Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-26 / 17. szám

fl SZÓVJETUNIÚBflN

Élt valaha az 1600-as években egy padlsah, akinek 888 gyermeke volt. Az uralkodó soha nem látta sem gyermekeinek, sem feleségeinek arcát. Asszonyait mindig este, sötétben vezették hozzá és pirkadat előtt vezették vissza szobáikba. Történt egyszer egy éjszaka, hogy vihar támadt és a villám fényénél ja padisah gyönyörű szép leányt pillantott meg a lábánál, a szőnyegen. S ekkor életében először szerelemre gyulladt. Csodálatos szerelem volt s ebből született a 889-ik örökös: egy kislány, a legszebb és legokosabb valamennyi között. A padisah kedvenc felesége kedvéért eltörölte a rabszolgaságot — kijelentve, hogy „a férfiakétól eltérő nemű lény egyenértékű a férfival űz élet dolgaiban". — Ez a régi baskir mese még ma is kedvenc beszédtéma a szovjet nők között, bár lassan már könyvtárra menő irodalom van a Szovjetunióban is a nők harcáról társadalmi egyenjogúságért. A gyökeres társadalmi változás a nők számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utón valósult meg. Kevés államférfi volt

olyan egyértelmű harcos híve a nők egyenjogúságának, mint Lenin.

Hogyan élnek ma a föld legnagyobb területű — 22,4 millió négyzetkilométernyi — országában a nők, ahol 33 szövetséges, illetve autonóm köztársaságban hozzávetőleg 100 nemzet, illetve népcsoport él? A szovjet nők életének megismeréséhez ismerni kell a számokat. Csak így kaphatunk képet arról a sokrétű, izgalmas, az élet minden gondjával és örömével teljes életmódról, amely osztályrészükül jutott.

A Szovjetunió népgazdaságában 41 millió nő dolgozik. A legutóbbi statisztikák szerint a munkavállalók fele nő. Az ipari munkások és alkalmazottak 47, az építőiparban dolgozók 28, a szállítás és közlekedés területén 24, a közoktatásban 72, a szolgáltatóiparban 74, az egészségügyben 85 százalék a nők aránya.

Egy ismert francia író Moszkvában járva, felkeresett több üzemet. Az egyik óragyárban hosszasan elbeszélgetett az ott dolgozó nőkkel. Mindegyiknek ugyanazt a kérdést tette fel: .Miért

dolgozik?" Az asszonyok valamennyien rendkívül különösnek tartották a kérdést, s a válaszok is jellemzők voltak. „El sem tudom képzelni, hogy ne dolgozzak."

Biztonságérzet és optimizmus árad egy lettországi termelőszövetkezet elnöknőjének szavaiból: „A mi asszonyaink ‘és leányaink milliomosnők. Tavaly a lenért, a gabonáért és a tejért másfél millió rubelt kaptunk. A részesedés ebből igen jelentős. Ma már nincs olyan család a kolhozban, amelynek ne lenne autója, szépen berendezett háza. Rendszeresen utazunk, nyáron a tenger mellett töltjük a szabadságot, télen, ha a munka engedi, társasutazásokon a nagyvárosokat járjuk. Azt kérdezi, hányon kaptak kitüntetést a milliomosnők közül? Várjon csak... Nazarova — Lenln-rendet és a Munka Vörös Zászló Rendjét, Scserbakova a Munka Vörös Zászló Rendjét két esetben. A Szocialista Munka Hőse kitüntetés tulajdonosa Nyílóvá Gavrilova, Koroljova. És még sorolhatnám tovább. Nálunk a kitüntetett parasztok fele nő.”

Biztonságérzet és optimizmus árad a felelős posztra állított nők intézkedéseiből is. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői között 425 nő van. Ez az összküldöttek 28 százaléka. A szövetséges és autonóm köztársaságok legfelső tanácsaiba 2983 nőt választottak be. Ez az összes képviselők 34 százaléka. A helyi tanácsok tagjai közül több mint 875 ezer a nő, a tagoknak csaknem 34 százaléka. A sok ezer közül beszéljünk egyről; a Legfelső Tanács tagjáról, Valentyina Tyereskova Nyikolajeváról.

Szakmai elfoglaltsága mellett fontos társadalmi munkát végez a Szovjet Nőbizottság egyik vezetőjeként is.

„Igen sok munkám van — mondja —, de érdekes munka. S az a legfontosabb benne, hogy hasznára lehetek az embereknek. és nem vagyok egyedül, kitűnő munkatársaim vannak."

Tyereskova 1963-as teljesítménye sportszempontból is jelentős volt, A szovjet sportnak már sok dicsőséget szereztek a nők. Hosszú lenne felsorolni a világbajnoki és olimpiai aranyérmek tulajdonosait. Galina Gorohova egy ezek közül. Gorohova a női tőrvívás hatszoros szovjet és kétszeres olimpiai bajnoka. Nyolc ízben volt tagja a világbajnok szovjet csapatnak.

Kötélidegzetű, filigrán barna asszony.

Egy kereskedelmi hajó parancsnoka. így vall életéről: „Boldog ember vagyok. Mindent elértem, amit kitűztem életcélomul. Beutaztam a világot, a szakmámat szeretem, s a sport adja azt a többletet, amire sokan csak vágyakoznak."

Közismert a szovjet nők művészetszeretete. Vérükben van a zene, a tánc. Azért is van olyan sok világhírű baletttáncosuk. Az elsők között is első: Ulanova.

„Neve esztétikai fogalom, a tánc világának egy része. Siva táncáé, aki művészetével teremtette a világot. Tánca a test és lélek örökös párbeszéde, tánca szertartás."

így ír Ulanova művészetéről az egyik párizsi lap.

Ulanova most odaadó szenvedéllyel tanítja a fiatal művészeket a balett ismereteire. Járja a világot. Tipikusan szovjet asszony, a tehetség, a tudás, a belső szépség klasszikus kifejezője.

A jövő az ifjúságé! Az 1969-es statisztikai adatok szerint a Szovjetunióban a középfokú szakiskolák tanulóinak 54, a főiskolák hallgatóinak 47 százaléka volt nő. A szovjet népgazdaságban dolgozó felső- vagy középfokú szakképesítésű nők száma 1928-hoz képest 54-szeresére emelkedett. A diplomás szakemberek között 58 százalék a nők aránya. A jövő az ifjúságé, de ezt a jövőt az asszonyok formázzák elsősorban. övék a család gondja, a gyermeknevelés és ők választják többségben a pedagógus pályát is.

Veronika Simukoniene középiskolai tanár Litvániában. Kiváló pedagógiai munkájáért Lenin-rendet kapott, majd a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője lett.

— Falusi kislányból lettem pedagógus — mondja. — Ma már senki sincs a szülővárosomban, ahol a mai napig élek, aki csodálkozna azon, hogy a Kreml-beli szónoki emelvényen felszólal egy földijük, a tanárnő. Előad és követel és javasol.

Könyveket lehetne írni a szovjet nők életéről, önfeláldozó harcukról a háborúban, országformáló szerepükről a mindennapok során, kedvteléseikről, a kultúra iránti szeretetükről, mindarról, amit a litvániai tanítónő így fejezett ki: „Birtokoljuk az életet, urai vagyunk és erre neveljük gyermekeinket is."

■Nyé-