Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-31 / 35. szám

Mexikó nem csapón a karneválok országa •••

ssswursü

kislány

Mexikóval a világsajtó sokat foglalkozott az elmúlt években. Azonban mindannak, amiről a sajtó öles betűkkel számolt be, kevés köze van az Igazi Mexikóhoz.

Csupán egy körülmény, a Három kultúra terén 1968-ban lezajlott események irányították rá a figyelmet az ország tulajdonképpeni belső helyzetére, amikor a kormány fegyveres erőszakkal fojtotta el a népi megmozdulást. A hivatalos adatok szerint 196-an vesztették életüket, a hadsereg aznapi belső, bizalmas közleménye szerint azonban 84Q polgári személy esett áldozatul a lövöldözéseknek.

Ettől a naptól a mexikói énekesnő gitárját fekete szalag dtszitl.

— Csak akkor veszem le, — mondja ha az elnyomott Mexikó felszabadul.

Az énekesnő, Judith Reyes, a szabadságot magasztaló dalokat saját maga alkotja és adja elő. Dalai harci dalokká váltak és tükrözik a jelenkor küzdelmeit.

— Mexikóban megfosztották népi tartalmától, eltorzították az eredeti folklórt — mondta Judit Reyes. — Az én dalaim belső tartalma, előadásmódja megegyezik népünk szellemével. Judith hat éven át élt közvetlen kapcsolatban a szegényparasztokkal, a „campesinos“ -okkal. Részt vett mindennapi életük gondjában-bajában, együtt harcolt velük. Egy kis vidéki újság tudósítója volt, az volt a célja, hogy belelásson közvetlen közelről a munkás és paraszttömegek életébe, feltárja bajaikat, szomorúságaikat. Itt, ilyen körülmények között alkotta első dalait.

— Egy este, — mesélte — ahogy beértem egy faluba, lelkes tömeg vett körül. Ezen a napon az „Avana-rádió“ (egyike a kevés, haladó szellemű tájékoztatási eszközöknek, mert az újságok szigorú cenzúrának vannak alávetve) egy szabadságharcosról beszélt, akit dalaimban én is megénekeltem. A mexikói népi hagyományok gyakran énekelnek a múlt hőseiről. A rádión keresztül elhangzott dal azonban a jelen, a Ma hőséről szólt. És olyan harcosról hallani a rádióban, aki ma küzd a jobb holnapért, ez öntudatot, lelkesedést öntött a hallgatókba, hogy harcuk nem jelképes, hiábavaló, küzdelmük nagyonis valóságos és megvalósítható. ^

Az olasz sajtó riportere megkérdezte Judithot, miért hagyta ott hazáját, ha tudja, hogy Mexikóban van a helye.

— El kellett hagynom hazámat és itt Európában is félig illegalitásban kell élnem. Férjem, Adan Nieto Castillo, szakszervezeti harcos, jelenleg 8 év és 10 hónapi börtönbüntetését tölti, összeesküvéssel, lázadásra való fejbujtással és bűncselekményekre való szövetkezéssel vádolták. Férjem nem gonosztevő. Csupán az volt a bűne, hogy védte a munkások ügyét és ellenállt a zsarolásnak. Még parlamenti bársonyszéket is felajánlottak neki, ha hajlandó lett volna elárulni a munkások igazságos ügyét. Férjem ugyanis az autóbuszvezetők szakszervezetének törvényesen megválasztott képviselője.

A mexikói szakszervezeteket a kormány bizalmát élvezők .’irányítják“, a szakszervezeti választások valóságos színjátékok, de férjemet ennek ellenére beválasztották. Magát a munkásosztályt is gyakran .megdolgozzák“ és eltérítik a helyes útról, de ez csak a vidéken uralkodó rettenetes nyomornak a következménye. Akinek sikerül bárhol bármilyen megélhetést biztosító jövedelemhez jutnia, mégha ez éhbér is csupán, rövidesen .bármilyenpárti“, és munkáltatójának fizetett kiszolgálója lesz. Vannak olyan paradox esetek, hogy maga a nép fordul a népi érdekekért harcolók ellen, vagy megtörtént az is, hogy a szegény napszámosok harcoltak a még szegényebb parasztok ellen.

De térjünk vissza a sztrájkra.

Amikor a kormány látta, hogy az autóbuszvezetők sztrájkja tovább folytatódik, annak ellenére hogy a hatóságok a sztrájkot tprvénytelennek minősítették, a sztrájk

vezetőit, köztük férjemet is letartóztatták és tiltott koldulás címén börtönbe vetették azokkal a munkásokkal, akik a sztrájkot támogató népi szolidaritás alapjából anyagi támogatást fogadtak el. Adant megkínozták, ám később, a munkások egyöntetű, határozott fellépése hatására szabadon bocsájtották.

Nem sokkal később megindult a kormány támadása. Az »olympiai csata“, fegyverrel fordult a munkások ellen.„ A közlekedési vállalat gépkocsijait elkobozták, a gépkocsivezetőktől bevonták a hajtási igazolványt. A szakszervezetet feloszlatták és törvényen kívül helyezték.

És mi történt Judithtal? Ot is letartóztatták egy júliusi éjjel. Dalait törvénysértőnek minősítették. Akinél bármelyik lemezét megtalálták, felforgatónak tekintették. Ezért kellett Judithnak elhagynia hazáját.

Dalaiban sokat énekel a diákokról. Megkérdezték Judithot, van-e közös célja a diákok és parasztok mozgalmának? Mi a véleményük a .campesinos“-oknak a diákokról?

A válasz szerint a parasztok bíznak a

A mexikói rendőrség fiatal ellenállókat motoz

diákokban és támogatást remélnek tőlük, mert tudják, hogy a diákok nem féltik az életüket. A politikai akciók, a sztrájkok, az utcai harcok során kapcsolat alakult ki köztük. A diákok azonban egyedül nem képesek megvívni a harcot. Ezért sokan vidékre mennek a .campesinosokhoz", náluk laknak, hogy jobban megértsék életük problémáit.

— Hány politikai fogoly van Mexikóban?

Számuk mintegy 3200-ra tehető. De valóságban sokkal többen vannak. Szerintem ugyanis azok számára, akik hisznek a szabadságban, minden paraszt, minden .campesinos“, akit közönséges bűncselekményért börtönbe vetnek, — tulajdonképpen politikai fogoly. Ha nem hal meg a börtönben, földjét a nagybirtokosok foglalják el, csak azért, mert a kisparaszt földreformot, szocializmust akar. És bár az 1913-as Zapata-felkelés után az alkotmány hivatalosan törölte a nagybirtokot, a nagybirtokosok máig is léteznek és a campesinosok mindmáig igavonó állatoknak számítanak.

Ford: L. D.

— Az az ólmom, hogy Helonio Horrora legyen az edzőm. Be akarom bizonyítani, hogy mij lányok ii értünk a labdarúgás művészetéhez.

Az az asszony, aki legyőzve az előítéleteket és a gúnyolódást, mérhetetlen lelkesedéssel sikerre vitte a női labdarúgás ügyét, a karcsú, csillogó szemű, hosszú hajú Valeria Rocchi.

— Mondjanak csak egyetlen okot is, hogy miért ne futballozhatnának a nőkl — kezdte.

— Nem mondom, eleinte sok ellenállást kellett leküzdenünk. 1965-ben két férficsapat volt különösen népszerű Olaszországban, a Bologna és az Inter. Ezt a nevet adtam két első, rögtönzött lánycsapatunknak, amelyeket Patrízia lányommal az ő iskolatársnőibői verbuváltunk, 14—17 éves lányokból. Júniusban kezdtük meg a játékot a milánói Arena pályán. Én voltam az edző, a bíró, a gyúró. Közönségünk alig volt, azok is inkább nevetgélni jöttek. Igazuk is volt — akkor még csak kísérleteztünk, és a látvány nem lehetett lelkesítő. Az egyik balszélsőnk például elvesztette a műszempilláját és letérdelve keresgélni kezdte a fűben, nem törődve azzal, hogy az ellenfél közben gólt rúg.

— A lányok azonban komolyan vették a játékot, és éreztem, hogy jó úton vagyunk. Az általános bizalmatlanság közepette, — bár sókan félbolondnak tartottak —, tovább szerveztem az edzőpályákat, szereztem felszerelést és pénzt a portyákhoz.

— Az Intertől sok segítséget kaptam. Maga Helenio Herrera is mellém állt, biztatott. Külföldön, ahol a női labdarúgás már előbbre volt, sokat tanultam. Angliában láttam egy hátvédet játszó fiatalasszonykát, aki a szünetben kisbabáját szoptatta. Csapataimmal vidéki túrákra mentünk. Bolognában volt először szép számú közönségünk, és úgy látszott, tetszik nekik a játék. Attól kezdve egyre több meghívást kaptunk.

— Megalakult az önálló Olasz Női Labdarúgó Szövetség. 1968-ban kiirtuk az első szabályos bajnokságot. Tiz csapat indult két csoportban, öt északon és öt délen. A két győztes, Oenova és

Róma játszotta a rangadót.- A bajnokságot a genovai lányok nyerték.

— Tavaly robbanásszerűen divatba jött a női labdarúgás. Novemberben a torinói stadionban 12 000 lelkes néző előtt győzte le 3:1-re a lányok .Azzuri" csapata a — dán válogatottat, megszerezve a női Európa-kupát (a második Dánia, a harmadik Anglia, a negyedik Franciaország lett).

— A temperamentumot illetőleg mi a különbség a férfi és a női labdarúgók közöttf

— Egy nő mindig csak nő marad, ha sportol is. Ha valamelyik lány hibázik, nem szabad nagyon összeszidni, mert az kisebb válságot jelenthet számára. Ha látná, micsoda tragédia minden gól, amit kapnak I Egy hétig beszélnek róla. De kitartók, gólratörők— Van azután még egy lényeges különbség — folytatja. — Egy csinos lány mindig kitűnő sportpropaganda a csapata és az egész sportág számára, rengeteg szurkolót vonz. A lányom, Patrizia középcsatár. A szakértők azt mondják, stílusa a nagy Riveráéra emlékeztet. Egy tekintélyes napilap nemrég azt irta, hogy a Cagliari nyolcmilliót ajánlott fel Patrizia átigazolásáért. De attól tartok, nemcsak labdarúgó tehetségéért szeretnék megkaparintani Patriziát, hanem a csinossága miatt Is. Patrizia hosszú szőke haja remekül mutat a zöld gyepen, és a szurkolók lelkesednek érte.