Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-08 / 10. szám
Ünnep előtt A bögrét két kezébe fogta úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban — Felfigyelt a verset tanuló gyerekre. Éppen ölébe ejtett kézzel ült, amikor a másnapi leckében József Attila költeményéhez ért a fia. Elmosolyodott ő is, mint az anya, akiről a verset írták, mert éppen leült, hogy megpihenjen a félhomályban. Most délelőttös volt. Ilyenkor kora délután hazaér Galántáról Kajalra, s van ideje, hogy a kertben is szétnézzen kicsit, mert a február végi napfény korán felébresztette a tavaszt. Kicsit mosni is kellett. Csak olyan apró-cseprő holmikat. A nagyját oda viszi, az üzembe. Valaki tréfált is vele a múltkor, hogy most már elhiszi, hogy szépen dolgozik a „kommunális üzem“, mert a mosoda dolgozói sem félnek oda vinni az ágyneműt, meg a nászajándékba kapott abroszokat, nem úgy, mint eleinte. Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját lefeküdtünk és eltűnődtem, hogy ők egész fazékkal esznek — Már 6 is megfőzte a vacsorát. Húst ott vett, az üzem melletti üzletben. Gyümölcs volt itthon. Sok fogy belőle, kell is a gyerekeknek. Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket a lábuk és fejük fáj a vasalástól -r Mosónők... mosó nők ők is, de ezt így a szolgáltató üzem dolgozóira senki sem mondaná. Mert fehér köpenyben, engedelmes gépek segítségével végzik a munkát. A lábuk elfárad ugyan, de a mosóteknő forró gőzére, görnyesztő kínjára nem emlékeznek. Hatalmas mosógépek, üstök, Szabó Andrásné a galántai Kommunális üzem dolgozója Foto: Vanyek Ági guruló tartályok, korszerű mángorlók, vasalódeszkák, kitűnő mosóporok — jól szervezett, elismert, értékes munka ez is, mint bármi más. S mert hegyvidéknek ott a szennyes! Idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás — Fárad eleget, de megéri. Négy gyermeket nevelt, s nevel fel szépen, egészségben — ha beteg is a férje, s nem dolgozhat. A társadalom segítsége — már meg is fogalmazza csendesen magának, ha ritkán van is rá ideje, hogy eltűnődjön rajta, azért sosem felejti el. 500 nő A csokoládégyárban mintegy ötszáz nő dolgozik. Sokan a környékről 'járnak be. A napi utazás időt, fáradságot igényel, hasznos órákat Tabol el a dolgozó nők életéből. A probléma átmeneti jellegű megoldása, ha szállást tudnak biztosítani a dolgozó nők számára. Eddig néhány fából készített ház szolgálta, ezt az ügyet. Nem titkolja a nehézségeket Anna Lobová sem, aki jól ismeri a viszonyokat. Büszkélkedve mutat egyegy új gépet, egy-egy új berendezést, de szókimon-, dón magyarázza a nehézségeket: — Nem tudnak mindenkit elhelyezni. A munkás^ szálláson sokkal kevesebb a hely, mint a szállást' igénylők száma ... Hiányosak a szociális berendezések is ... Mindig azzal biztatjuk egymást, hogy átmeneti időszak ez, majd csak megoldják a problémákat. . Megoldják... Vigasz ez, vagy biztatás? Inkább az utóbbi, mert az üzemben dolgozó nők az idén különösen értékes nőnapi ajándékot kapnak: új munkásszállót. Március 8 után már 300 nőnek tudnak majd bennlakást biztosítani. OTTHONUK A GYÁR Judit és Mária testvérek. Az egyik tizenhat, a másik tizenhét esztendős. Kedvesek, csinosak. Nem szeretik a maxit. Még itt, a terebesi (Trebisov) csokoládégyár csomagolójában is miniszabású köpenyekben dolgoznak a gépek mellett. Judit élénk beszédű, s nagyon közvetlen. Az a típus, aki szenvedéllyel beszél mindenről, ami érdekli. És rengeteg dolog érdekli: könyvek, filmek, tánczene, divat. Természetesen a munkája is, hisz nem véletlenül csöppent ide a gyárba. Ö már nyolcadikos korában tudta, hogy itt fog dolgozni. A két testvér, Magyar Judit és Magyar Mária szereti, ha a csomagoló vezetőnője figyeli és értékeli munkájukat. Már az iskolában megszokták, hogy jó, ha ellenőrzik a munkát. És ha valami problémájuk adódik, az sem nagy baj. Anna Petrovicová, ez az ötven körüli asszony, a főnöknőjük, igazán anyai gondossággal segít nekik. Dorgál, figyelmeztet, de ha szükséges, melléjük áll és nem röstell velük együtt dolgozni. A két lány királyhelmeci (Kráf. Chlmec), csak a hétvégeken jár haza. Mosolyog mindkettő, amikor megkérdezem, hogy nem hiányzik-e nekik az édesanyjuk. És mintha parancsra mondanák, egyforma a válaszuk: — Itthon vagyunk... Ez a gyár a mi otthonunk, Anna Petroviíová, a csomagolórészleg mesternője, nőnapra készült bonbonokkal ÉDESÍTIK AZ ÉLETET A cukor finomítását a XIV. században kezdték meg, addig csak melaszszerű nyerscukrot használtak. 1747-ben Marggraf német vegyész fedezte fel, hogy a répában is van cukor. Európában az első cukorgyár 1801-ben, Sziléziában kezdte meg működését. Természetesen sokkal később kezdtek cukorka, majd csokoládékészítéssel foglalkozni. Itt, Terebesen a gyár áprilisban ünnepli majd fennállásának huszadik évfordulóját. Fiatal még ez az üzem. Talán azért is olyan sok még itt a probléma. Csakhogy a fiatalságra nemcsak ez jellemző, hanem az életkedv, az erő is. Ebből aztán nincs hiány ebben a gyárban. Hétféle táblacsokoládét, harmincféle csokoládés cukorkát, és ötvenféle cukorkát gyártanak. Készítményeik, a Rumba, a Milena, és a többi, ismertek, kedveltek szerte az egész országban. De ismertek külföldön is. Angliába, Norvégiába, a Szovjetunióba és Magyarországra exportálnak. Az angolok különösen a narancsos-citromos zselét kedvelik, legutóbb nagy mennyiséget rendeltek belőle. Nekik ízlik. Nem frázis tehát, hogy az itt dolgozó asszonyok munkájukkal megédesítik az életet. Bizonyság erre az is, hogy az idei nőnapra külön meglepetést készítettek: nőnapi desszertet. A világoskék dobozba rakott ízes bonbonok édessége, zamata talán majd megérteti, hogy mi is az a sokat emlegetett női büszkeség. Az, hogy az élet ízét a nők adják. Akkor is, amikor ajándékul kapják a desszertes dobozt, és akkor is, amikor ők készítik bele az ínycsiklandó bonbonokat, Már most gondoskodnak a gyermekekről: Csomagolják a húsvéti tojásokat "3 •*-1 О «*• о-О •о О ‘О JO 2 СО
