Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-06 / 27. szám

^aró :i segítség Aki nem látott még soha árvizet, medréből kitört hömpölygő folyót, félig vízben álló házakat, puszta életüket mentő embereket, az el sem tudja képzelni, mit jelent egy Ilyen természeti katasztrófa. Hazánk délvidékének lakál tudják, hogy mi az árvíz; sok szomorúság, félelem, könny. Az 1965-ös nagy csalló­közi árvízben falvak, utcasorok, otthonok dőltek halomra a Duna megáradt hullámainak súlya alatt. Az elvesztett otthonuk, az elpusztult jószág, a tönkre­ment kiskertek, a soha nem pótolható régi kedves em­lékek, a családtagok elszakadása egymástól, könnye­ket csalt nemcsak az árvízkárosultak, hanem az egész ország lakóinak szemébe. De nem volt idő a siránkozásra, segítségre volt szükség, megmenteni azt, ami még menthető. És segítségül sietett az ország lakossága. A fér­fiak, a katonák megfeszített erővel dolgoztak a gá­takon. Az asszonyok főztek és a gyermekeket vették pártfogásukba. A nagy katasztrófát a szomszédos országok sem nézték tétlenül. Részben az 6 segítsé­güknek volt köszönhető a gátak sikeres megerősítése, az emberéletek megmentése. A magyar katonaság kétéltűin is menekítették a lakosságot. Az újjáépítés nehézségeiben sem hagytak magunkra bennünket. A Szovjetunió 450 faházat, Magyarország téglát és gyümölcsfákat, Románia tetőcserepet és Bulgária építőanyagot küldött. Ezekben о nehéz Időkben is­mertük meg valóban, hogy kik a barátaink. Öt év múlt el azóta. Az egykori árvíz károsultjai ma már újonnan felépített szép házakban, nagyobb otthonukban nézik esténként a televízió adását. A mindennapi élet forgatagában már majdnem fele­désbe mentek az öt év előtti szomorú és küzdelmes napok, amikor az ország nyugolmát a hirtelen jött magyarországi árvíz híre megrendítette. Az árvíz szó hallatára felelevenedtek a régi em­lékek. Az anyák szorosabban ölelték magukhoz gyer­mekeiket. Segíteni kellene otthonukat elvesztett anyá­kon és gyermekeken, segíteni... de hogyan? A Szlovákiai Nőszövetség losonci Járási bizottsága megtalálta a segítség módját. A járási nőszövetség gyűjtést szervezett a magyarországi árvízkárosult anyák és gyermekek megsegítésére. A losonci és a magyarországi szécsényi járás baráti kapcsolatai le­hetővé tették, hogy rajtuk keresztül juttassák el a segélyt a rászorulóknak. így kerülhetett sor a szé­csényi járás képviselőivel és a nőtanács vezetőivel egy határmenti találkozóra. Június 20-án elindult a két járás küldöttsége a ko­­londai határállomás felé. A vámház kis szobája volt a tanúja a két nemzet közötti barátság konkrét meg­nyilvánulásának. A szécsényi járás küldötteit, Garam­­völgyi Istvánnét, a Járási Nőtanács titkárát, Géczi Istvánt, a szécsényi Járási Pártbizottság titkárát és Szelcsik Pált, a szécsényi Járási Pártbizottság párt­éi tömeg szervezeti osztályának vezetőjét a losonci Járási Nőszövetség nevében Zlata Agóéová, a járási nőszövetség család és Ifjúságvédelmi bizottságának elnöknője, valamint Elena Hríéková, Zlata Hriková, Mária Bakoiová és Ferenczi Irén nőszövetségi tagok fogadták. Átadták a járás asszonyai által összegyűj­tött 70 000 korona, (magyar pénzegységre hivatalo­san átszámolva 95 096 forint) értékű gyorssegélyről szóló okmányt, amelyet a magyarországi árvízkáro­sult anyák és gyermekek megsegítésére küldenek, A pénzt a Csehszlovák Állami Bank útján utalják át a szécsényi Járási Nőszövetség címére, azzal a ké­réssel, hogy azt juttassák el azokhoz, akiknek szán­ták. Nehezen lehet szavakba foglalni a meghatódott­­ság csendes pillanatait. Tudjuk, hogy ez az összeg az árvíz által okozott milliárdos károkhoz viszonyítva csak egy ház építéséhez való téglát jelent, de azt is tudjuk, hogy ilyen téglákból épülnek fel majd a rombadőlt falvak. és ha a tv képernyőin az árvízkárosult anyák gyer­mekeit mosolyogni látjuk, arra gondolunk, hogy a lo­sonci járás asszonyai igaz barátságból követendő példát mutattak, és ehhez a mosolyhoz egy kicsit ők is hozzájárultak. A nemzeteink, országaink közötti barátság az egymáson való segítés Ilyen önzetlen, konkrét megnyilvánulások által válik egyre szilár­dabbá. Varga Magda STÍLUSBAN ■ A legújabb jelentések szerint Csehszlovákia limai kereskedelmi ügyvivője Interjút adott a Prensa La­tina kubai hírügynökségének, amely­ben elmondta, hogy a Sasakln elne­vezésű Japán hegymászó-expedíció vezetőjével tartott beszélgetése után nyilvánvaló lett, hogy a perui föld­rengésben az összes csehszlovák hegy­mászó elpusztult. A japán expedíció látta, hogy milyen hatalmas mennyi­ségű kő- és földtömeg-csuszamlásra került sor, amikor 14 hegymászónk a Plsco nevű hegycsúcson tartózko­dott és visszatérőben volt a tábor fe­lé. A japán expedíció vezetője, aki csoportjával a másik hegységen tar­tózkodott, lefényképezte a tragikus Jelenetet és a felvételeket elküldte Tokióba. A limai csehszlovák képvi­seleti hivatal külön expedíciót kül­dött a katasztrófa színhelyére. ■ Oj lakónegyedet építenek Tlsza­­csernőn. Már az Idén megkezdik, 66 millió korona befektetéssel, 240 új lakás építését, amelyek az átrakodó állomás munkásai számára készülnek. A munkások eddig száz kilométeres távolságról Jártak munkahelyükre. Az új lakásokkal megoldódik majd az eddigi munkáshiány kérdése Is. ■ A híres bártfai gyógyfürdő évek óta sok beteg embernek adta vissza egészségét. Sok nevezetes személyi­ség, mint Sándor cár, Napóleon fe­lesége és mások, kerestek pihenést és találtak gyógyulást fenyvesei között. A cukor- és a májbetegségek gyógyí­tása mellett az Ideggyógyászatban új, országos viszonylatban egyedülálló módszert vezettek be, a lltlumos gyógyszerrel való kezelést. Az effajta speciális orvosságokkal megelőzik a betegek lelki lehangoltságát, ami az Idegrendszeri zavaroknál a gyógyu­lás egyik fő feltétele. ■ Zilinán, ahol 20 évvel ezelőtt alakult meg az első szlovákiai hiva­tásos bábszínház, Ismét találkoznak a bábjátszés mesterei. Bemutatót tar­tanak a szlovák bábjátszás legjobb darabjaiból. ■ A bratlslaval állatkert eleget tesz az állatokat kedvelő gyerekek kívánságának. Az érdeklődők papa­gájokat és teknősbékákat vásárolhat­nak. ■ A tepllcel vágóhídra ötlábú üszőt hoztak a mostovl Állami Gaz­daságból. Az üsző 1968-ban látta meg a napvilágot, és érdekességként, fel­nevelték. A hátán nőtt ötödik lába születésekor egyforma volt a többi­vel, de később visszamaradt a fejlő­désben, és csak fele nagyságúra nőtt, mint a normális lábak.

Next

/
Thumbnails
Contents