Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-04 / 1. szám
ЛА? JÁTSZUNK ? A Cseh-Érchegységből származó, múlt századbeli játékszerek. Nemcsak a pszichológusok tudják, hanem a nevelési kultúrában jártas mamák is, hogy a játék tulajdonképpen előkészület a munkára. Az ember boldogulása jórészt a kéz és az agy változatos együttműködésén dűl el. A csecsemő alig féléves, amikor az első játék után nyúl, a felnőtt keze háromnegyed' millió különböző mozdulat elvégzésére képes. Ami a kettő között van, annak egy részét a gyerekkorban kell megtanulni. A játék az emberiséggel egyidős. Aligha lehet választ adni arra, mikor játszott az első gyermek. Az első agyagbábú például az őskor homályába vész, ilyeneket ástak elő Ninive és Babilon romjai közül, az egyiptomi sírokból. A görög és római lányok babáikat Hermesnek áldozták a gyerekkor végén, ezzel a jelképes cselekedettel bizonyították be, hogy felnőttek lettek. A babák népszerűsége évezredek alatt sem csökkent, legfeljebb számuk és fajtáik megsokszorozódtak és megszépültek. A legegyszerűbb játék a golyó volt. Az ősember bizonyára vallásos csodálattal nézte az első agyaggolyót, amikor szeme előtt gurult. Golyó nélkül ma már el sem képzelhető modern játék, de a korszerű közlekedés, sőt a gyáripar sem. Belőle származott a kerék, a golyóscsapágy, belőle lett a gömb, amely a labda őse. A gömbből származott a csörgő — feltalálójának kivételesen ismerjük a nevét: Architász görög mérnök, bölcsész és államférfi volt. Tudjuk, hogy a hires Cato és a római ifjúság a Mars-mezőn szívesen labdázott. A császárság korából találós vers is fennmaradt, amely így hangzik: „Egész testem csupa szőr (A külsőm meg csupa bőr) Varrás nyoma nincs rajtam (Sok gyermekkel eljátszom) Az ügyetlent kijátszom." А XV. század Angliájában már rúgták a labdát; falabdával játszották. Egy korabeli krónikás ezt írta: „...megvetendő játék, közönséges, hitvány, mert lábukkal görgetik a földön. Ritkán végződik kár, baleset nélkül..." A gyerekjátékokat aligha lehet felsorolni, előállításukkal a nagyipar foglalkozik. A nevelés, az életre való előkészítés elképzelhetetlen nélküle. Pestalozzi, Montessori, Fröbel és mások megfogalmazták a játszva tanulás módszerét, azóta a pedagógusok eredményesen használják a játékok javát. Korunkban a tudomány is betört a gyerekszobákba, a papák és a mamák a legkülönbözőbb autókat, villanymozdonyokat és vonatokat, űrhajókat, rakétákat vásárolják. Az áruházak és játéküzletek dúsan felszerelt, csábító kirakataiban ott a fényképezőgép és a vetítőgép, a kerékpár, a csiga, a bölcső, a játékbútor, a baba, a léggömb, a gumilabda, a játékhangszer, az állatutánzatok különböző fajtái. És alighanem a legértékesebb: a mesekönyv. A mi gyermekünk nem unatkozhat. Csak az a sajnálatos, hogy a puska, meg a tank nem akar kimenni a divatból. Amikor a kedves szülő a játékboltok kirakatát nézi, teljesnek semmiképp sem mondható útmutatónkkal arra szeretnénk emlékeztetni, amit Schiller vallott a játékról: ez az ismerkedés a külvilággal, ez az eszközökkel bánni tudás kezdete. Irta és fényképezte: SZÜTS ISTVÁN Л Will, és XIX. századbeli oroszországi gyerekek játékszerei. 4 to ÜLI z < to .. о < 5 t о О 1/1 ьi— —I __I < ш KJ I > I N * к EGYIKRŐL SEM AKAROK LEMONDANI! A SZTARSAG LEGFONTOSABE TARTOZÉKA?
