Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-06 / 27. szám
* с о U о 2 >» >1 • «I to СП ф Е ф • «ш Ь. ф Е IS) Fenyves Gy. J A. w<f S9K%#* Lecke Hitchcocknak Л bonyolult pszichológiai történetek, a fordulatos bűnügyi- és kémtörténetek nagy mestere, Alfred Hitchcock, nemrégiben bevallotta, hogy ő mint rendező fél Shirley MacLoinetől. — Az első film, amelyben egyáltalán szerepelt, az én munkám volt. 1955-ben, ha jól emlékszem, az év második felében forgattuk, „Bajok Harryval" címmel. Shirley MacLainenek csak kis szerep jutott benne, de ezzel olyan aktivan, s olyan nagyvonalúan foglalkozott, hogy csodáltam érte. Azután egy nap, két jelenet között beszélgetni kezdtünk. Részletesen elemezte a történetet. Megsemmisítő logikája volt. Valamennyi hibát, kisebb törést, vagy félreérthető részt észrevett. Tulajdonképpen lehengerelt. Nem is tudta, hogy míg beszélt, mennyire az elevenembe vágott: őszintén szólva, hiú vagyok a forgatókönyveimre. De jószándéka, segíteni akarása kétségtelen, és néhány dologban, sajnos, annyira igaza volt, hogy változtatni voltam kénytelen. E beszélgetés után behatóbban kezdtem vele foglalkozni. Megdöbbentően sokat tudott, vagy érzett a filmezés lényegéből, olykor már magam sem hittem, hogy ez még csak az első filmje és hogy még nincs Is huszonkét éves. Hollywoodi éveim alatt tőle kaptam a tehetség első leckéjét — azóta, kicsit tartok tőle." A hölgyek mást mondanak Audrey Hepburn viszont, aki partnere volt a „Gyerekek órái" című filmben, Így beszél: „Tehetségének láza exhibicionizmusából fakad. Mindenkinek meg akarja mutatni, hogy mindent meg tud. csinálni, bármilyen szerepről is lett-légyen szó. Ez érdem és egy nagy tehetség jelentkezése, de nekem túl harsány, engem taszít." I. Hollywoodiak beszélnek „Shirley MacLaine? Pályafutásom egyik legérdekesebb szinészegyénisége. Már 1959 végén forgattam vele égy Hímet, a „Legénylakás"-t, s azt hittem megismertem. De most, hogy befejeztük az „Irma, te édes"-t, látom, hogy tulajdonképpen alig tudtam róla valamit. Azért választottam őt a lőszerepre, mert túl a „Legénylakás" kapcsán szerzett kitűnő tapasztalataimon, nem sokkal a felvételek megkezdése előtt láttam őt a „Gyerekek órái" című filmben — egy lesbiánus asszony szerepében, aki magamutogatásból mindenre képes. Például lejen állt, mint egy artista, és egy kölyökalligátort tartott a fogai között. Annyira mértéktartó és józan maradt ebben a sok túlzásra csábitó szerepben, hogy úgy véltem, Irmának Is kitűnő lesz: reális, mértéktartó. Ma már elmondhatom: nem Is csalódtam. A forgatás előtt néhány napig hiába kerestem otthonában. Eltűnt, elutazott — felelte Lorraine, a titkárnője a telefonba. Később megtudtam: soronklvül Párizsba repült, három napra beköltözött egy nyilvánosházba, figyelte a lányok életét. Alighogy visszatért, beállított hozzám. — Sorry, Mr. Wilder, ha nem változtatunk valamit a könyvön, nem fogom tudni eljátszani Irmát. és felsorolta a kifogásait. Kilencvenhat órával az első felvételi nap előtt olyan változtatásokat kért, amelyek később egészen átalakították a film koncepcióját. A színdarab eredetileg egy kedves bűnöző és egy kedves utcalány különös családalapításának története, amit én egy ügyetlen, de büntetlen rendőr különös családalapításává formáltam a forgatókönyvben, reálisabbá s egyben Jack Lemmon számára hálásabb feladattá téve a szerepet. De a darabban megírt érzelmeket elfogadtam. Shirley MacLaine azonban vitatkozott. — Én láttam ezeket a lányokat, abban a párizsi bordélyban. Olcsó ház volt. Úgy zajlott az élet, mint egy leiró irodában. Minden tizenöt percben jött egy másik ügyfél és lediktált egy levelet. Érzelmekről itt szó sem lehetett, az események a drákói anyagi kényszerűségből következtek. Ha ezt nem sikerül így visszaadnunk — a szerep élvezhetetlen. , Negyvennyolc órát ültünk az írógép mellett, anélkül, hogy lehunytuk volna a szemünket: egyetlen dialógus sem maradt meg az eredetileg elképzeltek közül. Shirley MacLaine valamennyi javaslatát — mivel életszerű és jó volt — el kellett fogadnom. Később úgyis mozgott a szerepében, mint aki beleszületett." A „Semmi" és a „Sztár" Billy Wilder Irt igy a Saturday Evening Post egyik 1964-es számában, és soraira felfigyelt a filmvilág. Wilder, az irórendezők egyik legjelentősebbike, kiváló dramaturg, és dialóguslro, több Oscar-dij birtokosa, elismerése tehát rangot jelent. „Amikor a stúdiónkban összekerültünk, 1958 őszén, Shirley MacLaine még gyakorlatilag Ismeretlen csillagocska volt. Noha mar hat produkcióban állt a kamerák előtt, igazi főszerepet csak három filmben játszott, s általában Hal B. Wallis, a nagy sztárok producere egyik kísérletének tartották, akit senki sem Ismert, és ak'ben éppen ezért, senkisem hitt Igazán. De elég volt néhány óra a műteremben a „Van, aki futva érkezik" forgatásán, hogy mi, mindannyian, Frank Sinatra, Dean Martin, Martha Hyer, Arthur Kennedy, felfigyeljünk rá. Shirley egészen eredeti szellem és megdöbbentően szuggesztiv egyéniség. Ez teszi igazi nagy sztárrá. Zsenialitása: feledékenység Frank Sinatra, akivel a zenés filmektől, a szuperfilmeken át, a kalandfilmekig jó néhányszor játszott együtt, s aki legszorosabb barátai, az úgynevezett „Slnatra-klan" tagjai közé számítja, a „Kán-kán" forgatása közben Igy nyilatkozott róla Pete Martinnak, az ismert hollywoodi riporternek. „The kindest cow whom ever met" — vagyis, a legkedvesebb színésznő, akivel valaha is találkoztam. Zsenialitása a feledékenységében van. Mielőtt aláírja a szerződést, elolvassa a forgatókönyvet, de többet nem foglalkozik vele. Közvetlenül a felvétel előtt azután újra, meg újra átnézi a jelenetet, Szörnyen öntudatos lesz. Ilyenkor élni, mozogni kezd benne a szerep, s mire a kamerák elé lép, már elfeledi, hogy Shirley MacLaine és éppen az az alak késziti a felvételt, akire a filmben leginkább szükség van. Épp ezért nagyszerű vele együtt játszani: annyira belefeledkezik szerepébe, hogy másoknak is segít önmaguk elfelejtésében. Más szóval: a szó klasszikus értelmében igazi színész-partner." Mint háremhölgy.. — egy filmszerep, ben. Szép és csábító ... „Melyik úton járjaki" — ebben a filmben hét asz* szonytipust alaki* tott... Tükör előtt . . E képek mindenhová 44 elkísérik Martha Hyer, a színpadon, tv-ben, filmben egyformán kitűnő színésznő, úgy véli: „Shirley sokoldalúsága kíváncsiságból ered. ö a világ legklváncsibb asszonya és, ha a kíváncsiságba bele lehetne kukkantani, abba is belenézne. Átütő tehetség, de rendszertelen, kapkodó természet és a túl hirtelen elhatározások embere." Shirley Booth, aki több filmben is /átszőtt vele, azt állítja: „Mindenét feláldozza a film oltárán: szinte ég, lobog a stúdióban. De mint a tűz veszélyes is — miközben önmagát emészti, ki-kitör korlátái közül, és megperzsel, rongál másokat is. Hogy hol, mikor, kit, mit és miért — nem lehet előre kiszámítani." Hollywoodi rendezők, kollégák, pályatársak beszéltek egy színésznőről, egy egyéniségről. Kinek higgyünk? Kitől, mit fogadjunk el hitelesnek, hiszen a tények olykor egymásnak ellentmondanak. Talán egyéni érzelmek is befolyásolják őket. De valameddig mégis elvezetnek. Ez az első lépés. és most, a személyek után, adjuk át a szót a tényeknek. Jövő héten: Autón Dixielandbe
