Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-06 / 27. szám
^aró :i segítség Aki nem látott még soha árvizet, medréből kitört hömpölygő folyót, félig vízben álló házakat, puszta életüket mentő embereket, az el sem tudja képzelni, mit jelent egy Ilyen természeti katasztrófa. Hazánk délvidékének lakál tudják, hogy mi az árvíz; sok szomorúság, félelem, könny. Az 1965-ös nagy csallóközi árvízben falvak, utcasorok, otthonok dőltek halomra a Duna megáradt hullámainak súlya alatt. Az elvesztett otthonuk, az elpusztult jószág, a tönkrement kiskertek, a soha nem pótolható régi kedves emlékek, a családtagok elszakadása egymástól, könnyeket csalt nemcsak az árvízkárosultak, hanem az egész ország lakóinak szemébe. De nem volt idő a siránkozásra, segítségre volt szükség, megmenteni azt, ami még menthető. És segítségül sietett az ország lakossága. A férfiak, a katonák megfeszített erővel dolgoztak a gátakon. Az asszonyok főztek és a gyermekeket vették pártfogásukba. A nagy katasztrófát a szomszédos országok sem nézték tétlenül. Részben az 6 segítségüknek volt köszönhető a gátak sikeres megerősítése, az emberéletek megmentése. A magyar katonaság kétéltűin is menekítették a lakosságot. Az újjáépítés nehézségeiben sem hagytak magunkra bennünket. A Szovjetunió 450 faházat, Magyarország téglát és gyümölcsfákat, Románia tetőcserepet és Bulgária építőanyagot küldött. Ezekben о nehéz Időkben ismertük meg valóban, hogy kik a barátaink. Öt év múlt el azóta. Az egykori árvíz károsultjai ma már újonnan felépített szép házakban, nagyobb otthonukban nézik esténként a televízió adását. A mindennapi élet forgatagában már majdnem feledésbe mentek az öt év előtti szomorú és küzdelmes napok, amikor az ország nyugolmát a hirtelen jött magyarországi árvíz híre megrendítette. Az árvíz szó hallatára felelevenedtek a régi emlékek. Az anyák szorosabban ölelték magukhoz gyermekeiket. Segíteni kellene otthonukat elvesztett anyákon és gyermekeken, segíteni... de hogyan? A Szlovákiai Nőszövetség losonci Járási bizottsága megtalálta a segítség módját. A járási nőszövetség gyűjtést szervezett a magyarországi árvízkárosult anyák és gyermekek megsegítésére. A losonci és a magyarországi szécsényi járás baráti kapcsolatai lehetővé tették, hogy rajtuk keresztül juttassák el a segélyt a rászorulóknak. így kerülhetett sor a szécsényi járás képviselőivel és a nőtanács vezetőivel egy határmenti találkozóra. Június 20-án elindult a két járás küldöttsége a kolondai határállomás felé. A vámház kis szobája volt a tanúja a két nemzet közötti barátság konkrét megnyilvánulásának. A szécsényi járás küldötteit, Garamvölgyi Istvánnét, a Járási Nőtanács titkárát, Géczi Istvánt, a szécsényi Járási Pártbizottság titkárát és Szelcsik Pált, a szécsényi Járási Pártbizottság pártéi tömeg szervezeti osztályának vezetőjét a losonci Járási Nőszövetség nevében Zlata Agóéová, a járási nőszövetség család és Ifjúságvédelmi bizottságának elnöknője, valamint Elena Hríéková, Zlata Hriková, Mária Bakoiová és Ferenczi Irén nőszövetségi tagok fogadták. Átadták a járás asszonyai által összegyűjtött 70 000 korona, (magyar pénzegységre hivatalosan átszámolva 95 096 forint) értékű gyorssegélyről szóló okmányt, amelyet a magyarországi árvízkárosult anyák és gyermekek megsegítésére küldenek, A pénzt a Csehszlovák Állami Bank útján utalják át a szécsényi Járási Nőszövetség címére, azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el azokhoz, akiknek szánták. Nehezen lehet szavakba foglalni a meghatódottság csendes pillanatait. Tudjuk, hogy ez az összeg az árvíz által okozott milliárdos károkhoz viszonyítva csak egy ház építéséhez való téglát jelent, de azt is tudjuk, hogy ilyen téglákból épülnek fel majd a rombadőlt falvak. és ha a tv képernyőin az árvízkárosult anyák gyermekeit mosolyogni látjuk, arra gondolunk, hogy a losonci járás asszonyai igaz barátságból követendő példát mutattak, és ehhez a mosolyhoz egy kicsit ők is hozzájárultak. A nemzeteink, országaink közötti barátság az egymáson való segítés Ilyen önzetlen, konkrét megnyilvánulások által válik egyre szilárdabbá. Varga Magda STÍLUSBAN ■ A legújabb jelentések szerint Csehszlovákia limai kereskedelmi ügyvivője Interjút adott a Prensa Latina kubai hírügynökségének, amelyben elmondta, hogy a Sasakln elnevezésű Japán hegymászó-expedíció vezetőjével tartott beszélgetése után nyilvánvaló lett, hogy a perui földrengésben az összes csehszlovák hegymászó elpusztult. A japán expedíció látta, hogy milyen hatalmas mennyiségű kő- és földtömeg-csuszamlásra került sor, amikor 14 hegymászónk a Plsco nevű hegycsúcson tartózkodott és visszatérőben volt a tábor felé. A japán expedíció vezetője, aki csoportjával a másik hegységen tartózkodott, lefényképezte a tragikus Jelenetet és a felvételeket elküldte Tokióba. A limai csehszlovák képviseleti hivatal külön expedíciót küldött a katasztrófa színhelyére. ■ Oj lakónegyedet építenek Tlszacsernőn. Már az Idén megkezdik, 66 millió korona befektetéssel, 240 új lakás építését, amelyek az átrakodó állomás munkásai számára készülnek. A munkások eddig száz kilométeres távolságról Jártak munkahelyükre. Az új lakásokkal megoldódik majd az eddigi munkáshiány kérdése Is. ■ A híres bártfai gyógyfürdő évek óta sok beteg embernek adta vissza egészségét. Sok nevezetes személyiség, mint Sándor cár, Napóleon felesége és mások, kerestek pihenést és találtak gyógyulást fenyvesei között. A cukor- és a májbetegségek gyógyítása mellett az Ideggyógyászatban új, országos viszonylatban egyedülálló módszert vezettek be, a lltlumos gyógyszerrel való kezelést. Az effajta speciális orvosságokkal megelőzik a betegek lelki lehangoltságát, ami az Idegrendszeri zavaroknál a gyógyulás egyik fő feltétele. ■ Zilinán, ahol 20 évvel ezelőtt alakult meg az első szlovákiai hivatásos bábszínház, Ismét találkoznak a bábjátszés mesterei. Bemutatót tartanak a szlovák bábjátszás legjobb darabjaiból. ■ A bratlslaval állatkert eleget tesz az állatokat kedvelő gyerekek kívánságának. Az érdeklődők papagájokat és teknősbékákat vásárolhatnak. ■ A tepllcel vágóhídra ötlábú üszőt hoztak a mostovl Állami Gazdaságból. Az üsző 1968-ban látta meg a napvilágot, és érdekességként, felnevelték. A hátán nőtt ötödik lába születésekor egyforma volt a többivel, de később visszamaradt a fejlődésben, és csak fele nagyságúra nőtt, mint a normális lábak.
