Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-28 / 52. szám
hogy a nők mindig átveszik a szeretett férfi apró szokásait? hogy a férfiak nem becsülik meg a nőket, hanem csak túlbecsülik? hogy egy nőt sohasem lehet okos szóval meggyőzni, hanem kedveskedővei? hogy a szerelem akác bőbeszédű, akár néma, — a nők mindig megértik a szavát? hogy a csúnya is meg van győződve arról, hogy annak a férfinak, aki őt szereti — kitűnő az ízlése? hogy minél komolytalanabb egy nő, annál többet veszít a bájából? hogy a nőknek mindent meg tudnak bocsátani a férfiak, csak azt nem, hogy ő is megbocsátott? hogy sok nő ellent tud állni a kísértésnek, de egy sem akad, akinek a „megkísértés" ne hízelegne? hogy a nők mindig jobban hisznek a hódolóiknak, mint a férjüknek? hogy a féltékeny férfit, ha nem szeretik, nagyon meggyűlölik? hogy halálos sértésnek veszik, ha a szeretett férfi nem féltékeny? Japánban nemrég igen látványos keretek között ünnepelték meg az ötéves Aya hercegnek, a trónörökös pár, Akihito és Michiko második fiának a bébikorból a fiúkorba való belépését. A japán császárok családjában már a 12. századtól kezdve dívik ez a szokás. Az ötéves, immár „fiúvá érett" Aya herceget ebből az alkalomból először öltöztették föl a jellegzetes Japán szoknyába, a hakamába és először vágták a haját fiúsra. ERKÖLCS 1863-ban adták ki Angliában lady Gough „Hölgyek útmutatója" című nagyszabású művét. A nemes érzületű hölgy többek között hangsúlyozza: „A tökéletes nő arra is ügyel, hogy könyvtárában külön polcra helyezze a férfi és a női szerzők műveit. Egymás mellé csakis abban az esetben helyezhetők, ha a két szerző házaspár." SZERÉNYSÉG Hokusai, nagy japán festő, a következő szavakat intézte diákjaihoz, amikor azok hetvenedik születésnapján gratuláltak: „Barátaim! Hatvan esztendeje dolgozom ecsettel. Az utóbbi időben megkíséreltem olyasmit, ami reménnyel tölt el, hogy majd nyolcvanéves koromban megsejthetek valamit a növények és állatok titkaiból, s hogy kilencvenéves koromban nekifoghatok egy igazi nagy mű festésének ... ki tudja elkészülök-e vele, mire betöltőm a százat... száztíz éves koromban pedig talán már olyat alkothatok, amivel egy kis becsületet szerezhetek a nevemnek." BEMUTATUNK EGY KIVÁLÓ ASSZONYT First Lady of Jazz Ella Fitzgerald az egyetlen jazz-énekesnő, akinek nemzetközi népszerűsége vetekszik Louis Armstrongnak, a jazz királyának népszerűségével. Az első sikert 18 éves korában aratta. A félénk, nyurga lány 1934-ben részt vett a New York-i Harlem negyedben az Apollo Színház műkedvelő versenyén, és gyermekes hangjával elnyerte az első díjat. Ettől kezdve teljesen megváltozott az árvaházban, majd később a Harlemben élő nagynéninél nevelt néger lány élete. Még kiskorú volt, amikor egy zenekar tagjaként, mint énekesnő lépett a nyilvánosság elé. Chick Web, a zenekar vezetője örökbe fogadta. 1935-ben már az első lemezei is nagy sikert arattak. A döntő sikert az „A Tisket, a Tasket“ című amerikai gyermekdal jelentette, ekkor ismerték fel Ella Fitzgeraldban az „új csillag“-ot. De a valóban nagy, világméretű népszerűséget a második világháború után, a modern jazz-műfajban érte el. Ügy bánt a hangjával, mint a hangszerrel, szavak nélkül, a hangjával improvizálta a melódiát. Így lett a „scat“, a jellegzetes néger éneklésmód kiváló képviselője, jazz-szólóénekesnó. Sikere szinte páratlan volt. Ella Fitzgerald csakhamar kiérdemelte a „First Lady of Jazz“ elnevezést, de a nagy siker ellenére sem pihent meg,‘hanem változatlan energiával fejleszti tovább művészetét. Ma már bármit énekel — slágert, musicalt, balladát, vagy sajátos jazz-kompozíciót — minden előadott mű magán viseli kiváló művészetének egyéni jeleit. A híres Amigo című mikrobaAzdás lemez tizenegy felvétele, a hatvanas évek repertoár-darabjai — bizonyítják a művésznő gazdag interpretációs készségét és hanganyagát.