Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-29 / 13. szám

BESZÉLGETÉS SZLOVÁKIA OKTATÁSÜGYI miniszterhelyettesével Pártunk és kormányunk célkitűzése és törekvé­se, hogy a nők nagyobb részt vállaljanak társa­dalmunk politikai és gazdasági életének irányí­tásában, újabb konkrét példával igazolódott, ami­kor a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterhelyettesévé Marta Vlaéihová elvtárs­nőt nevezték ki. Vlaőihová elvtársnő tizennyolc éves kora óta tagja a kommunista pártnak. Feleség és édesanya. Biológia, földrajz és kémia szakos tanárnő volt, majd a bratislavai Nedbal-utcai kilencéves alap­iskola igazgatója. Az iskolában nehéz szívvel búcsúztak el a ki­váló pedagógustól, aki biztos kézzel, hozzáértés­sel, és emberséggel irányította az iskola életét. Ez a szeretet, ragaszkodás és megbecsülés köl­csönös volt? — Igen, nagyon szerettem és most is szeretem az iskolámat. Sokszor nem tudtam megmondani, hol érzem magam jobban, otthonosabban — az iskolában vagy odahaza. Aki hivatásának választ­ja a nevelést, az minden erejét, értelmi képessé­gét és minden gondolatát azoknak az embereknek a javára fordítja, akikkel együtt dolgozik. Én is erre törekedtem. Igaz, a közös munkának sok szép eredménye született, de azt nem szívesen veszem, ha ezért dicsérnek, mert olyankor min­dig arra gondolok, mi mindent kellett volna még elvégeznem. Annyi sok év után nem volt könnyű elválni a gyerekektől. Mennyi szép és felemelő pillanata van a tanítói hivatásnak. Meggyőződésem szerint örökérvényű igazság, hogy aki az ifjúság között él, maga is örökké fiatal marad. A gyermeklélek ezernyi rejtelmének feltárása és csiszolása a meg­számlálhatatlan órák, napok, hónapok során, a pedagógus számára állandó megújhodást jelent. Lehet-e nagyobb élménye a tanítónak, mint ha húsz esztendő után találkozik a hajdani kis elsős­sel, aki társadalmunk értékes tagjává fejlődött. Ezek azok a pillanatok, amelyek elfeledtetik hi­vatásuk sokszor nehézségekkel teli napjait. Évről évre 500—600 tanítvánnyal foglalkozni, meg­ismerni őket, kellemes környezetet, megfelelő egészségügyi és életfeltételeket teremteni szá­mukra, biztosítani nevelésük és művelődésük jelentős és apró tényezőit — ezek azok a felada­tok, amelyek megelégedéssel, boldogsággal tölte­nek el, mert az ember úgy érzi: önmagából adhatott. Sokat hangoztatott igazság, hogy napjainkban a pedagógus pólya elnőiesedett. Éppen ezért örömmel tölt el bennünket, hogy oktatásügyünk miniszterhelyettesi székét nő foglalta el, aki a tanítónők problémáit, gondjait ismeri... A tanítónők alapvető problémái, gondjai ugyan­olyanok, mint a többi dolgozó nőé, feleségé, édes­anyáé, de ezeket különféle, hivatásukból eredő körülmény tetézi. Számos olyan gyermek jár iskolába, aki a csa­ládi környezetben nem kapja meg mindazt, ami­re szüksége lenne. A szülők egy része teljes anyagi ellátást biztosít gyermeke számára, de gyakran nincs ideje, türelme, vagy egyszerűen megértés hiányában nem képes a család érzelmi légkörének megteremtésére. Pedig mi felnőttek nagyon jól tudjuk, milyen pótolhatatlan hatást gyakorol az otthon varázsa, melege a gyermek fejlődésére, egész későbbi életére, jellemének ki­bontakozására. Ebben rejlik az a többletmunka, amit a tanító­nőnek a tanítás mellett vállalnia kell, hogy szép szóval, szeretettel közelférkőzzön tanítványaihoz, elnyerje bizalmukat, segítségükre legyen problé­máik megoldásában, a helyes útkeresésben. A szülők és a pedagógusok szoros együttműkö­dése lényeges kérdés. Sok problémát megoldhat­nának, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyes iskolák vezetőségének nézete a tanítónők problé­máinak megoldását illetően még sok kívánnivalót hagy maga után ... — Sajnos így van. Az iskola politikai és szak­mai irányítása mellett nem lehet mellékes körül­mény az olyan légkör megteremtése sem, amely előfeltétele annak, hogy az iskola minden dolgo­zója a maximális teljesítményt nyújthassa. Az idegesség, az ingerültség, és a negatív emberi tulajdonságok — rossz tanácsadók. A legtöbb iskolában férfi az igazgató, s nekik gondolniuk kellene arra, hogy a pedagógusnő minden reggel más tevékenység után érkezik a tanítási órára, mint a férfi pedagógus és más követelményeknek kell eleget tennie, amikor hazaérkezik az iskolá­ból. Azt akarjuk, hogy a dolgozó nő jó feleség és édesanya is legyen. A tanítónő sem lehet kivétel. Mégiscsak furcsa dolog lenne, ha a tanítónőnek nem jutna ideje saját gyermekével foglalkozni. El tudom képzelni, milyen örömteli a munka és fokozott az alkotókedv azokban az iskolákban, ahol az igazgató kedves, határozott, kiegyensúlyo­zott, igényes, de megértő ember. Az ilyen igazgató egyéniségéből sugárzó erő olyan légkört teremt, hogy beosztottjai nap-nap után szívesen térnek vissza. Nagy segítséget jelent majd tanítónőinknek, ha az óvodákban és bölcsődékben mielőbb betegszo­bát létesítenek, ahol könnyebb lefolyású, meghű­léses betegségben szenvedő vagy lábadozó gyer­mekeiket elhelyezhetik, és így nem kell kimarad­niuk a munkából. Ez természetesen valamennyi dolgozó nő régi vágya és jogos igénye. Tudjuk, hogy a magyar tanítási nyelvű kilenc­éves alapiskolák személyi és anyagi ellátottsága megfelel a követelményeknek. Ezekből az isko­lákból a tanulók zöme jelenleg és a jövőben is, ipari tanulónak készül és szaktanonciskolában kívánja folytatni tanulmányait. Ezeknek az isko­láknak a magyar tanítási nyelvű hálózata még nincs kellőképpen kiépítve, nem felel meg a szükségletnek. Milyen intézkedés foganatosítását tervezi az Oktatásügyi Minisztérium ezen a téren? — Oktatásügyünk nemzetiségi politikájának alapelve a hazánkban élő ifjúságnak, nemzetiség­re való tekintet nélkül, egyforma lehetőséget biz­tosítani arra, hogy anyanyelvén képezhesse ma­gát. Már eddig is figyelemre méltó eredményt értünk el. A tanulók tudásszintje — amint azt a didaktikai tesztek, a tanfelügyelők ellenőrző iskolalátogatásai bizonyítják — elérik az orszá­gos színvonalat. Az utóbbi években jelentősen javult a szlovák nyelv tanításának színvonala is. Nehézségekbe ütközik azonban a magyar tanítási nyelvű tanonciskolák, és szakmai továbbképző központok kiépítésének megvalósítása. Azt hiszem érthető dolog, hogy 254 különböző szakágazat mellett körülményes 4—5 létszámú tanulócsopor­tok számára egész Dél-Szlovákia területén telje­sen magyar tanítási nyelvű oktatást biztosítani. Ennek ellenére az Oktatásügyi Minisztérium to­vábbi intézkedéseket tesz az anyanyelvi oktatás optimális tanulmányi feltételeinek biztosítására. A tanfelügyelők minden jelentkező igény eseté­ben felmérik a helyzetet, és a sajátos problémá­kat egyéni módon oldják meg úgy, hogy az nemzetgazdaságunk szükségletének és magyar nemzetiségű polgárainak érdekét szolgálja. A Tanítók Napja alkalmával szívesen tolmá­csolnánk üzenetét a hazánkban élő pedagógus­nőknek — lapunk olvasóinak — Szívélyes és legőszintébb üzdvőzletemet kül­döm minden nőnek, elsősorban a magyar tanítási nyelvű iskoláinkban működő tanító elvtársnők­nek, akik egészséges optimizmussal, a jövőbe ve­tett erős hittel nevelik gyermekeinket, és féltő gondoskodással őrzik a családi fészek melegét, boldogságát. Kívánom, hogy odaadó munkájuk és igyekeze­tük, melynek nyomán hazánkban annyi sok szép és nemes érték sarjad, megértésre és méltó el­ismerésre találjon pártunk és kormányunk veze­tői, férjük és nem utolsósorban férfi munkatár­saik, közvetlen feljebbvalóik körében. Feljegyezte: JANDÁNÉ H. MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents