Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-13 / 28. szám
természetet" a lakásukba, hogy munkából hazatérve, így megpihenjenek. Az ember hálás ezért az állatoknak. Babusgatja, ellátja őket a legfinomabb falatokkal s ha megbetegszik, orvoshoz viszi. Am a túlzott gondoskodás is megárt, ezt bizonyítja a képen látható három búbospacsirta példája is „akiket" gazdasszonyuk, Krivoszudszky Magda négyéves kislánya elhagyatottan, halálra ítélve talált lakóházuk közelében a fűben. Hazavitte őket, anyukája finom „harapnivalót" készített a számukra. A sok jó falattól, ami naponta eléjük került, nagyon megerősödtek, a lábuk azonban gyenge maradt. Ezért fordultak velük orvoshoz. A doktor megállapította, hogy vitaminhiányban szenvednek s ezért a „három grácia" thiamin- és calciuminjekciót kapott csepegtetövel a csőrébe. 6. Én nem félek a doktor bácsitól... Ez a kiskutya laurencík doktor búcsúzó, gyógyult betege. I.áza már nincs, testét egyensúlyban tudja tartani, nem imbolyog úgy, mint egv héttel ezelőtt. A tulajdonos kifizeti a gyógyításért jáió összeget, mert az állatorvos! kezelés nem ingyenes, épp úgy, mint maga a kutyatartás sem. Szüli azonban nagyon aranyos állat, megéri a maga pénzét, főleg most, hogy már kutya baja . .. Kovács Elvira mondjuk, Hogy felhúzni nem illik — a mimózának megtiltani nem lehet. Fintorogni. A nemtetszést, a lebecsülést szokták igy kifejezni, és ezzel finom lelkünket, kényes ízlésünket a világ tudtára adni. Ne tegyük, a világ ezt nem szereti. Mindenbe beleütni. Kerüld el, igy magadat is megkíméled a rossz szagoktól, és embertársaid sem orrolnak meg rád. Orroini sem illik. E szóval azt az állapotot szokták kifejezni, amikor szaglásra berendezett testrészünk, nem véglegesen ugyan, de huzamosabb ideig maradt felhúzott állapotban. Terjeszteni a náthát. „Ha nőkhöz mégy, felejtsd otthon az ostort” — mondotta Nietzsche. Hapedig náthás vagy, a zsebkendőt — mondjuk kevésbé ádázul mi. Ne tüsszents vagy ne köhögj rá senkire, mint ez a szemléltető ábrákon is látható. Ha nem tudod elég gyorsan zsebkendőd előkapni, a legrosszabb esetben a kezedet tedd a szád elé. HOGYAN „Nem ismerkedem az utcán..." — így kezdődött pár évvel ezelőtt egy népszerű sláger. Vajon csakugyan elítélendőnek számít-e még az utcát Ismeretség? Sok érdekes adatot gyűjtött erről a témáról a Lengyel Tudományos Akadémia Városszociológiai Intézete által végzett szociológiai jelmérés. A megkérdezett nőknek mindössze 2,5 százaléka Ismerkedett meg leendő élettársával utcát Ismeretség révén. Leggyakrabban,az esetek majdnem felében az iskolában, egyetemen történt az első találkozás. A nők 27 százaléka munkatársat között talált férjet, a többiek kiránduláson, nyaraláson, ismerősöknél, vendégségbeh, táncmulatságon. Minél magasabb képzettségűek voltak a megkérdezett nők, annál ritkábbnak bizonyultak az alkalmi Ismeretségek. Es megfordítva: a kevésbé képzett nők gyakrabban kötnek alkalmi Ismeretséget. Más a helyzet a férftaknál. Az tskolatársnőket és egyetemi, évfolyamtársnőket általában nem tekintik feleség-jelöltnek. Ugyanígy vélekednek a munkatársnőkről. A megkérdezett férfiak в százaléka ismerkedett meg feleségével Ismerősöknél, rokonoknál, utazáson, nyaraláson stb. Az utcát Ismeretséget a férfiak sokkal kevésbé ellenzik, mint a nők. A szociológus elemezte a házasságkötés motivációit, a házasulandók életkorát, képzettségét, társadalmi hovatartozását Is. Megállapították, hogy a modern házasságokban az érzelmi szempontokat jelentős mértékben korrigálják a józan ész megfontolását A megkérdezett férfiak és nők csupán 16 szá zalékban nevezték meg házasságkötésük indítékaként kizárólag a szerelmet. A többiek az érzelmek mellett hangsúlyozták a közös ér deklődést, a közös nézeteket, a megállapodás vágyát, a gyermekek utánt vágyat. A nőket a férftaknál jobban érdeklik a hó zasságkötés anyagi szempontját. Míg a megkérdezett férfiak közül egy sem említette Indítékai között az anyagi szempontokat (például lakásf, a nők 8 százaléka beismerte, hogy férjhezmenetelénél kizárólag anyagt indítékok vezérelték. Sok mai házaspárra jellemző, hogy a házastársak sztnte egykorúak, csak 2—3 éves korkülönbség van közöttük. Legtöbb egykorú házaspár a 17—20 évesek korosztályában, majd a harmincas korosztályokban található. A 21— 29 éves korban kötött házasságoknál a férfiak többnyire több mint három évvel idősebbek feleségüknél. A házasságkötésben jelentős szerepet játszik a képzettség színvonala. A meggyökerezett szokás, hogy a férfiaknak legyen a házasságban magasabb szellemi színvonala, ma Is határozottan megfigyelhető az egyetemi végzett ségű férfiak csoportjában. A diplomás férfiak nak csak 4,5 százaléka vett feleségül diplomás nőt, 64 százalékuk viszont olyan feleséget vá lasztott, akt csak érettségizett. Nincs túl messze az az Idő, amikor a leendő HÁZASODUNK: a józan ész és az érzelmi szempontok házastárs szüleinek foglalkozása még nagyon ts fontos szerepet játszott. .Manapság, mtnt a felmérésből kiderül, a fiatalokat nemigen érdekli apósuk foglalkozása. A megkérdezettek között például a diplomások fiatnak 14 százaléka parasztember lányát, 9 százaléka segédmunkás lányát, 39 százaléka egyetemi végzettség nélküli szellemi dolgozó lányát vette feleségül. Mint a felmérésből kiderül, a házasulandók a szülők véleményével sem sokat törődnek. Bár a megkérdezett asszonyok szülei csak az esetek 44 százalékában helyeselték lányuk választását, a házasság minden esetben mégis megtörtént. Ez a felmérés is azt bizonyítja, hogy az Iparosodó és városiasodó lengyel társadalomban egyre erőteljesebbek a társadalmi különbségek eltűnésének tendenciát, s ezt a tendenciát a házasságkötések is erősítik. A vizsgált csoportban például 300 mérnök volt, s ezek a házasságkötésre vonatkozó döntésnél egyáltalán nem vették figyelembe a társadalmi származás szempontjait.
