Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-10 / 32. szám
Philipp Wiebe KROGH FELÜGYELŐ BŰNTÉNYT SZIMATOL... Anthony Krogh, a Scotland Yard nyugalomba vonult detektivfelügyelője kényelmes bőrfotelben terpeszkedett, előtte a kis asztalkán jól hűtött sör várt rá, kedvenc pipáját szívta, és a tévé érdekes műsorában gyönyörködött. Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Egy évvel ezelőtt, 61 éves korában vonult nyugalomba Krogh, hogy gyilkosok helyett halakat ejtsen horogra. De azért valami még mindig vissza-visszahúzta régi hivatásához. Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Nem azért, mert vöröshajú volt, hanem, mert ravaszságban a legtöbb bűnözőt felülmúlta, nevezték el az alvilágban Rókának. Veszélyes időket élt át, de szép időket. Ma este pedig különösképpen tudatosította ezt, nem érezte magát idősebbnek, mint húsz évvel ezelőtt, teste kisportolt, hallása, látása éles. Valóban, negyvenéves férfi benyomását keltette... Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. A nők, akik élete útját keresztezték, nemegyszer Gary Cooperhez hasonlították. Azonban egyetlen nőnek sem sikerült egy életre lekötnie. Krogh úgy vélte, egy szerető férj nem alkalmas a bűnösök üldözésére. Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Anthony Krogh a képernyőt figyelte. Jean Anouilh egyik komédiáját adták, nagyon jó vígjáték lehetett, Mrs. Larwood kacagásából következtetve. A fal anynyira vékony volt, az antenna közös, ezért kellett Kroghnak a szomszédasszony derű- és borúkitöréseit meghallgatnia. О maga sohasem derült fel vagy szomorodott el a tévé műsorán, kivéve, ha krimit sugároztak. Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Mrs. Larwood különben is elég hangoskodó oszszonyka volt, elég csinos, talán 48 éves lehetett. Ifjú korában az Old Vic-ben játszott kisebb szerepeket, míg Mr. Larwood a feleség szerepkörét ajánlotta fel neki. A jő Larwood már nyolc éve halott, repülőszerencsétlenség áldozata lett. Ezt mind Mrs. Larwood mesélte el Krogh-nak. A lépcsőházban szokta elcsípni egy kis beszélgetésre. Már többször meg is hívta egy pohárka cherryre, de Kroghnak eddig még mindig sikerült kitérnie a meghívás elől. Nem azért, mintha kellemetlennek találta volna Mrs. Larwood-ot, de az volt a véleménye, hogy egy 62 éves férfi térjen ki egy élnlvágyó özvegy ostroma elől. Mert, hogy ez ostrom volt... az nem volt kétséges. Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Krogh kiitta a pohár sörét, és elgondolkozva szívta pipáját. Larrie Cresset-re gondolt, akit négy évvel ezelőtt fegyházba juttatott. Tudniillik az Anouilhvigjáték szünetében híreket közvetítettek, és a speaker jelentette, hogy Larrie Cresset-nek sikerült a fegyházbál megszöknie, fegyver van nála; és óvatosságra hívta fel a lakosságot. Egyúttal felelevenítette Cresset bűntetteit, amelyekért a fegyházba került: öt évvel ezelőtt három özvegyet fojtott meg perionharisnyával, azután kirabolta őket. Hét hónappal utolsó, Fulton-ban elkövetett gyilkossága után fogta el őt Krogh felügyelő. Hát igen, azok voltak az időkl Krogh szívesen emlékezett vissza rájuk. Most arra gondolt, merre járhat Cresset. Nagyon felizgatta az ügy, legszívesebben maga vette volna kezébe újbál a nyomozást, hisz ki ismerte jobban Cresset trükkjeit, fortélyait, mint 6. Majd Wilsonra, utódjára gondolt; nem hinné, hogy kiengedi az esetet a kézéből... Mrs. Lilian Larwood a szomszéd szobában kacagott. Krogh felemelkedett, le és fel járkált a szobában. Kezdje el Cresset üldözését mint magánember? Nem kellett volna még nyugdíjaztatnia magáti Mint egy öregedő tenorista — gondolta Krogh —, aki sikereinek tetőpontján lelép. Itt, ebben a lakásban zárta le utolsó ügyét. Gilbert Pelican, az ellenszenves callgirl gyilkos, Krogh golyójának áldozata lett, röviddel mielőtt Cecilia Balestrierit megölhette volna. Krogh az erkélyről figyelt meg mindent, és az ablakon át lőtt. Ott, ahol most a televíziós szekrényke áll, ott esett össze Pelican. Cecilia Ballestrieri lett volna a negyedik áldozata. Cecilia olasz volt, élete megmentése után rövidesen visszatért Nápolyba. A lakását Krogh vette át, megfelelőnek találta, hogy élete alkonyát itt töltse el. Mrs. Lilian Larwood mái nem kacagott a szomszéd szobában. Kroghnak ezt tűnt fel legelőbb. Gyorsan a képernyőre pillantott, a vígjátékot még nem fejezték be. Éppen egy furcsa külsejű férfi bukdácsolt át a színen, ez ugyan nem volt túlságosan nevetséges, de Krogh tudta, hogy Mrs. Larwood féktelenül kacagna felette. Gyors mozdulattal kikapcsolta a hangot, s a szomszédból érthetően áthallotta a párbeszédet, de Mrs. Larwood már semmin sem kacogottl Lehetséges, hogy eltűnt egy kis Időre, aki sokat kacag, az néha-néha eltűnik. De Krogh nem nagyon hitt ebben a magyarázatban. A falra Illesztette fülét és hallgatózott. Cresset arca tűnt fel emlékezetében, sőt, áldozataira is jól emlékezett; mind életvidám, jó külsejű özvegy voltl Mrs. Lilian Larwood már nem kacagott a szomszéd szobában. Krogh kivette öreg, megbízható browningját az íróasztalfiókból, zsebre dugta és pillanatokkal később már Mrs. Larwood lakásának ajtaján csöngetett. Nem mozdult semmi, csak a televízor lármázott Krogh visszasietett szobájába, kilépett az erkélyre, átlépte az alacsony elválasztó falat, és ott állt Mrs. Larwood lakásának ablaka előtt, mely mögött a televízor kékes fénye villant fel. Kinyitotta az erkélyajtót, mely zaj nélkül nyílt ki. S most, most érezte újból a különös izgalmat, amely mindig elővette, amikor bűntényt szimatolt. Megpillantotta Mrs. Larwood-ot, egy ugrással mellette termett... és most meglátta a nyaka köré tekert perionharisnyát ist Kirántotta zsebkését, óvatosan átvágta a harisnyát, majd Mrs. Larwood pulzusa után nyúlt és mélyen fellélegzett. Csak egy kis ájulás... Majd kihúzta zsebéből browningját, bekapcsolta a világítást és kikapcsolta a televízort. Szétnézett a szobában. A bűnténynek semmi nyomát sem fedezte fel. Egy mahagóni asztalkán egy üveg cherry-t látott, két poharat, ezüsttálcát sós apró süteménnyel, meg egy dohányos szelencét. Krogh rekonstruált: mikor hagyta abba Mrs. Lorwood a kacagást? Talán csak öt perc telt el azóta. A bűnöző tehát még mindig a lakásban leheti Bizonyosan a fehérneműs szekrényben kutat, hisz az övegyek ott szokák elrejteni értékeiket. Éppen a gardrob-szoba felé igyekezett, amikor gyenge sóhaj hallatszott. Mrs. Larwood felnyitotta szemét, rápillantott Kroghra, Feltűnt, hogy arca tökéletes kikészítése semmi csorbát nem szenvedett az izgalom következtében. Valóban, jó külsejű nő. — Minden rendben! — szólt Krogh és visszatette zsebébe revolverét. — Vissza tud emlékezni? Látta őt? Mrs. Larwood előbb csak bólintott, majd megrázta (.Ul. Hátulról jött — mondta. — Nem hallottam semmit, mert a televízió be volt kapcsolva. — A tűzoltólétrán jöhetett fel — gondolkozott el Krogh, miután ő is a tűzoltólétrát vette igénybe, amikor Pelicant üldözte. — Most átkutatom a lakást, azután értesítem a Scotland Yardot. Mrs. Larwood észrevehetóleg felfrissült. Felemelkedett, bár kissé tántorogva, úgy hogy Kroghnak kellett támogatnia. Eközben meggyőződhetett arról, hogy nagyon kellemes dolog Mrs. Larwood-ot támogatni... — Nemi — mondta Mrs. Larwood. — De foglaljon helyet, Mr. Kroghl — Krogh, akit Rókának is neveztek, ugyan már 62 éves volt, de azért nem volt érelmeszesedése. Villámgyorsan kapcsolt: — Szóval, ez a helyzeti — mondta. — Cresset nem is volt ittI Saját maga idézte elő a gyilkosság látszatát, hogy a lakásba csalogassonI Mrs. Larwood úgy elpirult, akár egy teenager. — Bocsásson meg I... — suttogta. — Tudja, hogy annak idején én füleltem le Cresset-et és most hallott a fegyházból való szökéséről? Mrs. Larwood bólintott. — és azt is tudta — folytatta Krogh —, hogy én a szomszédba mindent áthallok! Amikor hirtelen felhagyott a kacagással, fel kellett hogy tűnjön nekem, miután az Anouilh darab még futott! — Igen — sóhajtotta bűnbánón Mrs. Larwood. Krogh mérges volt ugyan, de bizonyos elismerést nem tagadhatott meg Mrs. Larwood-tól. ügyesen csinálta, az már igazi Különös — hirtelen nagy rokonszenvet érzett a vidám özvegy iránt. Elmosolyodott és kihúzta mellényzsebéből a pipáját. Mrs. Larwood ragyogott. Az asztalkához lépett és odanyújtotta a dohányos dobozt. Az a dohányfajta volt benne, amit Krogh már 25 éve szívott Majd cherryt töltött a poharakba .,. s ekkor már a felügyelő is az asztalnál ült. Ezen az estén négy óra hosszat időzött a kellemes özvegynél. További öt hét elteltével megváltoztatto eddigi álláspontját. Rájött, hogy egy jól -konzervált 62 éves férfi még nagyon alkalmas arra, hogy egy csinos özvegy élnivágyását csillapítsa..., különösen ha azt a férfit Anthony Krogh-nak hívják. Miután Lilian még azt is megígérte, hogy a jövőben nem kacag olyan hangosakat a televízió képernyője előtt, Krogh megkísérelte az utolsó veszélyes lépést életében: megkérte a csinos özvegy jól ápolt kezét L. A. fordítása
