Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-07 / 19. szám
pártelnök volt, egy ideig a nemzeti bizottság elnöke. Segített a szövetkezet megalakításában. De Julis néni se akart lemaradni, hiszen akkor már felnevelte négy gyereküket. Alapítá tagja lett a nőszövetségnek, a CSEMADOK-nak. — Meg kellett magyarázni az embereknek — mondja — nem tudták mi az. Később színdarabokat játszottunk. De szerettem szavalni I Május elsejéken is, Petőfit Várnai Zsenit. Olvasni mindig szerettem. Még most is minden télen elolvasok 25—26 könyvet. Most már se a CSEMADOK, se a nőszövetség nem működik úgy, mint azelőtt. De kár, hogy nem most vagyok fiatal. Bizony, mi kikapartuk nekik a sült gesztenyét! És közben elszaladtak az évek ... Az életadó fa kiterebélyesedett. A Spanyórhózaspór négy gyereke is családot alapított. Legidősebb lányuk Pesten él családostól. Kisebbik lányuk velük lakik. A sellyel (Safa) HNB-on könyvelőnő, éppen a napokban megy nyugdíjba. Mór ő Is nagymama. Idősebbik lánya tanítónő Gután (Kolárovo) neki is vannak gyermekei. A kisebbik, Gitta, másodikos gimnazista. Julis néniék idősebbik fia pék Kürtön (Strekov), két kislányuk van. A kisebbik, a 7 éves biztosan táhcprimadonna lesz, büszkélkedik a nagymama. A negyedik Spanyár gyerek — aki már 48 éves • Nitrán erdész, tagja a pártnak, Hórom gyerekük van. Olykor összejön a nagy család, a tíz unoka és 2 dédunoka, — útban a harmadik is. Az unokáknak mór csak történelem a nagyszülők harcos múltja. Ok a mában élnek. Többek között azt látják, hogy az utóbbi években Tornácon új iskolát építettek, új kultúrhózat, postát, egészségügyi tömböt, nemzeti bizottság és szolgáltatási üzletek épületét, tanítói lakásokat, új állomást. ... Julis néniék elégedetten emlékezhetnek vissza életükre. Nehéz volt, harcokban, küzdésben gazdag, bele is fáradtak. De amiért meggyőződésük szerint küzdöttek, beteljesült. Törődötten, öregen, de ők is élvezik a gyümölcsét. A megpróbáltatások, idős kor ellenére is ép lélekkel, tiszta, derűs tekintettel néznek unokáik szemébe: Mi megtettük a magunkét, most rajtatok a sor. BERTHANÉ S. ILONA Ötéves tervünk nemcsak anyagi és szellemi teherpróbát jelent, hanem tételes törvényeink elméleti és gyakorlati harmóniájának nagy vizsgáját is. A munka, a fegyelem, a szocialista ember alkotó lelkesedése az a királyvíz, ami minden kétséget kizáróan választja el a nemes, tiszta fémet, a talmi pakfóntól. Ügy érzem, hogy az elkövetkező időszakra fokozott mértékben érvényesek G. Husáknak, a CSKP KB első titkárának szavai: mindenki sajátmaga írja meg kádervéleményét! Nem szavakkal, nem cifra frázisokkal, hanem munkával! De ugyanakkor az elkövetkező időszak mutatja meg, hogyan és milyen mértékben érvényesül az emancipáció, a nők anyagi, politikai, szociális és jogi egyenjogúsága. Az ötéves terv irányelvei kijelölték a feladatokat. Csak tőlünk — szorgalmunktól, igyekezetünktől, elkötelezett magatartásunktól függ, hogyan teljesítjük ezeket. Azonban világos, hogy e feladatok teljesítéséért minden dolgozó felelős, mert e feladatokat a közösség kapta és a közösség valósítja meg. A terhelés egyenlő. Ha egy gépsornál húsz munkaerő dolgozik és kétszázezer korona értéket kell kitermelniük, akkor világos hogy mindegyikre 10 ezer korona termelési érték jut, tekintet nélkül arra, hogy mi a dolgozó neme: nő, vagy férfi. Azonban az a lényeg, hogy a női munkaerőt odaengedjék a géphez, hogy lehetővé tegyék a feladatok arányos részének teljesítését, hogy ne érvényesülhessen sehol — sem a vezető pozíciókban, sem a közvetlen termelésben az ún. nemi diszkrimináció, hogy minden nő a tehetségének, képzettségének, rátermettségének megfelelő helyen munkálja a jövőt. Azonban ez még nem elegendő! Meg kell teremteni az optimális feltételeket ahhoz, hogy Spáőil felv. AZ ÖTÖDIK £W TERV és A DOLGOZÓ ANYA, a dolgozó nők helyzetét valóban megkönnyítsük. Jelentősen javítani kell a piac áruellátását, bővíteni és növelni kell a szolgáltatási hálózat kapacitását, növelni kell a bölcsődék és óvodák befogadóképességét. Természetesen nemcsak a társadalom feladata a női emancipációval összefüggő problémák megoldása, hanem a legkisebb társadalmi egységben, a családban is könnyíteni kell a dolgozó nő terhein. Ügy kell megszervezni a mindennapok ütemét, úgy kell megvalósítani a családban is a munkamegosztást, hogy a nő ne három műszakban dolgozó, agyonhajszolt robotgép legyen, hanem testileg és lelkileg is pihenhessen, hogy egy kicsit átadhassa magát az idegeket lazító, csendes szemlélődésnek, hogy zavartalanul ülhessen le a képernyő elé, vagy olvashasson el egy könyvet, hogy a szombat és vasárnap ne a nagymosás, nagytakarítás, vasalás „ünnepe“ legyen! És még valamit: érezzék a társadalom megbecsülését és tiszteletét és érezzék családtagjaik szeretetét. Mert ez az érzelmi többlet nagyon csekély hála, ha arra gondolunk, hogy a nő nemcsak dolgozó ember, nemcsak feleség, hanem a legtöbb, a legszentebb, a legmagasztosabb: édesanya! És ha erre gondol majd a vezérigazgató és a főmérnök, az osztályvezető és a mester, ha erre gondolnak majd az otthonok százezreiben a férjek és a gyermekek — akkor bizonyos, hogy a nők még az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel vesznek részt a szocialista építés nagy művének: ötéves tervünknek a megvalósításában ! — P. Gy. -
