Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-25 / 4. szám

■у ^вйЯС N I 1 I N I « S I?л в-в*1«в!£л S св -в Äi Р» L О í!&g'«l“§ í '1 в -S'« i ■* ! .2 а * .я * я а ‘Л -2 Három szülő, akiknek óvodás gyerekeik vannak Nagy, világos termekben fo­lyik a tanítás, sok szép játék áll a gyerekek rendelkezésé­re, jó volna, ha a mellékhelyi­ségek is az épületben lenné­nek. Foto: Feró Spáéil Benyitottam az épületbe. A föld­szinti osztály ajtaján, ahol kopogtatni akartam, egy rajz­lapot találtam, amelyre ezt írták: szénszünet miatt zárva. Erre nem szá­mítottam. Az volt a tervem, hogy írok egy hangulatos riportot a várkonyi óvodáról, ahol „ennivaló" apróságok vidám játszadozás közepette töltik a napot, miközben szüleik a „minden­napi" — s amire még ezenkívül szük­ség van — előteremtésén fáradoznak. Arra, hogy nem találok gyerekeket az óvodában, egy percig sem gondoltam. Vajon mit csináltam volna reggel, ha annak az óvodának az ajtaján is egy ilyen feliratot találok, ahová a lá­nyomat hordom? Talán hoztam volna magammal a szolgálati útra? S ennek kapcsán ez is eszembe jutott, mit csi­náltak azok a várkonyi szülők, akik­nek, — nincs mese —, munkába kellett menniök. Hová tették ők a gye­rekeiket? Látván a feliratot, itt nem is kopog­tattam, megpróbáltam egy másik ajtón, azon nem lógott semmilyen táb­la, lehet, hogy éppen ott lakik az óvónő (hogy ő is az óvoda épületének a lakója ezt egy bácsitól tudtam meg, amíg megtettem a kocsi és az óvoda kczti utat). Kopogtatásomra hosszú pongyolába bugyolálva, csinos kis­lány, az óvónő nyitott ajtót. Horváth Máriának hívják. S mitután bemutat­kozott, elmondta, hogy azért van szén­szünet, s ő is azért vacog ennyire, mert az óvodának egy szem szene sincs. Az iskolának ugyan van, de nincs, aki át­hozzon onnét egy kocsiravalót. — S mit mondanak erre a szülők? — kérdeztem Horváth Máriát, de meg sem vártam, amíg válaszol, úgy gon­doltam, jobb ha megkérdezem egye­nesen őket. Most megkértem, kísérjen el néhány tanítványa szüleihez. Nagy Magdolna az óvodával szem­ben levő aggházban takarítónő, az ő Gyuri fia is óvodás. — ön hová tette a kisfiút, miután az óvodát zárva találta? — Hazavittem. Még két nagyobb gyerekem van otthon, ők azonban dél­után iskolába mennek. S most éppen azon fő a fejem, hogy délután hova teszem, hiszen felügyelet nélkül nem hagyhatom a lakásban. Csörgő Máriának, a kolléganőjének is van egy óvodás kislányo. Nála sze­rencsére, kéznél van a nagymcma, őt kérte meg, vigyázzon a kislányára, amíg az óvoda zárva van. De nincs ilyen szerencsés helyzet­ben mint Csörgőné mind a hatvan­négy szülő, akiknek gyerekei óvodába járnak. Igaz, hogy kevés a szén, de annyira nem kevés, hogy emiatt az óvodákat zárva kellene tartani. Hogy levonhas­suk a végső következtetést a várkonyi szénszünet ügyében, megkérdeztük még Fekete Ilonát az óvoda igazgató­nőjét. — A HNB-re tartozik, hogy tüzelő­ről gondoskodjék — mondta. Decem­ber közepén már láttam, hogy fogytán van a szenünk, ezért elmentem a HNB elnökéhez, aki megígérte, hogy intéz­kedik, hozat át az iskolából. Három nappal az óvoda bezárása előtt, ami­kor láttam, hogy már csak néhány napra való van, ismét elmentem hoz­zá, s ekkor azt tanácsolta, menjek Végh József után, ő a helyi gazdálko­dási üzemek vezetője, ő majd gondos­kodik szénről. Végh József meg is ígérte, hogy elintézi. A szén azonban még máig sem érkezett meg. Ezért kénytelenek voltunk bezárni az óvodát, hideg osztályban nem taníthatunk. Végh Józseffel ugyan nem beszél­tünk, de megtudtuk, hogy ő azért nem tudott intézkedni, mert ilyen gyorsan nem tudott fogatot szerezni a szövet­kezettől, Am mindez nem mentesít a felelős­ség alól. Habár „enyhítő körülmény“, hogy első ízben fordult elő hanyagság miatt az ilyesmi. A szülők, akikkel még volt alkalmunk beszélni — hasonló okok miatt nem panaszkodtak. Inkább az óvoda napközivé alakításáról volt szó. örülnének, ha a gyerekeket nem kellene délben hazavinni. — Három gyerekem van, akik közül Bea a legnagyobb — mondja Lakatos Ödönné. A két kicsit addig magukra kell hagynom, amíg reggel Beát elho­zom az óvodába. Délben is, amikor érte jövök s délután úgyszintén mind a kétszer. így inkább teher nekem, hogy a lányom óvodás, de ha itt is ebédelhetne, akkor segítség volna. De úgy tudom, hogy még nagyon sok várkonyi asszonynak. — Szívesen megfizetnénk azt a pénzt, amit a napközis ellátásért kell fizetni, csak lenne — szól közbe Csóka Pálné. — Mi áll a napközi útjában, hiszen ebben az épületben van elég helyiség, amiből hálót csinálhatnának, meg konyhát nyithatnának. Legilletékesebb a HNB, hogy erre a kérdésünkre feleletet adjon. Ezért felkerestük Baranyai József HNB-einö­­köt. Mielőtt még bármit is mondott vol­na, a szekrényben levő sok irattartó közül kihúzta az óvodával kapcsolatos iratokat. Ebben van az óvoda átépíté­sének tervrajza is, amelyet hatvan­­kilencben tizenhétezer koronáért ké­szítettek. A tervrajz szerint az épület­ben lenne konyha, bevezetnék a vizet, a központi fűtést. Mindez azonban 536 ezer koronába kerülne. — A HNB évi bevétele hétszázezer korona, amit a szövetkezettől és az állami gazdaságtól forgóadó fejében kap. (A helyi gazdálkodási üzemek bevétele oly kevés, hogy említésre sem érdemes). Ebből a pénzből ugyan fut­na az átépítéssel járó költségekre is, de másra is kell, például az utak por­talanítására. Na, most melyiket előbb, az óvodát, vagy az utakat...? Én vagyok ugyan az elnök, de egyedül nem dönthetek. A tanács pedig úgy határozott, ez idén ebből a pénzből az utakat tesszük rendbe, s ami fenn­marad, abból rendbehozzuk az óvoda mellékhelyiségeit. Fél napot töltöttem el a faluban. Ez alatt nem állapíthattam meg, hogy a falufejlesztés szempontjából melyik a fontosabb. Az utak-e vagy az óvo­dai épület átépítése napközivé. A ta­nácstagok, akikre ennek megállapítása tartozik, bizonyára tudják s reméljük, hogy tárgyilagosan döntöttek, és nem annak a tanácstagnak a megjegyzése alapján, aki azt mondta, hogy csak a lusta asszonyok akarnak napközit. Kovács Elvira HOL KÖT К (III. folytatás) Indulás előtt a körútra F. Spáéil felvételei KÁLVÁRIA EG' Előrebocsátom, ez az egész „kis­párnaügy“ még június elején kezdő­dött. Mivel már az óévet is elhagy­tuk, úgy gondolom, ideje, hogy meg­írjam. Evek óta a pozsonyi Nedbal utcai mosodába hordom az ágyneműt. Az apróbb hibáktól eltekintve, eddig elé­gedett voltam a tisztítással. Am az utóbbi időben — vagy egy éve — ezek az „apróbb“ hibák egyre gyak­rabban okoztak bosszúságot. Az év elején például vagy két héttel az ágynemű hazahozatala után vettem észre, hogy egy monogram­mal ellátott hímzett kispárnahuzat helyett egy ócskát tettek a csomag­ba. Mit csináljak vele? Vissza­vigyem, reklamáljak? Mivel bizonyí­tom be igazamat? Túl bonyolultnak találtam az ügyet. Hagytam veszni a hímzett párnahuzatot. Am azóta hazahozatalkor mindjárt ellenőrzőm a huzatokat. Így jöttem rá június elején, hogy az a kispárnahuzat, amit a hímzett helyébe vettem, teljesen össze van tépve. Ezt már nem hagy-

Next

/
Thumbnails
Contents