenfelszerelés a legmagasabb igényeknek is megfelel. Sajnos, az egész fürdő befogadóképessége mindössze százhat fekvőhely és ez nagyon kevés. Mert sajnos, egyre nagyobb azoknak a száma, akik máj- és epebajban szenvednek, műtét után, vagy fertőző sárgaság után utókezelésre van szükségük ... — Egyszer már voltam itt, epeműtét előtt. Azután Karlovy Varyba kerültem s most, az operáció után ide kaptam beutalást. Sok utánjárással tudtam csak ezt a cserét megvalósítani — vallja be a fiatal tanítónő, akivel egy másik kis szobában ülünk. — Karlovy Vary gyönyörű, Kultikus jellege tagadhatatlan. Számos jelképes cselekedetéről a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a spanyolországi keresztény templomokból indult világhódító útjára, hiszen bizonyos ünnepeken még ma is táncolják a sevillai székesegyházban. A végtelenül csinos, kissé alacsony termetűnek mondható, igen karcsú derekú és pompás eleganciájú táncosnő minden mozdulatát kifinomult színező technika jellemzi. Monoton zenére lejtett lassú, méltóságteljes lépéseit erélyes dobbantásokkal, kasztanyettacsörgésekkel, sűrített loppantásokkal, villámgyors ritmusvariációkkal és csattogó tapssal teszi változatossá. A szív leg-FLAMENCO BŰVÖLETÉBEN H Éjfél felé az igen zajos Madrid már csendesebb: főutcáin még suhannak az autók százai, de a mellékutcák — ahol a mulatók, bárok és tánclokálok tucatszám sorakoznak egymás mellett — csendesebbek, noha a bárok előtt itt is, ott is tolonganak az emberek. Van aki csak bámészkodik, van olyan is, aki a kizsebelendő áldozatot szemeli ki magának, de legtöbbje betér. És hamar kint is van megint az utcán, mert minden szék foglalt, és csak jóval előbb rezervált helyek állnak a vendégek rendelkezésére. (Akkor sem egészen biztos, hogy megkapják.) Ezek a lokálok, ha öt és fél dollár is a kötelező fogyasztás, jól mennek. A lokál belseje sajátos hangulatot áraszt. Inkább hasonlít muzulmán imaházra, mint étteremre, vagy bárra. A falakon finom fából, alabástromból vagy gipszből formált gyönyörű arabeszkkombinációk zöld, téglavörös, kék, fehér és fekete színben. A mennyezetek még szebbek: aranyozottak! A belső architektúra olyan, hogy előbb lemégy néhány lépcsőn, azután néhányat fel, akkor megint néhányat le, s megint fel — végre a számodra fenntartott helyen vagy: egy magas erkélyen, ahonnan jól Sophia Loren és Marcello Mastroianni a spanyol tánc »bűvöletében" egyik filmszerepükben áttekinthető az egész terem — ha jó a világítás. Ez azonban „nem jó". Félhomály kell a keleties hangulathoz, ehhez a csöppet sem európai idillhez, amelynek lassan a bűvöletébe kerülsz. A terem közepén, egy aránylag alacsony, szűk dobogón lép fel a 2—3 táncosnő és 2—3 férfi. A fiúk ritkábban táncolnak, inkább lantot, mandolint és gitárt pengetnek vagy tapsolnak. Az általuk szolgáltatott zene, amire a nők táncolnak, egészen különös. Csöppet sem hasonlít arra, amit „spanyol zené"nek tart a magunk fajta ember. Első pillanatra is megállapítható, hogy nem európai, hanem valamilyen ázsiai vagy afrikai eredetű kultúra terméke lehet.
