Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-21 / 38. szám
„Maja Pliszeckaja nem egyszerűen egy balerina, hanem egy fogalom." A mondatot kereken hat esztendővel ezelőtt, az egyik legnevesebb angol balett-szakember G. B. L. Wilson írta le egy kritikájában, melyben egyúttal azt is bevallotta, hogy egyszerűen nem talált megfelelő jelzőket, hogy cikkében hangot adhasson elragadtatásának. A többszörös államdíjas szovjet primabalerina, a híres Bolsoj Balét egyik legnagyobb csillaga, valóban megérdemel minden elismerést. Az ugyancsak világhírű szaktekintélynek számító angol Knight például azt írta róla könyvében: Technikailag egyedülállóan képzett, mozgáskultúrájában mindenki felett áll, mondhatnám azt is, maga a balett az, ami megjelenik előadásában, a balett legmélyebb lényege. Olyan egyéniség és olyan egyedülálló tehetség, hogy ha még nem lett volna előtte balett, ő képes lett volna azt felfedezni, megalkotni és elfogadtatni a világgal...“ S ha e jelzőkben, dicséretekben akad is túlzás, az kétségtelen, hogy korunk egyik legjelentősebb táncosnője. Épp ezért elérhetetlen. Évente 4—5 hónapon át külföldi turnékon vesz részt, otthoni fellépéseinek száma évi kétszáz körül jár. Külföldi és szovjet tv-filmekben szerepel, 1969-ben elkészítették vele a „Hattyúk tava" legújabb tv-filmváltozatát is. A televízió egyik közönség ankétjén egy nagy moszkvai üzemben Pliszeckája — ha röviden is — de interjút adott. Először Wilson megállapítását idéztem. Meglepő a szerénységéről és egyszerűségéről közismert művésznő válasza: — Megtisztelő megállapítás, de nemcsak azért kell korrigálnom, mert nem szeretem az ilyesfajta megállapításokat, hanem azért, mert nem pontos. Meggyőződésem, hogy egyszerű balerina vagyok, semmiképpen sem fogalom. De ha mégis fogalom lennék, úgy csak egy fogalom unokahúga lehetnék, semmi több. Mindjárt elmondom a részleteket. Családom és a balett már a múlt század közepétől egész szoros kapcsolatban állt egymással, s ez a kapcsolat a világhírű szovjet táncos testvérpár, Asaf és Sulamith Messerer művészetében csúcsosodott ki, akik a 20-as 30-as években a szó szoros értelmében meghódították a balettvilágot, sőt magát a balettet is, sok szempontból döntő befolyást gyakorolva, annak további fejlődésére. Nos, Asaf és Sulamith Messerer a nagybátyám és a nagynéném, és ez a tény, meg a családi hagyomány meghatározta egész eljövendő életemet. Már hároméves koromban láttam Messerert táncolni és fél évvel később már magam is megtettem az első tónclépéseket. Ma is úgy érzem és vallom, hogy a legtökéletesebb balett, amit valaha is tanultam, Messereré. M ondják, hogy ön mintegy negyven balettfőszerepet tanult be és táncol. Negyedszázadosnál is hosszabb művészi pályáján nyilván mindegyiket több százszor adta elő. Nem fárasztja a sok ismétlődő előadás? — Őszinte szóval nem, sőt minden előadás új erőpróba. A szerep, ugyanazokon a koreográfiái elemeken és mozdulatokon keresztül, szinte napról napra változik, ahogy maga az ember is változik. A mozdulatok, lépések ugyanazok, de mögöttük a tartalom, a gondolat, szinte egészen más. Biztos, hogy a „Hattyúk tavá"-t tíz évvel ezelőtt másképp táncoltam, mint ma. Ma mást tartok benne fontosnak, s mást szeretnék hangsúlyozni, más részekre koncentrálok. Ez az izgalom, ez a „hullámzás" teszi azután újszerűvé, izgalmassá az előadásokat és ez teszi lehetetlenné, hogy megunjam őket. A koreográfia nagyon is élő dolog, és a táncosokon múlik, hogy elavul-e egy nap, vagy sem, mert rajtuk múlik, hogy képesek-e megtölteni új tartalommal, vagy sem .., — Mi az oka, hogy ön mostanában oly sokat látható tv-filmeken és filmeken? — A balett kezd új szerepet betölteni a modern hírközlőeszközök életében. A rádió csak a zenéjét tolmácsolhatta. A tv a balett iránt nem érdeklődők elé is odaállította a balettet és új híveket szerzett neki. fgy aztán a most készülő balettfilmek iránt a mozikban és ma már a tv-ben is más az érdeklődés mértéke, mint korábban. Ez iránt egyetlen művész sem lehet közömbös. Legalábbis én nem tudok az lenni. így azután vállalom a tv és filmfellépés rizikóját. Mi itt a kockázat: — Az emlékezés és az összehasonlítás lehetősége. Mi nem tudunk úgy táncolni a színpadon, ahogy a filmeken. A filmek részletekben készülnek, és ami nem a legtisztább, legszebb mozdulat, azt megismételjük. A színpadon ez lehetetlen — tehát önmagunk árnyékainak látszunk — egy objektív helyzet eredményeképp — a színpadokon. És lassan-lassan nem .bírjuk az önmagunkkal való konkurrenciát. Közben a balett népszerűsödik és újabb tömegeket hódít meg — és ez megéri ezt az áldozatot... — Mintha búcsúzás jellege volna e szavaknak, vagy talán rosszul hallom? Valóban. Új szerepet már nem vállalok. Negyvenkét éves vagyok és ez a kockázat, amiről beszéltem, életkorommal és teljesítőképességem megőrzésével kapcsolatban egyre nő. Közeledik az idő, amikor aktív táncospályámat be kell fejeznem. Ez nehéz próba lesz számomra, de nem tragédia. Még egy-két évig feltétlenül táncolok, de mái tudom, hogy egy napon, nem is soká, búcsúzni kell És akkor elbúcsúzom s mint Messerer, Vaganova és a többiek, tanítani fogok. E beszélgetés után, szerettem volna önálló szólóestjét megnézni. Egyszerűen lehetetlen volt jegyet szereznem. Négy nap múlva olvastam egy kritikát a „Negyeljá"-ban: „Pliszeckája soha még ilyen kiváló, mint most nem volt. A nagy tehetség teljes beérésének pillanatában, tánca már nemcsak tánc, de életszemlélet, filozófia-tolmácsolás is. Ezt érezte és értette meg a közönség is, amely a kétórásra tervezett koncertet, négy és félórásra nyújtotta ráadástkérő tapsaival. Maja Pliszeckaja most jutott el a csúcsokra, ahová három és féléves korában az első balettlépésekkel elindult," — írta többek között a kritikus. Elolvasva a cikket, szemem szórakozottan a szerző apróbetűs nevére tévedt, de egyszeriben kerekre nyílt, ahogy átfutottam rajta. A kritikát a nagy előd, Galina Ulanova írta- vés — püket a proletárforradalom megvalósításában és a kommunizmus építésében. Aktívan részt vettek az ország háborúellenes mozgalmában. 1917—1918-ban a nők sok helyen fellázadtak a háború és a tőkés kizsákmányolás ellen és követelték a katonák hazatérését a frontokról. Lelkesen terjesztették Lenin gondolatait a nőkérdéssel, a forradalmi osztólyharcban a nők szerepével kapcsolatban.’ 1921 vége felé a Bolgár Kommunista Pártban és az általa vezetett szakszervezetekben, valamint a női művelődési körökben több mint 10 000 nő dolgozott. Ez akkoriban nagy szó volt. A Bolgár Kommunista Párt óriási tekintélye a dohányfeldolgozó és a textiliparban például sokban a bolgár kommunista nők szüntelen és szívós sokoldalú munkásságának köszönhető. 1923. június 9-én Bulgáriában katonai puccs juttatta uralomra a fasiszta diktatúrát. A férfiak és a nők országszerte, fegyverrel a kezükben szálltak szembe a hatalom bitorlóival. A nők aktív szerepet vállaltak az első antifasiszta népi felkelésben is, amelyet 1923 szeptemberében indított el a Bolgár Kommunista Párt. A szeptemberi felkelést leverték. Sokezer nőt megkínoztak a rendőrségi fogdákban, 500-at katonai rögtönítélő bíróság elé állítottak, de harci akaratukat és a kommunizmus győzelmébe vetett hitüket nem tudták megtörni. A kommunista párt felhívására a nők ismét bekapcsolódtok az új fegyveres felkelés előkészítésébe. Életük kockáztatásával segítették az 1924—1925-ben létrejövő partizánosztagokat. 1925-ben, a dühödt fehér terror napjaiban, sok női szabadságharcos is elpusztult. A második világháború idején is rendkívüli áldozatkészségről tettek tanúságot. Lelkes visszhangra talált körükben a Bolgár Kommunista Párt felhívása, hogy az ország népe indítson fegyveres harcot a hitleri megszállók kiűzésére, a monarchista fasiszta diktatúra megdöntésére, és a népi demokratikus hatalom megalapozására. 1941- ben tagjai lettek a városokban és a falvakon alakuló harci és diverziós csoportoknak, pusztították a hitleristákat és az árulókat, a vasutakat és a hitleri hadseregnek szánt áruszállítmányokat. 1942. július 17-én a Christo Botev elnevezésű illegális rádióállomás sugározta a Hazafias Front programját, amelyet Juraj Dimitrov kezdeményezéséből a párt külföldi irodája dolgozott ki Bulgária megmentése érdekében. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a pártnak, amelynek Központi Bizottsága, számos járási és helyi bizottsága, illetve szervezete akkoriban súlyos vereségeket szenvedett. A Bolgár Kommunista Párt Politikai Irodája megbízta a Központi Bizottság szervező titkárát Cole Dragojcsevát, hogy országos méretekben alapozza meg a Hazafias Frontot. A Bolgár Kommunista Pórt és a Hazafias Front vezetésével sokezer nő vett részt 1943. május 24-én Szófiában a hatalmas tiltakozó tüntetésen a zsidók védelmében. Kjustedil városában a nők éjjel siettek zsidó polgártársaik segítségére, hogy megakadályozzák elhurcolásukat a haláltáborokba. Sokan a partizánokkal vállvetve, fegyverrel a kezükben harcoltak népük szabadságáért és a szocializmus győzelméért. A bolgár nők a forradalmi változások szakaszában, 1944. szeptember 9-től aktív szerepet játszanak gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében. A Bolgár Népköztársaság szocialista építésének sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek a nők áldozatos alkotó munkájával. A társadalmi termelésben ma a produktív életkorban levő nők 82,5 százaléka dolgozik. Az ipar dolgozóinak 43,2 százaléka nő. Megőrizték pozícióikat a hagyományos termelési ágakban, de ugyanakkor a gépiparban és a fémmegmunkáló iparban is egyre több a női dolgozó. Sok elektronikai és műszergyártó üzemben kizárólag magasfokú képesítéssel rendelkező nők dolgoznak. Rendkívül jelentős a bolgár nők részvétele a tudományos műszaki munka irányításában is. A főiskolai képesítéssel rendelkező szakemberek 32,9 százaléka és a középiskolai végzettségű szakemberek 52,1 százaléka nő. Részt vesznek az ország politikai és gazdasági életének irányításában is. Két nő miniszter, öt pedig miniszterhelyettes. A vezető dolgozók 25,3 százalékát nők alkotják. Derűlátással és azzal a rendíthetetlen meggyőződéssel tekintenek a jövő elébe, hogy a kommunista társadalom még többet nyújt a nőknek és még többet kap tőlük. OLVASÓINK NYÁRI OLIMPIÁJA ismerjük meg barátainkat, szomszédainkat Utazzunk együtt! Még nem késő — habár már a vége felé közeledik nagy nyári rejtvényversenyünk — aki mostanáig habozott — még mindig bekapcsolódhat a vetélkedőbe. Födíjként több ingyenes külföldi utazást sorsolunk ki azok között, akik mind a hat szocialista országra vonatkozóan helyesen válaszoltak kérdéseinkre. Azok sem járnak rosszul, akik csak egy-egy országra vonatkozóan válaszolnak. Közöttük értékes tárgyi jutalmakat sorsolunk ki. REJTVÉNYVERSENYUNK KÖVETKEZŐ ОТ KÉRDÉSE: (Német Demokratikus Köztársaság) II. kérdéscsoport 1. Melyik az NDK legrégibb, ezeréves városa és miről nevezetes ez a város? 2. Hogyan nevezik a felmérhetetlen kincset tartalmazó, világhírű berlini múzeumot? 3. Melyik NDK-beli város templomában volt karnagy Johann Sebastian Bach és mi a templom neve? 4 . Soroljon fel legalább hármat a középkori német kereskedők emlékét őrző, ún. Hanzavárosok közüli 5. Kit neveznek a német „költőkirálynak“?
