Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-15 / 11. szám

DAKTARI Wén uniti mii, |(ancsa| orosz|^n A tizenhárom részes, Doktori című filmsorozat meséjének színhelye Afri­ka, az író fantáziájában született wamerul állatlélektani telep, ahol dr. Tracy és munkatársai azt bizo­nyítják, gyakran lélegzetelállító kí­sérletekkel, hogy a vadállat nem vad, csak bánni kell tudni vele. A Daktari-farm persze nem afrikai őserdőben van, hanem Kaliforniá­ban, hatalmas területen, Los Ange­les közelében. Az ide telepített .dzsungelben" 70 állatszeliditő és ápoló gondoz mintegy 600 afrikai vadállatot. Közülük 67 szerepel a Daktari-sorozotban, amely világszer­te nagy sikert aratott, mert a nézők meggyőződhetnek róla, hogy itt nem trükkfelvételeket látnak, az állatok­kal foglalkozó neves színészek helyét nem állatidomitók foglalják el a ve­szélyes pillanatokban. A doktort alakító Marshall Thomp­son a farmot meglátogató újságíró­nak mosolyogva mesélte el, hogy négy esztendő alatt egyetlen „vad­állat" jelentett számára életveszélyt: egy darázs, amely a nyelvébe szúrta fullánkját... Azt, hogy egy játékos tigris mancsával feltépte a lábszárát, nem tekinti veszedelemnek, hiszen a fiatal állat csak játszott vele. Az orvos leányát, Paulát alakító Cheryl Miller már kislány kora óta vonzó­dik az állatokhoz. Odahaza kutyát. macskát, madarakat, sőt egy 'alligá­tort is tartott. De azért a szive a tor­kában vert, amikor az első forgatási napon Clarence, a kancsal oroszlán hátán kellett a felvevőgép előtt el­lovagolnia. A Tv film ember-szereplői a forga­tás alatt megtanulták azt, amit a film hirdet: aki jól bánik az állattal, azt megszereti, és akit megszeret, azt sohasem bántja. A Daktarl-sorozat legértelmesebb állatszereplője: Judy, a csimpánz. Története kis regény. Hét éve szüle­tett Kenyában, de a szülei pici korá­ban elhagyták. Egy ültetvényes há­zaspár akadt rá, magához vette, cuclisüvegen nevelte. Vesztükre. Judy néhány hét múlva erőre kapott és pokollá tette a házaspár életét. Összetörte a bútorokat, leszaggatta a függönyöket, hintázott a csilláro­kon és földhöz vágta a porcelán­edényt. Akkoriban járt arra a va­dászkiránduláson a Daktarl-farm fő­­idomárja, Ralph Heller, és elkérte. A házaspár — Időközben Judy mind­kettőjüket meg is harapta — boldo­gan szabadult meg tőle. Helfer ha­zatérve foglalkozni kezdett Judyval. Az eredmény csodálatos: Judy 125 vezényszónak engedelmeskedik, ha a film rendezője azt kiáltja: .Felvé­teli", a kamera elé sétál, merészen ugrik a vágtató ló hátára, parancsra fára kúfzik, hivó szóra visszajön, eszeveszetten fut és pontosan azon a helyen áll meg, amelyet előzete­sen megmutattak neki. Egyébként hintázik, banánt eszik, imádja a vele együtt szereplő színészeket és szereti bosszantani Clarence-t, a kancsal oroszlánt. Clarence — az időközben sajnos kimúlt oroszlán — külön fejezetet érdemelne. Gazdája kölyökkorában szemorvosokhoz cipelte, hogy kígyó­­gyittassa kancsalságát. Akkor még nem tudta, hogy ennek a kancsal­ságnak köszönhette Clarence a világ legdrágább és legjobban fizetett oroszlánja címet. Napi felléptidija pontosan 1000 dollár és 120 ezerre biztosították. Szelíd, kedves és okos volt. Ha a színészek nem ügyeltek eléggé, szeretettel nyalta őket képen, de a nyelve olyan volt, akár a re­szelő. Minden reggel megtisztították a fogát, kemény sörtéjű keiével si­mították a szőrét, amit roppantul kedvelt, viszont fürdeni nem szere­tett. Több mint száz alkalommal sze­repelt a felvevőgép előtt, gyakorlott színész volt, .aki" lustán elnyúlva várt, mig a rendező nem szólította. Elfogyasztotta napi friss marhahús­adagját, és ünnepnapokon elrágta az ilyenkor számára mindig kijáró velőscsontot. Sok sztár tanulhatott volna tőle Ne mondja soha a gyermekének. Hogyan lehet ilyen butaságot kérdezni? Hagyj békén, most nincs időm) Ezt még idejében megtudod! Ne kérdezd állandóan hogy „Miért?" Te ezt nem érted I Gyerekeknek ezt még nem kell tudni I AZ IGAZI MÜtdeíés A gyermekotthon lakói MUDr. Pavol Rimár, az intézet igaz­gatója megható szavakkal köszönte meg az asszonyok kedves gondoskodá­sát. Örömmel fogadta az igazgató Ág­nese Cáthyová, a nőszövetség terebesi járási titkárának ígéretét, hogy a jövő­ben is rendeznek ilyen látogatásokat a gyermekotthonba. Nem a hozott értéke­ken van a hangsúly, — mondotta, ha­nem a szereteten, kedvességen, ami ezeknek a gyerekeknek hiányzik. A sze­retet a legigazibb ajándék ... Az otthon életéről az igazgató tájé­koztatott bennünket: — Intézetünk 80 férőhelyes. Jelenleg hetvenhárman vannak a gyerekek. A korhatár 1—3 év. A gyerekeket a har­madik életévük után a kassai (Kosice) gyermekgondozó Intézet veszi át, ezzel ■ _ újhelyi (Slovenské Nővé Mesto) A7 gyermekotthon lakói ugyan- Hl olyan napra ébredtek, mint máskor. A finom reggeli után a kiseb­bek tipegtek-topogtak egyik sarokból a másikba. Színes kockákkal, labdákkal játszottak. A nagyobbak kézenfogták egymást, körbe-körbe járva táncoltak, énekeltek, mesét hallgattak. A gyerekek semmit sem sejtettek. Csak a szolgála­tos nővérek voltak kicsit izgatottabbak, mint máskor, ök tudták csak, hogy ma szép nap lesz a gyermekotthonban. A meglepetésre nem is kellett soká várni. Még a kora délelőtti órákban megjelentek a kedves vendégek: a tere­besi (Trebiiov) ipari kombinát nőszö­vetségi képviselői. Anna Lobovó, az üzem nőszövetségének elnöke,- Anna Petrovicová, a noszövetség vezetőségi tagja, valamint a járási nőszövetség ve­zetői, akik elhozták munkatársaik kedves ajándékait a gyermekotthon kis lakói­nak: 26 párnát, amelyeket az asszo­nyok, lányok saját maguk fosztotta tollbál készítettek. Természetesen nem hiányzott az igazi ajándék sem: a sok cukorka, csokoládé. A gyerekek hamar megérzik a szeretetet. Nekibátorodva, csillogó szemekkel nyújtották apró kezü­ket az ajándékért, és cserébe — főleg a nagyobbak, — énekeltek, táncoltak, integettek. ízlett a finom csokoládé Foto: Szabó Gábor az egészségügyi minisztérium hatásköré­ből az oktatásügyi minisztérium jog­körébe kerülnek. Sajnos, előfordul, hogy 4—5 éves korig is itt kell tartanunk a gyerekek egy részét, helyhiány, vagy a nem kielégítő fejlődési szint miatt. A gyermekotthon 17 évvel ezelőtt lé­tesült. Az volt a célja, hogy az árván maradt gyerekeknek otthont biztosítson, testi, szellemi fejlődésüknek megfele­lőbb környezetet teremtsenek. Az otthon szerepének megváltozásáról szomorú adataink vanak. Ma a 73 gyermek kö­zött egyetlen teljes árva sem található, kevés a félárva is. Túlnyomó részüknek élnek a szüleik, de gyermekük nem öröm, hanem teher számukra. A legtöbb esetben alkoholista szülők, leányanyák, bűnözők, erkölcsi fertőben élő szülők gyermekei. Vagy önként hagyják el gyermekeiket, vagy a szociális ügy­osztály kénytelen ilyen drasztikusan be­avatkozni a gyermek érdekében. Ezzel az is összefügg, hogy ezek az egy év körüli gyermekek sokszor rendkívül rossz egészségi állapotban kerülnek hozzánk. Vannak esetek, hogy súlyuk csupán a fele a normálisan fejlődő gyermek sú­lyának, szellemileg is erősen visszama­radtak. Hosszú hónapok nehéz nevelési és szakmunkájának az eredménye, míg konkrét eredményeket érünk el.

Next

/
Thumbnails
Contents