Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-06 / 27. szám
telt el Igaz viszont az is, hogy csak az 1959-es vártkongresszus óta dolgoztak rajta istenigazában. A főváros népe egy kicsit türelmetlen volt, már csak azért is, mert az első, a Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére épített földalatti elkészüléséhez elég volt 21 hónap. Maga a király nyitotta meg és egy ideig úgy is hívták: Ferenc József földalatti. 1896 óta, 3,7 kilométer hosszúságú pályáján (amelyet még egy kilométerrel hosszabbítanák meg a Kacsóh Pongrác útig) üzemzavar nélkül hordta-vitte sok milliónyi utasát. Azaz mégis volt egy üzemzavar, de akkor egész Európában üzemzavar volt: 1944-ben. Alagútjában a Városligettől a Duna-partig minden méterért öldöklő harc folyt. Azóta műemlékké nyilvánították, de mégsem küldték nyugdíjba, mert régi kocsiparkja, egykori automatikus biztosító berendezése ma is hibátlanul látja el feladatát. A világ legutóbb megnyitott földalatti vonalának bemutatása mellett nem szabad megfeledkeznünk a régiről, amely számos nagyvárost előzött meg (Glasgow: 1897, Párizs: 1900, Berlin: 1902, Hamburg: 1912, Madrid: 1919, Philadelphia: 1928, Oszaka: 1933, Moszkva: 1935. Ebben a sorban Frankfurt am Mein a harminchatodik város 1968), Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy számos nagyvárosban ma sincs korszerű földalatti vasút. — Szerelmes vagyok az újba — folytatja a fiatal diszpécser kisasszony, — de a szívem a régié. Az új majdnem félmillió utast hord naponta, a régi a tizedrészét. Az új a legszebb minta, a moszkvai után készült, a sínek két párhuzamos alagútban futnak, a régiben a szembejövő kocsik ablakai egymásba világítanak. Az újban minden állomást a leningrádi Kotljakov Gépgyárban készült mozgólépcső köt össze a külvilággal, a régiben avult kőlépcsőket koptatnak. Az új minden szerelvénye a Mitisinszki Vagongyár terméke, * klímaberendezéssel. Az új csarnokainak falán márványburkolat, a régién csupán szerény csempék. Friss, párolgó kávé kerül kezünkbe, az egyik kolléga főzte, Itt nem tilos az ilyesmi, feszült figyelem kell a forgalom-regisztráló asztalhoz, amelyen csillogó, villogó, apró villanykörték jelzik egy-egy szerelvény útját. — Ehhez az asztalhoz — mondja tovább — mintegy félmillió kilométer hosszúságú érrendszert fektettek le a kábelépítők. Jelfogók, tranzisztorok százai továbbítják a biztonsághoz szükséges információkat. Asztalunkon számos telefon, közvetlen összeköttetésben vagyunk valamennyi állomással, sőt rádiótelefon útján a vonatvezetőket is hívhatjuk, akiknek legnagyobb része nő (majd elfelejtem leírni, hogy az alkalmazottak hatvan százaléka a gyengébb nemhez tartozik). Igazán nagy öröm, hogy a metró építése nem áll meg újabb hetven esztendőre, befejezés előtt áll a Duna alatti szakasz és már tervezik az északdéli keresztvonalat. Érdekes lehet a Nő kedves Olvasóinak, hogy a budapesti új földalatti biztonságos működéséhez a csehszlovák ipar is hozzájárult. A föld alatti utcák végén elhelyezett másodpercnyi pontossággal működő órák mellett egy másik időjelzőt is lát a kedves utas: a vonatkövetési időjelzőt. A berendezés az előző szerel-1. Halácsy Marika diszpécser kisasszony kávéval frissíti magát szolgálat közben. 2. A Népstadion állomása. 3* Marika a Deák-téren. 4. Felvétel 1894-ből, a régi földalatti építéséről. vény indulása óta eltelt időt mutatja, erről leolvashatja bárki, mennyi ideig várakozott. Ez\ kaptuk északi szomszédainktól. — Mit csinál Marika szabad idejében? — Zenét hallgatok hanglemezről, hangversenyteremben, vagy az operában. Nyáron majd valamelyik szabadtéri színpadon. Szeretem Beethovent és Mozartot, Csajkovszkijt és Szmetanát Lisztet, Erkelt, Bartókot és Kodályt. Meg a népdalokat, valamennyi nép dalát. Különben segítek g, mama háztartásában, másra alig jut időm. — Valamit az önéletrajzából? — Az én életrajzom azonos az új budapesti földalattiéval, Legfeljebb annyit tehetnék hozzá, hogy hat éve érettségiztem és azóta jóban-rosszban együtt vagyunk. Irta és fényképezte: Szűts István LVASÖINK nyári LIMPIÄJA — Ismerjük meg barátainkat, szomszédainkat — utazzunk együtt! A nyár az utazások, kirándulások ideje. Egyre több ember megy szabadsága idején országot, világot látni. Vonaton, repülőgépen, személykocsin indulnak messzi tengerek, ismeretlen földek, városok felé, hogy megismerjék a távoli tájakat, embereket. Most mi is ilyen nyári utazásra hívjuk olvasóinkat, hogy a betűk szárnyán jöjjenek velünk — nem messzire, csak ide a szomszédba: Bulgáriába, Lengyelországba, Magyarországra, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba és Romániába, hogy még jobban megismerjük barátainkat, akikkel már huszonöt éve haladunk együtt a szocializmus építésének útján; akik nemcsak szomszédaink, hanem szövetségeseink és barátaink is. Mai számunktól kezdve lapunk 36-ik számáig a baráti országokra vonatkozó anyagokat közlünk. Kísérjék figyelemmel, hogy helyesen tudjanak válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket nyári versenyünk keretében lapunk következő számaiban közlünk. A válaszokhoz az egyes országok kezdőbetűjével megjelölt sorsolási szelvényeket is csatolni kell, amelyekre majd külön felhívjuk olvasóink figyelmét. A versenybe az is bekapcsolódhat, aki csak egy országra vonatkozó választ ad. Minden országról 2x5 kérdést teszünk fel, s a díjakat is eszerint sorsoljuk ki. A nagydíj sorsolásába azonban csak azok kerülhetnek be, akik minden országra vonatkozó kérdésre helyes választ adnak. A díjak: külföldi utazás és értékes jutalomtárgyak. mmmmmmmmmmmmmmmrnmm Végül néhány név a hazai énekesek közül: Helena Vondráőková, Nadla Urbánková, Pavel Novák, Václav Neckáf, Josef Läufer. Az elődöntőkre 12—12 dallal indultak a versenyzők. A zsűri 6—6 dalt javasolt a döntőbe, a pontozásnál elég nagyok voltak a véleménybeli eltérések, őszintén szólva jó néhány kiesett dal megérdemelte volna a továbbjutást s a továbbjutottak közül több nyugodtan kimaradhatott volna. Szombaton a döntő estjén az első helyre a „Szavak" című dal került, amelyet Marcela Laíferová adott elő. Nem énekesek versenyeztek énekesekkel, hanem dalok dalokkal, az első díjas dal sikere mégis az előadó átélésének köszönheti sikerét. A második helyre „Ez mind tegnap volt" címmel került be a fesztivál legkiemelkedőbb énekszáma. Mert ez az ének jobb volt az első helyezett „Szavak" -nál. S a testvérpár: Martha és Tena előadásmódja is kiemelkedett a többiek közül. Talán exotíkus megjelenésüknek köszönhetik, de atmoszférát tudtak teremteni a színpadon. S éppen ennek a hiányát éreztem a legtöbb énekesnél. A harmadik helyezést Jitka Zelenková érte el. A Líra 70-nek nagyon sok neves külföldi vendége is volt, akik a műsor második részében léptek fel. A legnagyobb csillag Josephine Baker volt. Felejthetetlen élmény. A többi külföldi vendég is igyekezett jó teljesítményt nyújtani, ezt bizonyítja többek között Cliff Richard, Barey Ryan és Kovács Kati fellépése is. A „Líra 70" színvonala hazai vonatkozásban gyöngébb volt, mint az eddigieké, de tanulságul szolgált. A „Líra" nemzetközi táncdalfesztivál s nem tehetségkutatóverseny. Hogyha nincsenek csillagok, nincs ragyogás. Enélkül pedig nem „fesztivál" a fesztivál. (Mogyoró M.) * émmm*
