Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-28 / 52. szám
örök rangadó ként. Most már bevallhatom, én voltam a legkétbalkezesebb titkárnő egész Budapesten. Akkor sem tudtam semmit sem elintézni, ahogy ma sem tudok semmiféle hivatalos ügyet lebonyolítani. De hát divattervezőnek készültem, és nem titkárnőnek. Üres óráimban íróasztalomon már rajzoltam, gúnyolódtam. Ezeket látta meg Gábor Andor és húsz évvel ezelőtt magával vitt a Ludas Matyi szerkesztőségébe. Azóta hétről hétre megjelennek ott a munkáim. Eleinte nagyon büszke voltam mesterségemre, és azt hittem, hogy a kifigurázással meg lehet az emberiséget javítani, vagy változtatni. Ma már keserű szájízzel veszem tudomásul, hogy a kifigurázás senkit sem változtat meg. Ца egy fösvény végignézi Moliére hasonló című, remek komédiáját, alighanem őszintén nevet a cselekményen és Harpagon esetén, de ugyanolyan pénzt fogához verő, kuporgató, krajcároskodó zsugori marad, mint annakelőtte. Ma már megelégszem, ha valakit megcsípek, egy hibát telibe találok, vagy jóízűt nevetnek rajzaimon. Igaz, alapos elégtétel, hogy a nők a férfiak elé teszik rajzaimat, mintha vádirat lenne a másik nem ellen. Nem csoda hát, ha ennyi remény füstbemente után egy kicsit megsavanyodik az ember, és egy kicsit keserű lesz a Mondd anyu, voltál te már szerelmes? • Még egy kis só kell bele A fene egye meg, minden udvarhölgyem beteg. szája íze. Hány férjet késztettem otthoni segítésre, mosogatásra, bevásárlásra, gyereknevelésre? Egyet sem. Milyen lehet hát az az ember, aki az igazságot keresve küszködik az emberek megjavításáért, — eredménytelenül? Egyébként az a meggyőződésem, hogy az igazi karikaturista is költő, de sokkal több gyakorlati érzékkel, mint a versfaragók. És milyen a nőkarikaturista? Mindenképpen nő marad akkor is, amikor nem főzőkanál, hanem ceruza van a kezében. Én sokkal jobban látom a nők gondjait, örömeit, fáradozásait, vigaszait, mint a férfiak. Ehhez ők nem is konyítanak. Éppen azért másként rögzítem tréfáimat a papíron, mint a teremtés koronái, akik azt hiszik, hogy ők az erősebb nem. Mit szeretnék csinálni hátralevő évtizedeimben? Nő szeretnék maradni, igaz, ezen már nem lehet változtatni. Szeretnék békében gyereket nevelni, főzni, sütni, mosni, vasalni, és ha marad még erőm, karikatúrát rajzolni. Gúnyolódni azon, ami a begyemet nyomja, amit én is úgy érzek a bőrömön, mint a többi aszszony. És ha legalább egy férjet megjavítottam, hát nem éltem hiába. SZÜTS ISTVÁN "5i _o "5 c о >Dl D ]5 HA A NÍ KARIKATURISTA... “o-c .o ‘O Amazonok — hogyan fogok így mosogatni? Bemutatjuk Vasvári Annát nem szereti Most nem érek rá!
