Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-19 / 16. szám

EURÓPA

NAGY

KÉPTÁRAI:

A LENINGRAD1 ÁLLAMI

Ja 1«Ук

^ _______

__

dfmŰgL Sd§L

/sjLS^ií

Aleningrádi Ermitázs nemcsak Európa, de a világ egyik legnagyobb múzeuma is. Elnevezése a 18. századból származik, francia szó, remetelakot jelent. Magába foglalja a régi múzeumi épületeket és az egész Téli palota épületét. Kiállítási területe 94 240 m2. Látogatóinak száma évente eléri a két milliót.

Oroszországban először Nagy Péter érdeklődött a nyugat-európai festészet iránt. Utazásai során a hajóépítés tanulmányozása mellett műgyűjtéssel is foglalkozott. Ennek eredményeként a 18. század elején számos németalföldi és flamand festmény került szentpétervári rezidenciájába, öt követően a század közepe táján nagyméretű műgyűjtés indult meg az országban. II. Katalin pedig 1762-ben már kis galériát létesített a Téli palotában, amely az orosz barokk építészet jelentős alkotásaként, Rastrelli építész tervei szerint ekkor készült el és a cárok állandó székhelye lett.

II. Katalin, akit Nagy Péterhez hasonlóan haladó szellemű uralkodónak könyvelt el a történelem, még nagyobb energiával gyűjtötte a műértékeket. Érdeklődése nem csupán egyéni kedvtelésből fakadt, hanem politikai háttere is volt. Az udvar kulturális színvonalának emeléséhez és a reprezentáláshoz tartotta fontosnak egy gyűjtemény megalapozását. Így épült aztán 1764-ben a Téli palota közvetlen szomszédságában az Ermitázs pavilon, Valiin de la Mothe tervei szerint, amelyet később Kis Ermitázsnak is neveztek. Ettől az évtől datálódik tehát az

Ambrosius Holbein 1494 (—?)-től a XVI. szazad húszas éveinek elejéig élt. Ifjú képmása

Ermitázs alapítása, amely II. Katalin idejében európai szintű gyűjteménnyé nőtt, és mint magánképtár a cári udvar részét képezte. Az elmúlt két évszázad során pedig a világ egyik leggazdagabb és legnagyobb anyaggal rendelkező múzeuma lett.

— A gyűjtemény gyors gazdagodása következtében 1775—87-ben épült a Régi Ermitázsnak nevezett épület. Ezekkel az épületekkel összekötve épült aztán a 19. század közepén az Űj Ermitázs, amelyben a 17,—18. század flamand, németalföldi, spanyol és olasz anyaga kapott helyet, és 1850-től hozzáférhetővé vált a közönség számára is, habár csak meghívottak tekinthették meg és olykor kötelező volt az estélyi viselet. Az orosz haladó szellemű értelmiség nyomására 1863 után, amikor az Ermitázs önálló intézménnyé alakult, megnyílt azután a nagyközönség számára is. Küldetésének azonban csak a NOSZF után tehetett igazán eleget, amikor újjászervezték, átrendezték, anyagának egy részét a Téli palotában helyezték el. Mint Állami Ermitázs ekkor már mindenki számára megnyílt.

Ma a műtárgyak száma kb. kétmillió háromszázezer. Különösen gazdag az ősközösségi, az ókori keleti, görög, római, antik és középkori emlékek gyűjteménye. Érdekesek a szkíta-Pieter de Hooch (1629 — kb. 1684) Úrnő és komornája