Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-04 / 1. szám

AZ ÁLMODAS mítosza Az álmok szimboliká­ja, az álomfejtés a ma emberét sem hagyja hi­degen. Erről tanúskodik a számtalan álmoskönyv, asztrológiai és egyéb, hasonló témájú kézi­könyvek, amelyek időről időre szinte elárasztják a könyvpiacot. Ám a hu­szadik század már nem elégszik meg homályos és misztikus magyaráza­tokkal, hanem megköveteli a tudo­mányos alapot. Miért álmodunk? És miért álmodunk néha olyan értel­metlen, hajmeresztő dolgokat? Van-e jelentőségük az álmoknak, s ha igen, mit jelentenek? Az egész napi hajszát alvással pi­henjük ki. A modern ember napköz­ben szüntelen zsibongásnak van ki­téve. A rádió, a televízió, a film, a reklámok, az utcai közlekedés, az otthoni környezet — minden perc­ben újabb és újabb ingerekkel, él­ményekkel bombázzák az ember tu­datát. Legnagyobb részüket azonnal elfelejtjük, noha a tudatunkban mégis lerakódnak. Az alvás eltompítja a gondolkodási képességet, lelassulnak vagy megszakadnak a lelki történé­sek, de bizonyos agyközpontok to­vább működnek, és feldolgozzák azo­kat az ingereket, amelyek napközben, vagy esetleg alvás közben hatnak érzékszerveinkre. Például a beszűrő­dő utcai zajokat, a lepedő gyűrődé­sét, a hideget vagy meleget nem ér­zékeljük oiyan erősen, hogy fölébred­nénk rájuk, viszont az agyunk föl­fogja. Rendszerint ilyen nem tuda­tosított ingerek váltják ki az álom­képeket, s mivel ezt a folyamatot nem ellenőrizhetjük, így születnek meg álmunkban a legképtelenebb változatok, összefüggések, mulatságos vagy borzalmas, kellemes vagy kel­lemetlen képsorok. Almainkat sok­szor fizikai állapotunk határozza meg. Az ember a leggyakrabban el­­alvás után, vagy fölébredés előtt álmodik, de akkor is, ha túlságosan kimerült, fáradt, ha zaklatott ideg­állapotban van, ha emésztési zava­rai vannak. Amikor fölébredünk, rendszerint csak töredékesen emléke­zünk vissza álmunkra. Az álmok mindig átélt, látott vagy hallott reális élményeknek a vetüle­­tei. A jelenkor avatott „álomfejtői“ — az ideggyógyászok, az elmegyó­gyászok, a pszichológusok — azon­ban elismerik, hogy egyes, egészen ritka esetekben az ember „meg­álmodhat“ valamilyen, a számára nagyon fontos eseményt. Ez azt bi­zonyítja, hogy az agy akaratunktól függetlenül is működik, többnyire akkor, ha az egyént olyan súlyos problémák foglalkoztatják, amikre éber állapotban nem is szívesen gon­dol. De ilyen esetben is csak az tör­ténik, hogy az illetékes agyközpon­tok már előzőleg ismert tényeket kombinálnak, dolgoznak föl. Még ennél is kivételesebb eset, ha valaki álmában olyasmiről szerez tudomást, ami ugyanabban az időpontban tőle távoli, idegen helyen játszódott le. A múlt század végén, az Egyesült Államokban jegyeztek föl ilyen fan­tasztikus, egyedülálló esetet, amelyet a tudósok még ma sem tudnak ki­elégítőn megmagyarázni: 1893. augusztus 29-én az egyik bostoni napilap szerkesztője éjjeli szolgálatot tartott. Mivel a távíró hallgatott, a szerkesztő a csöndben és a félhomályban elaludt. Már pir­­kadt, amikor fölébredt, verejtékezve és feldúltan azoktól a rémségektől, amiket álmában látott. A távíró sza­lagja üres volt, egész éjjel egy sor hír sem érkezett. Nem tudván sza­badulni szörnyű álmának hatása alól, ahelyett, hogy hazament volna, leírta az egészet. , Élénk színekkel ecsetelte, hogy az Indiai-Őceán egyik nagy szigetén rettenetes földrengés pusztított. A földrengést dühöngő or­kán kísérte, csapkodtak a villámok, miközben a tűzhányó kráteréből om­lott a forró láva, maga alá temetve a menekülőket. Egész falvak tűntek el egy pillanat alatt a föld háborgó gyomrában, a forró hamueső és a partvidéken végigsöprő óriási hul­lámhegyek alatt, és a föld hasadé­­kain keresztül föltörő mérges ‘ gázok­tól ezernyi ember és állat pusztult el. A teleírt papírlapokat ott felejtette az asztalon. A kollégája elolvasta a borzalmas elemi csapásnak a leírá­sát, s mert egy pillanatig sem kétel­kedett, hogy a hír a távírón érkezett, azonnal elküldte a nyomdába. A hír már a reggeli lapokban megjelent öles címek alatt. A jelentéktelen bos­toni lap szenzációja óriási visszhan­Hétköznapok йшайNo] got keltett, a nagy bulvárlapok fő­nökei dühöngtek, hogy egy vidéki újság megelőzte Őket. Az igazi bot­rány azonban akkor tört ki, amikor a bostoni hírszerkesztő jóhiszeműen kijelentette, hogy ő csak az álmát irta le. A szerkesztőségekben már fogalmazták a „kacsa* cáfolatát, amikor az Államok minden városá­ban megindultak a távírók, és egy­más után ontották a híranyagot, hogy az éjszaka Jávától nem messze egy szigeten kitört a Krakatau nevű vulkán, hogy a földrengés és a ha­talmas orkán következtében tömegek pusztultak el, és így tovább . . . úgy ahogy azt a katasztrófa színhelyétől több tízezernyi kilométer távolságban egy ember megálmodta. Az orvostudomány, főleg az ideg- és elmegyógyászat nagy jelentőséget tulajdonít az álmoknak. Ugyanis egy-egy beteg álmainak az elemzése fényt deríthet a kór megállapításának homályos pontjaira. De nemcsak a pszichiáter, a belgyógyász is következ­tethet páciensének álmaiból. Például a szívbetegek álmukban gyakran ful­dokolnak, sokszor álmodják, hogy üldözik őket, s általában többnyire ún. lidércnyomásos, szorongást ki­váltó álmaik vannak. Egyes pszicho­lógusok szerint a repülő- és a hábo­rús álmok a szexualitással vannak összefüggésben. A népi hiedelmeknek is van olykor némi természettudomá­nyos alapjuk. Az ezeréves kalendá­riumok, álmoskönyvek szerint régen elhalt szülőkről álmodni, esőt jelent. Ennek a „jövendölésnek“ van bizo­nyos értelme, mert eső előtt a levegő nyomása hirtelen csökken, s ez az érzékenyebb idegrendszerű egyének­nél rendkívüli álmosságot idéz elő, azaz a szokottnál mélyebben alsza­nak. A tudósok szerint a könnyű álom csak a nemrég szerzett élmény­anyagot, a mély álom viszont a tu­datalatti én alsóbb rétegeiből hozza felszínre a sokszor már teljesen el­felejtett emlékképeket. A túlságosan intenzív álmok za­varják az egészséges alvást, amire pedig a szervezetnek oly nagy szük­sége van. Közvetlenül lefekvés előtt ne együnk sokat, ne igyunk erős teát vagy feketekávét, lehetőleg mindig ugyanabban az órában térjünk nyu­govóra, jól kiszellőzött, nem túl me­leg szobában. Ha különben egészsé­gesek vagyunk, ezzel már jóformán mindent megtettünk zavartalan éj­szakai pihenésünk érdekében. _ gé -A TELEFONKALÓZ Az irodában ikertelefonom van. Ikertestvérem a dró­ton egy csinos fiatalasszony, Jucika, akire egyéb női jótulajdonságai mellett az is jellemző, hogy szeret be­szélni. A folyosón, a mosdó előtt, gyűléseken (persze nem nyilvánosan) és ha lehet, telefonon is, A napokban felettesem utasítására sürgős jelentést kellett készítenem, alig volt rá egy óra időm. Ehhez egyik üzemünk vezetőjét is fel kellett hívnom. Emelem a kagylót és hallom Jucika hangját: — Hát öntsd kil Várok egy kicsit — gondolom magamban — és visszahelyezem a kagylót. Amikor másodszor próbál­koztam, Jucika már a tojásnál tartott. Mennyit és hol kell venni. A válaszhangból ítélve feltehetően a mamá­val vagy az anyósával beszélt. Illik, vagy nem illik, kí­váncsi voltam, miért nem tudom a hivatalos ügyemet elintézni és egy kicsit hosszabban tartottam a kagylót a kezemben, mint ahogy azt az illemszabályok és a telefon játékszabályai megengedik. Az öv jó? Lehetne egy kicsit világosabb .,. krémszínű . . . Mondtam neked ügyel Esti fénynél azt nem lát­ni . Nem volt lelkierőm tovább hallgatni. Rohant az idő. Nekem a múlt évi mutatószámhoz viszonyított terme­lési együttható növekedési arányszámát kellett meg­tudnom, a vonalon pedig a krémszínű övről folyik a terefere. Mikor újból kísérleteztem, Jucika azon tana­kodott, el lehet-e tenni a tegnapi húst holnapra. El­határoztam, hogy átmegyek Jucikéhoz és megkérem, fejezze be a társalgást. Háttal állt felém, nem hallot­ta, amikor beléptem és én illemtudóan vártam, amíg befejezi a mondatot. — Na, mit is akartam még mondani? . .. Tartotta a vonalat és azon tűnődött, miről is lehetne még beszélni miután már minden témából kifogyott. Pedig, ahogy én őt ismerem, nála ez nagy dolog. De lám, milyen a női leleményesség. Itt van még az idő­járás. Mi lesz, ha délutánra havazni kezd? — A kis kék szvetter piszkos, azt nem lehet ráadni, a másikra kell felvarrni a gombot, sált is a nyakára, hogy meg ne fázzon ... stb. stb. Taktikát változtattam. Visszamentem a szobámba, felemeltem a kagylót, és erélyes hangon felszólítottam Jucikét, engedje át a vonalat, sürgős ügyet kell el­intéznem. Fellépésemnek foganatja volt. Röpke tíz percen be­lül kattant a készülék, letette a kagylót. Sajnos mire én vonalhoz jutottam, már késő volt. Amint az már ilyenkor lenni szokott, az üzemvezető néhány perce elhagyta az épületet. Na tessékI Most mit csináljak? Nem tudom elkészíteni a sürgős kimutatást. Ezt nem hagyom szó nélküli Átmentem Jucikához és igyekeztem higgadtan a tud­tára adni, milyen szorult helyzetbe kerültem miatta. — Ügy kell magának — sziszegte kárörömmel a telefonkalóz és ismét tárcsázott: — Szervusz drágám ... milyen ruhát veszel fel este a színházba ... Loósz Dezső BIZALOM »FÉLEK A KÖVETKEZMÉNYEKTŐL* - jeli­gés levélben egy négyéves kisfiú édesanyja azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, ismertessük, milyen szövődményekkel járhat a járványos fültőmirigygyulladás — közismert nevén a mumsz — kezelésének elhanyagolása. Kérdésére munkatársunk, dr. Tóth László vá­laszol. A járványos fültőmirigygyulladás vírusok által okozott fertőző megbetegedés, amely leggyakrabban a légzőutakon, ritkábban a szájon, esetleg a szem kötőhártyáján keresztül terjed egyik emberről a másikra. Gyermek­­betegségként tartják nyilván, de felnőttek is megkaphatják. Elsősorban azok, akik gyermek­korukban nem estek át rajta. Ez a betegség a felnőttekre nézve veszedelmesebb, mert szinte minden esetben komplikációval jár, mig a gyerekeknél szövődmény nélküli is lehet a lefolyása, ha szakszerű orvosi kezelésben ré­szesülnek. A mumsszal járó szövődmények sor­rendje gyakoriság szempontjából: a here­gyulladás, hasnyálmirigy-megbetegedések, idegrendszeri szövődmények, ritkábban tej­mirigy- (férfiaknál-nőknél egyaránt) és könny­­mirigygyulladás. A heregyulladás a vakbélgyulladáshoz ha­sonló tünetekkel jelentkezik, de képződhet két­oldali gyulladás formájában is. Kezelése na­gyon fontos, mert e betegség elhanyagolása részleges, vagy teljes sterilitást idézhet elő. Sok szülő félvállról veszi az orvos tanácsait, és lelkiismeretük csak akkor ébred fel, amikor a gyermek heréje férfiökölnyire vagy még na­gyobbra dagad. Akkor keresik kapkodva a ki­vezető utat abból a bajból, amit nagyrészben az ő könnyelműségük idézett elő. A következő szövődmény sorrendben a has­nyálmirigy megbetegedése. A hasnyálmirigy egyike az igen kényes és nagyon fontos szer­vünknek. Sok feladatot kell ellátnia, kórtünetei nehezen megállapíthatók, és kezelése még ne­hezebb. Szerencsére, ezek a komplikációk nem rosszindulatúnk és teljesen gyógyíthatók. Az idegrendszeri szövődmények kimenetele kiszámíthatatlan. A látóideg- és hallóideg­­bántalmak sok problémát okoznak, de szeren­csére többnyire a könnyen gyógyítható rend­ellenességek vannak túlsúlyban. Ritkább, de a legsúlyosabb idegrendszeri komplikációnak számítanak az agyhártya-közti agy bántalmai, amelyeknek tünetei esetenként csak 3—4 hét­tel az eredeti megbetegedés után jelentkez­nek. A járványos fültőmirigygyulladás — már külső jelei miatt is — jól felismerhető beteg­ség. Rendszerint az egyik oldalon, a fül alsó részénél jól látható duzzadás torzítja az arcot. Ritkább, de rosszabb indulatú a rögtön mind­két oldalon jelentkező mirigyduzzanat, vagy az egyik oldal lezajlása után a másik oldali mirigyduzzadás. A fertőzés utáni iappangási idő 16—21 nap. Kísérője a magas hőemelke­dés, ami hidegrázással is jár. A betegség le­folyása legtöbbször egy hétig tart, de a szö­vődmények nagyon megnyújthatják ezt az időt. A betegség kezelése gyerekeknél-felnőttek­­nél egyaránt, a legszigorúbb fekvéssel kezdő­dik. A megduzzadt helyre meleg borogatáso­kat teszünk. Lázcsillapítónak legjobb az Acyl­­pyrin. A többi gyógyszert a betegség súlyos­sága szerint a kezelőorvos Írja elő. A legfonto­sabb gyógytényező ennél a betegségnél is a megelőzés: vagyis kerülni minden fertőzési alkalmat. Ha valaki a családban megbeteg­szik, azonnal el kell különíteni. A beteg gyer­mekkel az a szülő foglalkozzon, aki már át­esett a betegségen. A .mumszos gyereket két hétig ne engedjük iskolába, sem gyerekek közé, akkor sem, ha már teljesen tünetmentes.

Next

/
Thumbnails
Contents