Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-21 / 38. szám
7? £& ' /М М Nemcsak a gondolatnak, a szónak is van igaza. Ha ez így való, még inkább vonatkozik ez a leírt szóra. A leirt, sok ezer példányban kinyomtatott szó már nemcsak egy tényt nyugtáz, hanem új gondolatokat ébreszt, megnyugtat, felkavar, ösztönöz vagy lázit. Ezt a tényt minden újságírónak figyelembe kell vennie. Az olvasónak pedig éreznie kell. Ezért az újságírás felelősségteljes hivatás. Ha valaki ebben bármikor kételkedett volna, akkor az utolsó két esztendőben megbizonyosodhatott, hogy ez tény. Hogy valaki a szocialista társadalom szempontjából jó újságíró legyen, ahhoz nem elegendő a szemfülesség, az egyetemi vagy főiskolai végzettség, több kell ehhez. Lelkiismeretesség és a munkás-parasztosztályhoz . való hűség a mércéje az újságíró szavának. Az ez évi sajtónapon a legtöbb újságíró mérlegre teszi a munkáját. A mérleg egyik serpenyőjében az internacionalizmus, a párthoz, a néphez való hűség, a másik oldalon az újságíró által leírt szavak súlya, értéke s egész munkája áll. Sajnos ez alkalomból nagyon sok szó könnyűnek találtatott. Sokan az 1968-ban a sajtószabadságról kiadott határozatot okolták, mert megengedte hogy a szocializmust alapjában támadják és büntetlenül rágalmazzák. „Hazánkban az újságírónak olyan előnyei vannak, amelyek nem léteznek semmilyen kapitalista országban, ugyanis mindig az igazat írhatják." Körülbelül tíz esztendővel ezelőtt egy vezércikkemben írtam le ezeket a szavakat. Ebben a hitemben azóta sem inogtam meg egy pillanatra sem. A kommunista újságíró a marx—lenini állásfoglalásán keresztül ellenőrzi szavait. Mert milyen ember és milyen újságíró az, aki bárki — legyen az a szocializmus ellensége — eszméjének odakölcsönzi tollát, és olyan szavakat ír le hamisan, amelyek felkavarják a tiszta érzést. Lapunk nem állt s jelenleg sem áll a politikai forrás középpontjában, hiszen nem is ez a küldetése. Hanem az, hogy asszonyainknak elvigye a szó igazát, eligazítsa őket a törvények, rendeletek és a társadalmi szokások útvesztőiben, s hírt adjon hazánk nőmozgalmáról. Segítse őket a gyermeknevelés és a háztartás gondjaiban. Mindamellett szórakozva tanítsa őket. Fűtse bennük az összetartozás érzését a szovjet és a szocialista államok asszonyaival, valamint a világ többi haladó asszonyával. Ezen feladatát becsülettel teljesíti is. Nézem az üdvözleteket, melyet az olvasók ismeretlenül jó előre a sajtónap alkalmából szerkesztőségünkbe küldenek. — Fáradságos munkájukhoz kívánunk sok erőt és kitartást. — Milyen jóleső szavak ezek, melyet csak nekünk írtak le reszkető anyai kezek; fiatal lányok és asszonyok üzennek biztatva további munkára, fgy jut vissza hozzánk a szó igaza virágcsokros levelezőlapon. Érezzük mi is, hogy a leírt szó mennyire hevít, milyen jó érzéseket tud fakasztani. SAJTÓNAP 1970 \ SA77~Ó/VAP T970 Tudd meg: LÉVAY ERZSÉBET szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít. Se rang, se kincs nem veszteget meg, nyíltan gyűlölhet, átkozhat, szerethet, a látszat lenézi, meg nem óvja, nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg; szabad csak az, kinek ajkát hazugság nem fertőzi meg. Aki üres jelszókat nem visít, nem áltat, nem ígér, nem hamisít, nem alkuszik meg. Hű becsületéhez, bátran kimondia, mit gondol, mit érez, nem nézi azt, hogy szép-e, tetszetős-e, sem azt, kinek ki volt és volt-e őse. Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, s embernek tudja azt is, aki pőre. / Tudd meg: szabad csak az, aki ha neve nincs is, mégis valaki. Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos. Tüzet fölöslegesen nem harangoz. Van mindene, ha nincs is semmije, mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemére húzott vaskalappal, mindig merészen szembenéz a Nappal. Vállalja azt, amit jó társa vállal és győzi szívvel, győzi vállal, helyét megállja mindig mindenütt, többször cirógat, mint ahányszor üt, de megmutatja olykor, hogy van ökle, szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet könnyelműn, ingyen ajkadra ne veddl De nem azért dúlt érte harc, hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más kínnal robotolt, önzőn magad javára letarold, mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár, Nem a te árud. Milljók kincse az, mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kdyhét kitárva szétönti illatát a szomjazó világra, hogy abból jótestvéri jusson minden szegénynek ugyanannyi jusson. A véröntözet magból most kikelt. ÁpoldI Vigyázz rál őrizdI Ünnepeld! HELTAI JENŐ Szabadság
