Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-22 / 12. szám
Nők delegációja a prágai Várban A hagyományhoz hiven, a nemzetközi nőnap alkalmából köztársaságunk elnöke, Ludvik Svoboda és dr. Gustáv Husák, a C5KP KB első titkára, valamint több vezető személy március 5-én fogadta a prágai Várban a nők küldöttségét. Az elnök elismerését fejezte ki az aszszonyoknak já munkájukért, Gusta Fuciková, a Csehszlovák Nőszövetség elnöke biztosította az elnököt, a párt és a kormány képviseletében megjelenteket arról, hogy a nők továbbra is mindent megtesznek a közösség érdekében. esőn vették tudomásul az elismerést, figyelmességet, omellyel körülvették őket. Amikor kitekintettek az ősi 'Vár ablakain a lent folyó Duna felett épülő új hídra, amelyet a múltat a jelennel összekötő jelképnek is tekinthettek, azt hisszük, megszületetett bennük az elhatározás: becsületesen tovább dolgozunk, hogy elmondhassuk, mindent megtettünk gyermekeink jövője érdekében. (bér) Le ne fagyjon a szőlő, gyorsan szüretelni kell. . . Igen, de kikkel? A nőszövetségi tagok szombatra, vasárnapra sem gondolnak, elmennek szüretelni. . . Mindezt azért mondja el Izrael Józsefné, akit nemrégiben választottak meg elnöknőül, hogy inkább másnak a munkájáról beszéljen, hisz akit csak most választottak meg, nem nagyon dicsekedhet. Elsősorban szervezeti gondok foglalkoztatják őket. A tagság összetétele jó, hisz idősebbek és fiatalabbak is bekapcsolódnak a munkába. Balogh Józsefné, Sólya Vilma, Gál Borbála, Vrábel Ernőné a legidősebb tagok, de mellettük ott vannak a fiatalok, Buklovics Ernőné, és az alig tizennyolc-tizenkilenc éves Lalák Erzsiké. Viszont a tagsági bélyegeket még nem osztották szét. A taglétszám sem magas. Mindössze 65 tagjuk van. Másik gondjuk, hogy megszervezzék a szövetkezeti kertészet számára a segítséget. A babot idejében, gyorsan kell majd leszedni. Már említették a szövetkezetben, hogy a szőlősorok között is szívesen látnák őket. Nem hanyagolják majd el a művelődés ügyét sem. Ennek érdekében már most szerveznek, gyűjtenek, hisz arról van szó, hogy május 9-én népművészeti kiállítást rendelnek. A kóc, a kender feldolgozását akarják bemutatni régi eszközök, szerszámok bemutatásával. Szőtteseket és más népművészeti készítményeket, alkotásokat gyűjtenek. Mi pedig meggyőződtünk arról, hogy egyre többen vannak olyan asszonyok, akik inkább a „tettek emberei", mint a szavaké. (B. M.) NEVÜKET MEGISMERTE AZ ORSZÁG Együtt örültünk velük. Emlékeztünk és ünnepeltünk. Mert az a virágdlszes, megható és családi melegséggel teli est nemcsak a muzslai (Muzla) asszonyok ünnepe volt, hanem a miénk is, a Nő szerkesztőségéé. Mert ahogyan ők nem hagyhatták ki húszéves munkájuk értékeléséből, méltatásából a Dolgozó Nő-t, úgy a szerkesztőség sem kezdheti a lap húszéves tevékenységének felsorolását anélkül, hogy Pathó Rozi nénire, a muzslai asszonyokra ne emlékezzék. Pathó elvtársnő, a muzslai „Zivena" nőszervezetének húsz év előtti elnöknője mosolyog ugyanis a Dolgozó Né húsz éve megjelent, legelső címlapján. Azon a képes újságon, amely a Csehszlovák Kommunista Párt marxista-leninista nemzetiségi politikájának eredménye, bizonyítéka volt, s amely már azt is jelezte, hogy társadalmunk a hazánkban élő magyar nemzetiségű nőkel illetően is a női egyenjogúság megvalósításának útjára lép. Igaz, hogy akkor még csak néhány ezer asszony olvasta lapunkat, de ha akkor még nem is az egész ország, Dél-Szlovákia minden járása megismerte a muzslai asszonyokat. Rozi néni most is mosolyog. Igaz, hogy élesebbek lettek a vonásai, de arcán derű, határozottság — mint akkor, húsz évvel ezelőtt. Emlékezik — s vele együtl méri fel a múltat több mint harminc muzslai asszony Akkor a kezdet kezdetén Rozi néni házról házra járt gyűjtötte, szervezte az asszonyokat. Pathó elvtársnőt, aki lapunk legelső címlapján kapott helyet mint a „2ivena“ alapító tagja, lelkes szervezője és a muzslai nőszervezet elnöke, a mostani elnöknő, Szabó Erzsébet köszöntötte húszéves fáradhatatlan munkájáért. Először csak húsz-huszonöt lelkes, öntudatos proletárasszony fogott össze, majd mind többen csatlakoztak hozzájuk. Lelkes munkába kezdtek, a kommunista párt helyi szervezetével együtt szervezték a falu lakosságát a szövetkezet, a közös gazdálkodás számára. Tudták, hogy a város, a munkásság várja az élelmiszert, hogy kevés a tojás. Tojásgyűjtő akciókat szerveztek, agitáltak, hogy a földművesek teljesítsék a beadási kötelezettségeiket. Lapunk (akkor még Dolgozó Nő címen) — ahogyan ünnepi beszámolójában a régi elnöknő, Pathó néni és az új, Szabó Erzsébet mondotta — sok jó példát és útmutatást közölt, amelyek segítettek a társadalmi munka megszervezésében. Amikor megalakult a szövetkezet, sokszor kellett a segítő kéz, hogy időben betakaríthassák a termést. Az |í\f‘ ■V l% asszonyok mindig készen álltak a brigádmunkára. Létrehozták az óvoda megnyitásának feltételeit, emlékezetes ünnepségeket, nőnapokat rendeztek, saját — fehér alapon vöröscsillagos — zászlójuk alatt mentek a május elsejei felvonulásokra. Részt vettek a nőszövetség által rendezett iskolázásokon, tanfolyamokon. Az általuk javasolt képviselőnők bekerültek a nemzeti bizottságba, sokan jelentkeztek a pártba, s választottak népbírókat is közülük. Pontosan húsz évvel ez»lőtt pedig, amikor az ipar munkaerőhiánnyal küszködött, harmincnyolc muzslai és négy párkányi (Stúrovo) asszony felajánlotta segítségét és elindult Handlovára, hogy részt vegyen a város újjáépítésében. Most már csak kicsi zászlócskáknak tűnnek az ünnepi díszek közé tűzött kék kendők, amelyre a békés építést jelképező fehér galambot hímezték húsz esztendővel ezelőtt, hogy ne csak jelképesen, hanem két kezük munkájával, fejükön az egyforma kendővel induljanak építeni. Várost, békés életet, új társadalmat — jövőt. A falu földművesszövetkezetének megszilárdulása, a gazdasági felvirágzás, az országos célokért végzett tevékeny munka a nőszövetség helyi szervezetének is köszönhető. Pathó Józsefnén kívül különös érdeme van ebben a munkában Jalsovskynénak és Halasinénak, a nőszervezet egész akkori vezetőségének. Húszéves, eredményekben gazdag munkájuk méltatása nem befejezést jelentő emlékezés volt hanem baráti, elvtársi találkozó, amelyen erőt gyűjtöttek a további munkához, s az elsők, a kezdők szép példáját felmutatva megmutatták az utat a fiataloknak is. A nemzeti bizottság, a pártszervezet és a szövetkezet vezetőinek elismerő és köszönő szavai, a mostani nőszervezet szép virágai, a kitűnő vacsora és a hangulatos zene, valamint a legkisebbek kedves műsora mind az ünnepet szolgálta, tette valóban emlékezetessé — méltóvá az évfordulóhoz, azokhoz, akiknek munkáját, tevékenységét köszöntötte.- h -20 év
