Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-13 / 28. szám

Beszélgetés MUDr. CSc SOMOGYI JANOS egészségügyi miniszterhelyettessel MUDr. CSc Somogyi János már majd egy esz­tendeje tölti be a SZSZK egészségflgyi miniszter­helyettesi tisztséget, és azóta áttekintést nyert ha­zánk egészségügyi helyzetéről. Erre vonatkozóan szeretnénk feltenni néhány kérdést, hogy tájékoz­tassa olvasóinkat. 0 Kérjük Miniszterhelyettes Elvtárs, ismertes­se vázlatosan, milyen fejlődésen ment keresztül szocialista egészségügyünk a felszabadulás óta? — A felszabadulás államunk egészségügyi poli­tikájában új utat nyitott meg. A népi demokrati­kus rendszer szocialista alapra helyezte az egész­ségvédelmet, új utat nyitott az orvostudomány fejlődésének és az egészségügyet a nép szolgála­tába állította. Az új egészségügyi politikát csak 1948 februárja után kezdték megvalósítani, bár az egészségügyi dolgozók 1943-ben megtartott konfe­renciájukon az egységes egészségvédelem mellett szálltak síkra. Egységes egészségügyi rendszerünk mai formája 1951-ben alakult ki. Ennek értelmé­ben a kórházak és rendelők egységes egészség­­ügyi intézetekbe tömörültek. Ennek a rendszernek a biztosítására 1952-ben és a későbbi években több adminisztratív jellegű intézkedés történt. A párt és a kormány „Az egészségügy fejlődése a szocialista társadalomban“ című dokumentuma 1963-ban végleges formában meghatározta a szo­cialista egészségügy célját és rendszerét. Bátran állíthatjuk, hogy Csehszlovákia egységes egész­ségügyi rendszere a világ legjobbjai közé tar­tozik. Szlovákia területén 1919-ben 4403 ággyal huszonnyolc kórház működött. Az elmaradás el­lenére az első világháború után kórházépítésben nem következett be nagyobb méretű fejlődés. Ez főleg 1945, illetve 1948 után indult meg. Csupán összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ma Szlo­vákia területén 29 463 kórházi ággyal rendelke­zünk és ezenkívül számos fürdőnk és gyógyintéze­tünk van. 0 Hazánk egészségügyében hiányosságok mu­tatkoznak mindmáig. Melyek az ön tapasztalatai szerint a legnehezebben megoldható problémák? — Egészségügyünkben egész sor hiányossággal állunk szemben. Több égető probléma vár meg­oldásra. Ezek legfontosabbika az egészségügyi há­lózat megfelelőbb kiépítése. Társadalmi életünk gyors fejlődése az egészségügyi rendszerre is ha­tással van. A meglevő intézményeket modern műszaki berendezésekkel kell ellátni, ami igen nagy anyagi áldozatokkal jár. Éppen ezért ez nem történhet meg egyik napról a másikra. A fejlődés ütemét azonban ezen a téren is állandóan gyor­sítjuk, hogy a korszerű orvostudomány minden vívmányát az egészségvédelem szolgálatába állít­hassuk. A megelőző és gyógykezelési intézkedé­sek fő célja ma is a tuberkulózis és a rák elleni küzdelem. Ezenkívül több, a civilizációval együtt járó betegség, amelyeknek felkutatása és gyógyí­tása Is fontos feladatunk. Ide tartoznak a cukor­baj mellett a szív és az érrendszer megbetegedé­sei és nem utolsósorban a nemi megbetegedések, amelyeknek száma évről évre növekszik. Az ered­ményes küzdelemben az adminisztratív intézke­déseken kívül az egészségügyi felvilágosítás is nagy segítséget jelent, hiszen a lakosság és a nemzeti bizottságok támogatása nélkül nehezen képzelhető el a kitűzött feladatok teljesítése. 0 Szlovákia déli és keleti járásaiban az egész­ségügyi gondoskodás főleg az egészségügyi intéz­mények létesítésére szorítkozik. Az intézmények szakkáderekkel való ellátása azonban nem kielé­gítő. Ismeretes, hogy Dunaszerdahelyen az 1969/ 1970 iskolaévben megindult a nővérképzés az ot­tani egészségügyi intézetben és jövőre ugyancsak Dunaszerdahelyen egy négyéves, érettségivel zá­ruló egészségügyi szakiskola nyílik két első osz­tállyal. Az ön véleménye szerint el tudja látni ez az iskola szakközépkáderekkel a magyarlakta területek egészségügyi intézeteit, vagy szükség lenne Kelet-Szlovákiában is hasonló szakiskolára? — Kérdése helytálló, konkrét és érzékeny te­rületet érint. A problémát két szempontból kell vizsgálni. Az egyik szempont a terv, melyet a Tervhivatal lehetőségei szabnak meg, a másik a való helyzet, a ml szempontunk. A SZSZK Egész­ségügyi Minisztériumát élénken foglalkoztatja a probléma, és éppen ezért érzékenyen és nagy megértéssel reagálunk minden hasonló kérdésre. Keressük a megoldás módját. Erről tanúskodik az egészségügyi miniszter intézkedése, melynek értelmében általános középiskolát végzett fiata­lokat is alkalmazhatnak az egészségügyi intézetek úgy, hogy ezek a fiatalok munkájuk mellett to­vább képezhetik magukat, és így két év alatt egészségügyi középiskolai szakképzettséget sze­rezhetnek. Magyar nyelvű oktatás Dunaszerda­helyen, Komáromban, Rozsnyón és Királyhelme­­cen folyik ilyen módon, ahol évente mintegy 190 középkádert képeznek ki az egészségügyi intéze­tek. A rozsnyói egészségügyi középiskolában hét osztályban átlag 250 tanuló részére biztosítottak magyar nyelvű oktatást. Az idén szeptemberben pedig megnyitjuk a dunaszerdahelyi magyar és a homonnai ukrán egészségügyi középiskolát. A kérdést összegezve megjegyzem, hogy a ma­gyar nyelvű oktatás középiskolai szinten biztató fejlődést mutat. Az eredményt és a szükségletet a közeljövőben mérjük fel. Véleményem szerint a felmérés során bizonyossá válik az a feltevés, hogy ezen a téren még sok tennivaló vár ránk. 0 A Dél-Szlovákia egészségügyi intézeteinek további problémája az orvoshiány. Különösen szakorvosokra lenne égető szükség. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma milyen intézkedése­ket foganatosít ez irányban? — Az 1968-as és 1969-es év kedvezőtlenül befo­lyásolta ezt a különben is fájó problémát, amely Szlovákia déli járásain kívül főleg a keleti határ­menti járásokat sújtja. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma a volt kelet-szlovákiai kerület ré­szére 173 orvosi állás betöltésére irt ki pályáza­tot. A 173 hely közül 58 betöltetlen maradt. Pél­dául a rimaszombati járásban 11, a losonciban 8, a rozsnyóiban 10, a svidníkiben 9, a terebesi já­rásban pedig 8 orvosi hely maradt betöltetlenül. Az ott működő orvosokra természetszerűen nagy megterhelés hárul. A kérdés adminisztratív úton nehezen oldható meg. Ehhez a nemzeti bizottsá­gok segítségére van szükség, mert többek között a lakáskérdés is szerepet játszik a probléma meg­oldásában. Ez a hiányosság azokat a szakorvoso­kat is érinti, akik nagyobb községekben vagy vá­rosokban működnek. A határmenti járásoknak az iparosítás és kulturális intézmények hiánya következtében nincs megfelelő vonzóerejük. Ezen a helyzeten külön pénzpótlékkal igyekszünk vál­toztatni. Bizonyos enyhülést várunk az 1970 jú­lius 1-én érvénybe lépő fizetésrendezéstől, mely valamennyi egészségügyi dolgozóra vonatkozik. Ennek értelmében a sajátos munka- és életkörül­mények között működő egészségügyi dolgozók az eddiginél nagyobb anyagi előnyben részesülnek. Fölösleges külön hangsúlyozni, hogy az egészség­ügyi dolgozók állandósítása a határmenti járások­ban elsőrendű érdekünk. Egészségügyünk távlati terveiről is szeret­nénk megtudni valamit. Például, a közeljövőben milyen egészségügyi berendezéseket terveznek, illetve adnak át Szlovákia magyarlakta terüle­tein? — Távlati terveink merészek. Megvalósításuk mértékét a lehetőségek és a szükséglet függvénye határozza meg. Ezért először talán az Egészség­­ügyi Minisztérium erre vonatkozó irányelveit említem meg a keleti és a déli határmenti járá­sok tükrében. Azonkívül, hogy egész sor orvosi körzet létesül, fontosnak tartom megemlíteni, hogy Terebesen, Ersekújvárott és Galantán már megindult az új kórházak építése. Ezeknek össz­értéke nem jár messze az egymilliárd koronától. A következő ötéves tervben több kórház építését szeretnénk megkezdeni, így például Rozsnyón, Rimaszombatban, Párkányban. A meglevő kór­házak kibővítésére és korszerűsítésére is szükség van. Ezért az Egészségügyi Minisztérium irány­elveiben több ilyen terv is szerepel. A meglevő kórházak kibővítésével számolunk Komáromban, Dunaszerdahelyen, Királyhelmecen, Svldnikben. Terveink megvalósítása főleg az ötéves tervre engedélyezett költségvetéstől és az építkezés üte­métől függ. A Tervezésügyi Minisztérium lázasan dolgozik ezen a problémán. Az egészségügyi ter­veket társadalmunk, gazdasági életünk minden mozzanatával és minden ágával összhangba kell hozni és minden realitással számolva kell megol­dásuk elé néznünk. Beszélgetett: JANDANÉ H. MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents