Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-19 / 16. szám

Miért lett Angela Davis kommunista? Angela Davis, akit immár öt hónapja bebörtönözve tarta­nak, interjút adott a „Muhammad Speaks“ című amerikai néger újság munkatársának. Az alábbi részletet közöljük: Kérdés: Ön miért kommunista? Felelet: Elsősorban azért, mert fekete nö vagyok. Egész élete­met a feketék — az én rabszolgaságban és bilincsekben tar­tott népem felszaba­dításáért folytatott harcnak szentelem. Azért vagyok kommunista, mert meggyőződ­tem arról, hogy amiért bennünket erőszakkal arra kényszerítenek, hogy létünket az amerikai társa­dalom legalsó fokán tengessük, annak oka a ka­pitalizmus lényegével függ össze. Ha elnyoma­tásunkból, nyomorúságunkból ki akarunk szaba­dulni, és ha nem akarunk továbbra is a fajelmé­lettel megmételyezett rendőrség célpontja lenni, akkor meg kell döntenünk az amerikai kapitalista rendszert. Meg kell szüntetnünk egy olyan rend­szert, amelyben csak néhány gazdag kapitalista kiváltsága az, hogy mindig gazdagabb legyen, ellentétben azokkal az emberekkel — ezek között is főleg a feketékkel — akik a gazdagok számára kényszerülnek dolgozni, és soha egy figyelemre méltó lépést nem tehetnek előre. Elhatározásom, hogy belépek a kommunista pártba, abból a meg­győződésemből ered, hogy ez az egyetlen út, amely a tőkés osztály és ennek sokfajta elnyomá­si rendszerének megdöntéséhez vezet. Úgy gon­doljuk, hogy ezt a célt akkor érhetjük el, ha együtt dolgozunk a fehér Amerika haladó erői­vel, akik a lényegét már felismerték. Kérdés: — Hogyan tudnak ezek az egyszerű emberek Önnek a harcban segíteni? Felelet: — Az egész államban, de gyakorlati­lag az egész világon bizottságok létesülnek, ame­lyek a kormányt kényszeríteni fogják, hogy en­gem szabadon bocsásson. Tüntetések zajlanak le, széles körű felvilágosító hadjáratot szerveznek, kérvények tömegét írják. Nagyon fontosnak tartom, hogy az én szaba dulásomért folyó harcot egybekapcsolják az USA- ban levő- többi politikai fogoly kiszabadítására irányuló harccal. Nixon amerikai el­nök választói kőr­útján ilyen kedves bácsinak mutatko­zik. Ez a képmuta­tás még kis, naiv állampolgárát is megdöbbenti. Az USA-ban a pittsburghi egye­temen a leuké­mia okát kutat­ják, és mint az utolsó kísérletek bizonyítják, a leukémia okozó­ja a radioaktivi­tás. Képünkön két testvér, akik­nek fehérvérű­ségét gyógyít­ják. A néhány héttel ezelőtt indított országos akció, amely a mindennapi életünket ne­hezítő hibák felszámolását tűzte ki céljául, olvasóink körében is széles visszhangra talált. Felhívásunkra, — amelyben arra kértük olva­sóinkat, írják meg: mi nem tetszik, mit kifogásolnak üzleteinkben és hogyan képzelik el az ideális be­vásárlást — számos levél érkezett szerkesztőségünk­be. íróik mind a maguk, mind családjuk, munka­társaik, szomszédaik nevében kifejtik nézeteiket és rámutatnak a gyakran előforduló, sok bosszúságot előidéző hibákra. A problémákat csoportosítottuk és egy kerekasztal-beszélgetés során a sajtó és a rádió képviselőivel a legilletékesebbekhez fordultunk, mérlegeljék levélíróink panaszait, mondják meg, miben látják a hibák okát s a megoldás lehetősé­gét. Kiss Jánosné, bratislavai olvasónk a következőket írja: — Az egyik gyermekruházati boltban hálóinget kerestem serdülő kislányomnak. Már jó ideje álltam a pult előtt, amely mögött két 30 év körüli elárusító­nő beszélgetett egymással. Már harmadszor kértem a hálóinget, de ölé figyelemre sem méltattak. Nagy­sokára egyikük ingerült hangon megkérdezte, mit akarok. Mielőtt elmagyarázhattam volna, mire lenne szükségem, már elhangzott az elutasító „nincs!". Pedig volt az üzletben olyan hálóing, amilyet én akartam, nem is egyl Erre azonban magamnak kel­lett rájönnöm, magamnak kellett felfedezni a pol­con. Annak ellenére, hogy megvettem a tervezett árut, keserű szájízzel jöttem ki az üzletből, mert végtelenül sértett, megalázott az elárusítónő visel­kedése. A városi lakosok többsége, Kissnéhez hasonlóan a vevő és az eladó közötti helytelen viszonyt állítja a problémák előterébe. — Miben látja ön ennek a káros jelenségnek az okát? — kérdeztük Eduard Decker mérnöktől, az SzSzK kereskedelemügyi miniszter helyettesétől. — Ez a probléma igen régi keletű. Az eladónak a fogyasztóhoz való viszonya egy időben jobb volt, mint jelenleg, amikor sok — az említetthez hasonló — kirívó példával találkozhatunk üzleteinkben. Né­zetem szerint az ok keresésekor elsősorban a dol­gozók szellemi színvonalát, munkakörülményeit és az emberek egymáshoz való viszonyát kell mérle­gelni. E körül a három jelentős tényező körül igen sok baj van, amelyeket orvosolni kell. Számolunk azzal, hogy még ebben az esztendőben sikerül olyan intézkedéseket foganatosítanunk, amelyek jelentős javulást hoznak. Kereskedelmünk 1971-es évre szóló irányelveiben feltételeket dolgoztunk ki külön-külön az egyes szakágazatok részére. Ezzel azt a célt szolgáljuk, hogy a fogyasztó, aki felkeresi üzletein­ket, érezze: a társadalom gondoskodik róla, az üzlet alkalmazottai igyekeznek minden vendéget az adott A JÓ Ö' lehetőségekhez mérten a legjobban, udvariasan ki­szolgálni. A fogyasztónak sem szabad azonban megfeled­kezni arról, hogy a pult mögött álló eladó esetleg feleség, édesanya, akinek munkája mellett ezernyi gond terheli a vállát. A kiskereskedelem eléggé elnőiesedett részleg. Az alkalmazottak jelentős szá­zaléka a háztartásból jött, képesítés nélküli munka­erő. Tanuló viszonyba is zömmel lányok jelentkez­nek az alapiskolákból, és sajnos nem a legjobb elő­­menetelűek. A szocializmus építésének káderpoliti­kája elsősorban a pilléreket képező szakágazatok felé irányítja a jó tanuló, tehetséges ifjúságot, s a kereskedelembe eddig többnyire azok kerültek, akik máshol nem tudtak elhelyezkedni. Az utóbbi évek­ben javulást értünk el azzal, hogy sikerült bizonyos százalék fiút megnyernünk, lépjenek tanulóviszony­ba. Tudjuk, hogy ezeknek a fiataloknak vonzó fel­tételeket kell teremtenünk. Ha elképzeléseik valóra válnak, és jövőjüket biztosítottnak látják a szakmá­ban, nem lesz olyan munkaerővándorlás a kiskeres­kedelmi dolgozók körében, mint eddig volt. Mind­ezeket azért mondtam el, mert ezek a tényezők is befolyásolják az eladó és a fogyasztó közötti jó viszony kialakulását. Nem kevésbé fontos azonban az is, hogy az üzletek vezetői miként nevelik, irá­nyítják a fiatalokat, beosztottjaikat és milyen példa­adással járnak elől. A következő panasz, ami többnyire vidéki olva­sóink levelében fordul elő, az üzletek hiányos áru­ellátására, a nem kielégítő választékra, a higiéniára és a szavatossági időre vonatkozik. Németh Izabella udvardi (Dvory n/2itavou) olva­sónk többek között ezeket írja: — Vidéken a hús­boltokban nincsen választék. Nem lehet paprikás tokaszalonnát kapni, virslit is csak ritkán, nincs ba­romfi és zsírszalonnáért is mindig a városba kell menni. A tejcsarnokban miért nem kapható V4 I tej­szín és tejföl, miért hoznak csak néha 1 koronás minivajat? A kispénzű, nyugdíjas ember nem enged­heti meg magának, hogy olyan nagy mennyiséget vásároljon, amit nem tud elfogyasztani ... A higié­niáról is lenne mit mondani. Ha kiöntjük a tejet a tejesüvegből, olyan maszatos, hogy kefével is alig lehet tisztára mosni, nem csoda, ha még a há­romkoronás tejtől is fertőzést kap az ember... Konzervpástétomok vannak az élelmiszerboltban, de 4Q, “O DOLGOS ASSZONYOK Nyolc esztendő telt el azóta, hogy az ipolyszakállasi (Ipelsky Sokolec) szövet­kezet felvette a Csehszlovák —Magyar Barátság Szövetkezete nevet. Ez a barátság nemcsak formális, hanem gyümölcsöző ta­pasztalatcsere az alapja, s az eredménye. Nemcsak szakvonalon tanulnak egymástól, hanem a szövetkezetben dolgozó nőkről való gondoskodást illetően is. Németh István mérnök, a szövetkezet elnöke és a többi vezetőségi tag a nyári szorgalmas munkát úgy igyekszik pihenéssel jutal­mazni, hogy télen három turnusban küldi a dolgozó nőket üdülni. így aztán méltán számíthatnak a dol­gozók munkájára, s készíthetnek olyan tervet, amely szerint a párt jubileumi évében a mezőgazdasági nyerstermelést 17,1 százalékkal növeli a szövetkezet. Ez elsősorban az állattenyésztés eredményé­nek javítását jelenti. A szövetkezet tagjai — köztük a nők — az eddigi lendülettel és helytállással bizonyára ezt is elérik majd. AKI VÉRT AD — ÉLETET MENT A lévai (Levice) járás egészségügyi szervei és a Vöröskereszt jó szervező­felvilágosító tevékenysége révén egyre töb­ben jelentkeznek a járás lakosai közül önkéntes véradásra. A szövetkezetek nagy megértéssel segítik a véradók toborzását, minden községben frissítőkkel járulnak hozzá a véradási akciók sikeréhez. Már­cius közepéig ötszáz ember adott várt (a járás negyedévi terve). Elismerésre méltó munkát végeztek Sáró (Sárovce) községben, ahol kilencvenen jelentkeztek véradásra. Kálnán (Kalná), Nagyölveden (Veiké Ludince) és Deménden (Deman­­dice) szintén sokan megértették, hogy aki vért ad — életet ment meg. A gépeken dolgozó traktorosok, kombájnosok és jár­művezetők vannak a legtöbb baleset­­veszélynek kitéve, nem csoda tehát, hogy ilyen megértők az egészségügy kérelmével szemben. KÖZÖS MUNKÁVAL Deménd (Demandice) lakosai, az ÄKI tanulói, a szövetkezeti tagok és az ÄG dolgozói, valamint a társadalmi szerveze­tek tagjai értékes kötelezettségvállalást tettek a CSKP 50. évfordulója tiszteletére. Községük szépítését tervezik: a kultúr­otthon körüli tér rendezését, a közterek és a házak közötti területek parkosítását, az iskola környékének rendezését. A község vállalásainak részét képezi Deméndpuszta (Osady) lakosainak vállalása is, amely­ben az iskolaépület bekerítése, az iskolai étkezde rendbehozása szerepel. A társadal­mi munka 7500 brigádórát tesz ki — és szebb lesz általa a falu. Belányi János EGYSÉGES SZERVEZÉS EREDMÉNYE Az Ipoly völgyében, Kékkőhöz (Modry Kamen) közel húzódik meg egy kis köz­ség, Zahora, Szelestyénnel egyesítve. Ha két néven szerepel is, céljai közösek, egy földművesszövetkezete van, és közös nem­zeti bizottsága. A helyi pártszervezet ve­zetősége a szövetkezettel karöltve az idei nőnapi ünnepségekre meghívta az ideigle­nesen hazánkban tartózkodó szovjet had­sereg három nő- és egy férfi tagját, aki­ket nagy szeretettel fogadtak a falu lakó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents