Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-04 / 18. szám
CSODALATOS vo/t! Dr. Fehér Mihályné, a Hungaroflor kereskedelmi szakembere Vannak dolgok, amelyeket nehéz szavakkal meghatározni. Ide sorolnám a pozsonyi virágkiállítást is, melyet áprilisban rövid tíz nap alatt több mint százezren néztek meg. Azzal, hogy azt mondom: szép, gyönyörű, elbűvölő — nem fejezem ki mindazt a varázslatos szépséget, nemes harmóniát, színpompás látványt, amit ez a kiállítás nyújtott a látogatónak. Tizennégy állam mutatta be itt legszebb virágait. Köztük a leghíresebb virágtermesztők: a hollandok, belgák, nyugatnémetek is elhozták kincseiket, s a szemlélő igazán nem tudta miben gyönyörködjön tovább, a holland tulipánokban, a nárciszokban, vagy a német hortenziákban és azáliákban, a kanadai kaktuszokban és trópusi növényekben vagy inkább a ritkán látott délafrikai különlegességekben. A szocialista államok közül csupán három nevezett be erre a szépségvetélkedőre. A magyar, a német és a hazai termesztők semmiben sem maradtak le a híres nyugati virágtermesztők mögött, éppen ezért érthetetlen barátaink távolmaradása. A Téli Stadion kétezernégyszáz négyzetméternyi területére sikerült a rendezőknek „mesebeli kertet" varázsolni. Aki ide belépett, az elfelejtett minden gondot és töprengést — itt az ember akaratlanul is a gyönyörű virágok lenyűgöző hatása alá került, és felüdülést talált. A bejárat előtt ugyan hosszú perceket kellett sorban állni, a fáradságot azonban senki sem sajnálta. Mert ez az élmény sokszorosan kárpótolt a várakozás türelmetlen perceiért. Erről a kiállításról nagyon nehéz a laikusnak, az egyszerű látogatónak értékelő véleményt mondani. Mert az itt szerzett benyomások, élmények eltompítottak minden kritikus tekintetet. Ezért Dr. Fehér Mihálynét, a magyarországi Hungaroflor kereskedelmi vállalat szakemberét kértük meg, mondjon tárgyilagos véleményt a kiállításról. • Mint szakember, aki már több ország virágkiállitásán vett részt, hogyan értékeli az idei pozsonyi virágkiállítást? — Csodálatos! Részt vettem a két évvel ezelőtti kiállításon is, de az idei гтЦд annál is rendezettebb, átgondoltabb volt. Egyik kiállító sem bontotta meg a keretet, mely összhangban tartotta az egész kiállítást. Külön kell gratulálnom a tervezőknek és dekorálóknak, akik ilyen nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Részt vettem német és osztrák virágkiállításón, de egyiknek sem sikerült így összefogni kelet és nyugat virágdíszeit. Egyik országban sem volt olyan világméretű a kiállítás, mint itt Csehszlovákiában. S egyik országban sem tapasztaltam a közönség ilyen nagy méretű érdeklődését, mint itt. Nagy pozitívumnak tartom azt is, hogy a vidéki lakosságnak és az iskolásoknak is lehetővé tették a kiállítás megtekintését. 0 Melyik magyarországi vállalat hozta el a kiállításra díszvirágait? — A Hungaroflor kereskedelmi vállalat. Cserepes virágokból olyan fajtákat hoztunk, amelyek iránt nagy az érdeklődés a csehszlovák piacon. A vágott virágokat főleg a szegfűk és a rózsák képviselték. • Mit gondol, a szocialista országok közül miért csak Magyarország és az NDK nevezett be a kiállítók közé? — Véleményem szerint a többi szocialista országban kevéssé reklámozták ezt a kiállítást. Minden bizonnyal lenne mivel dicsekednie például a Szovjetuniónak, Bulgáriának is, hiszen nekik szintén csodálatos a virágkultúrájuk. A legközelebbi kiállításról, talán már ők sem fognak hiányozni! 0 On szerint milyen hiányossága, szépséghibája volt a kiállításnak, amit esetleg az egyszerű látogató észre sem vett? — Teljesen őszintén mondom, semmi jelentősebb hibát nem találtam. Az egész kiállításon olyan összhang uralkodott — s ezt nagyon nehéz eltalálni — amely minden elképzelésnek tökéletesen megfelelt. Az egyik holland díszítő is, aki egyébként a holland királynő dekorónsa, egészen el volt ragadtatva a kiállítástól, s igazán lelkendezve áradozott róla. 0 Két év múlva, a legközelebbi kiállításon újból viszontláthatjuk Ont, mint a Hungaroflor képviselőjét? — Mindent megteszünk, hogy két év múlva is eljöhessünk. Mert ez a kiállítás nemcsak bemutató, de kereskedelmi szempontból is nagyon előnyös. Tájékozódni tudunk a világpiacon, s nem utolsó sorban a csehszlovák vásárlóknál is. Reméljük, a legközelebbi virágkiállítás is olyan jó hírnévre tesz majd szert, mint az idei! H. Zsebik Sarolta ÄZ I iskola udvarán lányok tornásznak, Egyikük — egy csi- I nos barna lány vezényszavára végzik a bemelegítő gyakorlatokat. Hangja erélyes, mosolya simogató. Aki nem ismeri, azt hinné, egy a kilencedikesek közül, akinek tekintélye van az osztályban. De nem. ö a tanító néni. Együtt futkos, együtt játszik tanítványaival, az óra végén azonban egyetlen jeladással lecsillapítja a harsogó jókedvet, fegyelmet teremt. Balogh Matild, a malinovói magyar iskola legfiatalabb pedagógusa. Huszonöt esztendős. 1945-ben, az év legszebb napján, május elsején született. — Édesanyám, az első szabad május elseje megünneplésére készülődött, de a menetben már nem tudott részt venni, mert én közben megérkeztem. Kicsi koromban szüleim mindig elvittek a májusi felvonulásra, és én csuda boldog voltam. Anyu azt mondta, mindenki engen ünnepel. Azután iskolás koromban megtudtam, miért ünnepnap május elseje. Sok dolga volt velem a tanító néninek. Nem akartam elfogadni, hogy az én születésnapomon a Munka napját is ünnepeljék. Matild Baloghék nyolc gyermeke közül- a legidősebb. Otthon édesanyja mellett, neki is részt kellett vállalni a kicsinyek neveléséből. S emellett tanulni, jó eredményt elérni, hogy ösztöndíjat kapjon és valóra válthassa álmait. Az érettségi után a nyitrai Pedagógiai Intézet zene-orosz szakára jelentkezett. — Két éve fejeztem be tanulmányaimat. Amikor megkaptam a diplomámat, úgy éreztem, nincs nálam gazdagabb ember a földkerekségen. Pedagógus és kereső ember lettem. Ez a csa* szabadságnak először pinceszaga volt, de később már tejszaga is, tojás- és vajszaga is. S akik mindezt elfelejtették, ma pontosan 25 évesek Ikertestvérei a szabadságnak, mert egyszerre születtek az emberiség örökértékű kincsével. S míg járni tanultak, beszélni, gondolkodni, szeretni, mások őrizték a kincset. De lassan őrökké lesznek ők maguk is. Ám a váltásnál jó lenne már, hogyha nem kellene átvenni a puskát, jó lenne, hogyha egy szál hegedűvel lehetne őrködni. S ha nem hegedűvel akkor körzővel, papírral és tollal, sztetoszkóppal. Dr. Jana Gaálová azok közé való, akik már elfoglalták az őrhelyet. A pozsonyi Heyduk utcai új, modern egészségügyi intézetnek a fogorvosa. Első pillantásra azt hinné az ember, hogy orvosnak maszkírozott színésznő. Szép szőke haját mintha csak azért csavarta volna kontyba, hogy tipikus orvosnőnek látsszék. De kezében a fúró, a páciens kinyitja a száját, éles fülsértő hang, lehet öblíteni kérem s nyugodtan tovább dolgozik. így csak orvosok tarthatják ezeket a furcsa tűket, vésócskéket. Attól a pillanattól, hogy meglátnak egy beteg fogat, nincs többé semmi, csak a páciens. Egyedül neki van joga a fájdalmas fintorokra. S olyankor vigyázni kell a fúróval, mondani egy-két kedves szót. Az orvosnak nem szabad közben éreznie, hogy fáj a háta, hogy a lábát szívesen megpihentetné. Hisz jön a következő, s még a következő, egész nap, akik
