Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-08 / 6. szám
щ 'S 'О Svidník ünnepel Felszabadulásuk 25. évfordulóját ünnepelte január 18-án Svidník lakossága. Ebből az alkalomból leleplezték azt az emléktáblát, amelyet a felszabadulási harcokban elesett svidniki lakosok tiszteletére állítottak. Az ünnepségen részt vettek az SZKP Kelet- Szlovákiai Bizottságának küldöttei, a csehszlovák és a szovjet hadsereg képviselői, a város vezetősége és lakossága. Egy szervezettel több! A dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzemben megalakult az üzemi nöbizottság szervezete. Az üzem vezetősége, Sipos Mihály igazgató és Vég Zsigmond főtechnológus, az üzem szakszervezeti elnöke, örömmel vették a hőszervezet megalakulását, és felajánlották segítségüket munkájukhoz. Az üzem jelenlegi munkamenete mellett csak röpgyülések formájában, munkarészlegenként szervezték meg az alakuló gyűléseket, ahol bizalmikat választottak. A konzervkészitő részlegen Mészáros Rózsi ökonómusra esett a választás. A nőszövetség üzemi szervezetének első közös gyűlését a Pat fürdőben épült üzemi üdülőben tartották, ahol az üzem vezetősége vendégül látta az asszonyokat és lányokat. Képünkön a konzervkészítő részleg nőszövetségi tagjai. V. M. A konszolidálódás érdekében A gombai Állami Gazdaság dolgozói vállalták, hegy hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére az 1970-es évben 1 millió 359 ezer 700 korona értékű mezőgazdasági terméket állítanak elő. Képünkön az ÁG baromfitelepének dolgozója, Emília Fitosová a tojásokat ellenőrzi. HUSZONÖT ÉV A SZABADSÁG ÚTJÁN ...mert egyszer béke lesz á, tarts ki addig, lélek, védekezz! (Radnóti Miklós) ROZSNYÓ, a proletárváros Rozsnyó nevének fémes csengését nem csak az itt bányászott érctől kapja, hanem azért is, mert Gömörország egyik centruma, bűbájos, hangulatos városa. A tél ugyan sokat eltakar a barlangokban gazdag, karsztos, mesevilágszínű vidékből, a város árkádos kapuin nem játszik az árnyék és a fény ködös délelőttön, de a táj és a város összhangjának panorámája így is méltó reklámja a turistaparadicsomnak. A rozsnyói lokálpatriotizmus, amely szinte jellemzője a „régi rozsnyóiaknak“, egészséges jelenség, mert a város haladó hagyományain izmosodik. Érdekes sorsú város, amelyet a történelem viszontagságai többet zaklattak, mint erősítettek. Már а XII. század közepén bányásztelepülés és érclelőhely gyanánt szerepel az írásos emlékekben. A város haladó jellegét az itt élő bányászok fegyelmezett szervezete biztosította, a történelmi időkben épp úgy, mint a munkásmozgalom kibontakozásakor, és a híres Petőfi brigád révén az antifasiszta ellenállás fegyveres partizánharcaiban. A kommunistákkal és spanyolosokkal „fertőzött“ Rozsnyó nem engedte meg, hogy tönkretegyék a bányákat, amikor a visszavonuló fasiszták végső elkeseredettségükben, kivert vadállatok, „utánam a vízözön“ vandalizmusával a bányákat fel akarták robbantani. A fasiszták be sem merték tenni lábukat az ott elrejtett gépi berendezés miatt, vagy ha megpróbálkoztak, könnyen nyomuk veszett. A felszabadító szovjet hadsereget, amely 1945. január 23-án hajnali ötkor foglalta el a várost, a lakosság nagy szeretettel fogadta, majd szinte néhány óra alatt helyre állították a rendet. Jobban mondva egy új rendet kezdtek kialakítani, mert ugyan kik áhítozták volna a régit. Molnár Béla, kommunista veterán harminc tagú rendfenntartó brigádot szervezett a városparancsnokság megbízásából, ö volt később tíz évig a város polgármestere. BÉLA BÁCSI EMLÉKEI Motto: „Rettenetes kor volt az, amikor a nemzet, szocializmus pléhpofával állította magáról, hogy 6 a történelem és a világszellem felszentelt megbízottja, és ezért vele szemben minden ellenállás halálos gonosztett. Ennek vége.“ (Thomas Mann) A város élő krónikája, aki amatőr muzeológus, ifjúsága óta foglalkozik a város történetével. Török fegyverek, megsárgult papírok, újságok, plakátok és jegyzetek töltik meg egyszerű vályogházát, egészen a padlásig. Molnár Béla bácsi 1930-ban lép be a kommunista pártba. Társaival megszervezik a környéken a munkásmozgalmat. 1934-től 1935-ig Moszkvában tanul a nemzetközi pártiskolán. Onnan hazatérve, Dél-Szlovákiában végez agitációs munkát a parasztság körében. Majd Prágába kényszerül, ahol illegalitásban a kommunista sajtónál működik. Összesen négy évet tölt börtönökben és internálótáborokban. A felszabadulást városában élte meg, s mint a fentiekből kitűnik, azonnal részt vállal az építő munkában. XXX KIALAKULT AZ ÜJ REND Amint elülnek a magyar ellenes villongások, az 1948-as februári forradalom után, mintegy igazolva Ernst Glaeser bölcs kitételét: „Nem a béke, csak a forradalom nyerheti meg a háborút... a háború okait... kell megdönteni...“ Ekkor indul fejlődésnek a város. De a városban üzem Rozsnyó két az új Rozsn a patináson
