Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-29 / 13. szám
ok napját ünnepeljük. Elismeréssel adózunk ozatos, népnevelő munkájukért. Az ő kezükivó nemzedék sorsa. Érzékenyen, szeretettel »rmálják a zsenge emberpalánták gondolkoidását, lelkiismeretes munkával készítik elő életre. Pedagógusaink hivatásukból eredő ántálnak szeretetet tanítványaikba hazánk ndszerünk iránt, átadják a technika vívmáibfejlesztésének ismereteit, hogy ha kilépnek sál és szocialista öntudattal vegyék ki részüta pártunk által kitűzött nemes célok megitaik teljesítéséhez erőt és egészséget kívá-U e з о 2 а ЕЛ И •>, М и з 3 ~ •л а ЕЛ ё в fa iskolán kívüli tevékenységben is olyan kezdeményezők lennének, mint a szemináriumokon. Gazdaságilag fel tudtak emelkedni falvaink, de kulturális téren csak úgy tudnának, ha ebben elsősorban is a főiskolát végzettek, a pedagógusok segítenének. A tetteket pedig már itt kellene elkezdeni. Néhány évvel ezelőtt sokat hallottunk a nyitrai diákokról. S ma, úgyszólván semmit. Egyre szűkül a kör, egyre halkul a hang? Erről a problémáról már nyilvános helyeken is beszélt Jalecz Mária. Komoly aggodalommal tölti el ez a probléma. Pedig lenne más elfoglaltsága is. A tanulás, előadásokra való felkészülés mellett övé a család gondja is. Két kisgyermek édesanyja, feleség. A nagyobbik gyermek első osztályos, a szomszéd faluba Jár iskolába. Az iskola mellett nincs napközi otthon, ezért nemegyszer előfordul, hogy a munkahelyére kellett hozni gyermekét. S még emellett is jut ideje arra, hogy délutánonként, esténként gyűlésekre, előadásokra járjon, vagy esti egyetemeken adjon elő. Még a főiskolai évei alatt javasolták a párttagok sorába. Örömmel vállalta kezdettől fogva a pártfunkciót is, és emellett egész sor más tisztséaet is betölt. Jelenleg a nőszövetség helyi szervezetének megalakításán fáradozik, mert ezzel eddig senki sem törődött. Erővel, akarattal végzi ezt a felelősségteljes munkát. Fiatal, azért Is, mert mindig a fiatalok között van, s egész lényével átéli, megérti problémájukat. A beszélgetésre nem sok időnk volt. Már vártak rá a hallgatók. Biztosan érdekes vita alakult ki Ismét. Nem lehet elmulasztani egyetlen napot, egyetlen órát sem. Megyeri Andrea AZ ÖVODÄTÖL a nyugdíjasok klubjáig Nem nehéz megtalálni Bődrogazerdahelyen (Streda nad Bodrogom) Cless Irén néni házát. Mindenki ismeri őt. Nemcsak itt, hanem a szomszédos falvakban is. Hogyne ismernék, hisz úgyszólván mindenkivel volt már valamilyen elintéznivalója. Az idősebbek: kortársak, kollégák, kommunista elvtársak. A fiatalabbak: nőszövetségi tagok, szülők, lelkes kultúrmunkások. A legifjabbak pedig kedvencei: az óvodások. Így hát mindenki „Ica nénije“. Soha sincs egyedül otthonában. Rendszeresen eljárnak házába a tanítók, óvónők egy kis pedagógiai tere-ferére, de bebenéznek az idősek, fiatalok is mondván: „Ütba esik Ica néni háza, nem kerüljük el. A vendégek távoznak, s komolyra fordítjuk a szót, régebbi időkről emlékezünk. — A háború előtti években nagyobb volt itt a szegénység, mint bárhol az országban. Amire emlékszem, az csak a nyomor, a sivárság, elmaradottság. Pedig gazdagon terem itt a föld 1934-ben nagy nehézségek árán sikerült elvégeznem az óvónőképzőt. Hazajöttem, munkát kértem, és azt felelték: előjegyezzük: de a kérvénye már 147. a sorban. Mindenkinek várnia kell... Így aztán más állás után kellett néznem. Egy ideig Kassán, majd Pesten dolgoztam. 1941- ben hazajöttem, hazahúzott az otthon. Ica néni mindenáron segíteni akart azoknak, akik még nálánál is jobban rászorultak erre. De hogyan segíthet egy egyszerű asszony? Hamarosan rájött erre is. Ezért kérte felvételét a kommunista pártba. Törékeny, érzékeny asszony, de nagy akarata mindenben segített. A felszabadulás után a helyi pártszervezetnek évekig a jegyzőkönyvvezetője, gyűléseket szervez, mindenről tud 1950-ben, amikor megnyílnak a magyar nyelvű óvodák végre célhoz ér: óvónő lesz otthon, méghozzá igazgatónő Mindmáig lelkes odaadással él szép hivatásának. Most a legkisebbekkel foglalkozik az óvodában. Rajzol mesél, énekel, táncol velük. Büszke rá, hogy már „nagymama“. Mert ma már első tanítványainak a gyermekeit tanltja. Csak Így veszi észre az idő rohanását. Sohasem volt ideje arra, hogy ezen eltűnődjön. Szabad idejében gyűlésekre járt, szervezett, rendezett, pártfeladatok, nőszövetségi dolgok, kulturális rendezvények, szövetkezetesítés, ifjúsági problémák, mindig volt valami halaszthatatlan, sürgős elintéznivaló. Tizenöt éve elnöke a nőszövetség helyi szervezetének is Van mit mondani másfél évtized munkájáról: — Az első években sok műsort tanított be a gyerekeknek. Az emberek nem szívesen jöttek el a gyűlésekre Nagy volt még a bizalmatlanság, vagy egyszerűen nem törődtek ilyesmivel. Bezzeg, ha a gyermekeik énekeltek szavaltak, mindenki eljött. Ma már eljönnek enélkül is Sokat tett a nőszövetség Bodrogszerdahelyen. Nagy öröm volt számomra a sok. szép, sikeres tanfolyam, amit asszonyainknak rendeztünk. Különösen a főző- és varrótanfolyamot látogatták szép számmal. Emlékezetes a sok kirándulás is, amelyeket évenként szerveztünk. Megváltoztak itt az emberek nagyon. Sokat fejlődött, szépült Bodrogszerdahely. Engem azonban mégsem elégít ki ez a változás. Még mindig sok itt a tennivaló. A legnagyobb hiányosság: asszonyainknak nincs megfelelő munkalehetőségük. Nemrég egy óvónőre lett volna szükségünk, félnapos munkára, s nyomban 12 jelentkező akadt. Ez nem jó jel. Szó volt egy Itteni konzervgyár létesítéséről, de mostanában csend van a téma körül. Ez pedig sokat segítene. Eless elvtársnőt az is bántja, hogy a fiatalok nem olyan aktívak, nem lelkesednek úgy a közügyek intézéséért, mint ők azelőtt régen. Okosak, ügyesek, de keveset törődnek egymással, a közönséggel. Igaz. nehéz, de azért szép dolog a közösségért dolgozni, élni. Nyugdíjba készül. Mivel tölti ezentúl szabad idejét? Ica néni munkájának elismerése: kitüntetések, oklevelek — Sajnálom nagyon, hogy pontosan most kell elmennem, amikor fölépül az új óvoda, amire egész életemben vártam. De hát az ember megfárad, nem bírja már az iramot. Azért nem vonulok vissza még a közéleti tevékenységtől. Tovább végzem a nőszövetség elnöki teendőit, aktívan dolgozom továbbra is a helyi pártszervezetben, később szeretném megszervezni a nyugdíjasok klubját Úgy hallottam, a régi óvodában helyet kap majd az ifjúság is a költözködés után. Ha szükségük lesz a segítségemre, szívesen megyek majd közéjük . . . Biztosan szükség lesz továbbra is segítségére. Mindenki csak elismeréssel, tisztelettel beszél róla, mert tudják, hogy az elmúlt negyedszázad Eless Irén és a hozzá hasonló többi kommunista munkája nélkül nem lehetett vólna eredményekben, fejlődésben ilyen gazdag. D. A.
