Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-04 / 18. szám
HUSZONÖT ÉV A SZABADSÁG ÚTJÁN tk év kilenc hónapjában nagyon 4^szép az Ipoly-mellék, de ilyen■ »»kor — tavasz elején — valamilyen széles, formátlan érzés ömlik szét ezen a vidéken. S most, ezen az éjszakán, kisebbnek látszott a falu, olyan néma volt, szinte belesüppedt a téli éjszaka fehérségébe. Mert csak a naptár szerint volt tavaszi... A falut ölelő dombokon sugáregyenesen meredt a csupasz fák törzse az égnek. A sötét tűk egyenletesen töltötték ki az eget. Rezgett a csönd Négyszer négy méter Vasárnap volt... vasárnap reggel. Szabó Boris nénit otthon találtuk. A soron a legszélső ház az övé. De háznak nevezhetjük ezt egyáltalán? Nemi Ez a valami a múltból maradt vissza, már múzeumba kellene tenni, hiszen olyan' kicsi. Mindössze négyszer négy méter a kövekből összerótt, sárral összetapasztott viskó. Ilyen házban lakik a hatvanhat éves Szabó Boris néni. Agyag padló, gerendás mennyezet, tenyérnyi ablak és az ajtón fakilincs. A helyiség felét elfoglalja egy ősi alkalmatosság, amin gyönyörű szőnyeget sző Boris néni. Egy ágy, egy karos- és egy szimpla pad ... Ez az egész bútorzat! — Hét testvérem született itt... Hét fiú, és mind a hét itt is halt meg. Én FÁBÓL a kilincsem.. már a haláluk után születtem. Szegények voltunk, nem jutott pénz a patikára . .. Maguk már el sem hiszik, hogy milyen élet volt itt akkor. Szegény apám egyedül aludt az ágyban, mert ha nem pihente volna ki magát, akkor nem bírta volna a munkát látástól-vakulásig. Édesanyám a két összetolt pádon aludt. Már negyvenöt éves volt szegényke, amikor én megszülettem . . . Nekem csak egy fiam van, az is kórházban . .. — Leülne egy kicsit a szövőszékhez? — Miért ne? Hiszen egész nap azt csinálom. Nézzék csak, hogy csütörtök óta hány méter szőnyeget szőttem! Nem, nem eladásra csinálom. Ez már majd az új lakásba lesz! — Talán építkezni tetszik? — Kevés arra az én nyugdíjam ... A szövetkezet épít nekem egy szép házat, itt a szomszédban. Majd mindjárt megmutatom. Végre öregségemre én is úgy lakhatok, ahogyan emberhez illik.,. Elég későn. Nyárra elkészül a ház... Beszél, beszél és közben agyondolgozott kezei fürgén motoznak a szövőgép faalkatrészei és spárgái között. Félhomály van a helyiségben, egészen kö-Stubnya Arnold felvételei zel kell hozzá hajolnunk, hogy valamit is lássunk az ügyeskedéséből, de neki talán nincs is szüksége világosságra, mert a kezeivel „lát". Kézzel-lábbal dolgozik és lassan, de biztosan növekszik az új lakást díszítő tarka szőnyeg. Észre sem veszi, hogy közben a szövőszék alatt megkölykezik a cica-mama. Arra kell gondolnom, hogy ebben a parányi helyiségben minden olyan természetesnek tűnhetett: a születés, a halál, az öröm és a bánat összemosódott az örökös robottal, az ünnep a hétköznappal, a szövőgép kattogása a kasba hulló kukoricaszemek pergésével, a jajszó az imával 0 /^ egy kis VAROSBAN Pőstyéntől nem messze, a Fehér-Kárpátok völgyében fekszik a ma már külföldön is ismert nevű kisváros, Vrbové. A turistákat a város 47 méter magas ferde tornya vonzza, amely 70 centiméteres elhajlásával a pisai toronyra emlékeztet. A történészek az 1437-ben várossá nyilvánított helység múltjáról elárulják, hogy itt született a kalandos életű tábornok, Benyovszky Móric, akinek Mária Terézia grófi rangot adományozott, és aki Madagaszkár királya lett. A mai Vrbové neve a Trikota n. v. termékeivel függ össze. Itt gyártják az „örök Évák“ számára a brnoi, libereci vásárokon aranyérmet nyert és számtalan divatbemutatón megcsodált női fehérneműt. Hímezni is szívesen megtanultak az üzemben dolgozó nők Az üzem impozáns kultúrotthona Az egyik habkönnyű kelme, a divatos csipke így készül Amikor áthaladtunk az ünnepi díszbe öltözött városon, és a Munkaérdemrenddel kitüntetett Trikota n. v. üzemének feldíszített kapuját megpillantottuk, akkor jöttünk rá, hogy éppen a város felszabadulása 25. évfordulójának ünnepén érkeztünk. A gyárkapu fölé függesztett táblára írt mondatok már következtetni engedtek az üzem dolgozóinak magatartására. V. I. Lenin születésének 100. és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére az 1970 év első negyedévében: A termelést 600 000 korona értékű áruval túlteljesítettük; Az áruk minőségének javításával 90 000 koronát nyertünk; A gazdasági eredmények 400 000 . koronával gyarapodtak. A város legszebb épületében, a Trikota n. v. kultúrházában, a meghívott vendégekkel telt_szjnházterem ajtaja lassan kitárult, -”véget ért az ünnepség hivatalos része, mely után Juraj Fajnor, az üzem szakszervezetének elnöke és Bozena Obuchová a nőszövetség városi szervezetének elnöknője bemutatták az üzemet. Egyelőre 350 fajta divatos kötött holmi készül a villanyvarrógépeken csodálatos ügyességgel dolgozó varrónők keze alatt. A Trikota gyártmányait jól ismerik külföldön is, mert a gyár kivitelre is termel Csak az a baj, hogy készítményeik legtöbbje még mindig hiánycikk a hazai piacon. Az üzem múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseimre Fajnor elvtárs válaszol, aki különben már 10 éve látja el az üzem szakszervezeti bizottsága elnökének feladatát. — A második világháború végét és a felszabadulást a mostaninál jóval kisebb, de új üzem élte át a várossal együtt. Akkoriban 250 munkással dolgoztak. Közülük 28 még ma is a gyár alkalmazottja. A gyár életében és fejlődésében csak 1949-ben következett be az igazi változás. Jelenleg az üzem újjáépítés alatt áll, teljesen kész — a berendezéssel együtt — csak 1972-ben lesz. Az üzem egyik részlegének bővítése 120 millió koronába kerül, ezt az üzem saját maga fedezi. Mivel alkalmazottaink kilencven százaléka nő, üzemi óvodát rendeztünk be 60 gyerek és bölcsődét 30 csecsemő részére. Üzemi konyhánk is van, ahol tízóraira meleg levest is fogyaszthatnak a dolgozók. — Nyolc millió korona befektetéssel épült fel az üzem kultúrháza. Ez nemcsak az üzem dolgozóié, hanem az egész város lakóinak szolgál, különösen az ifjú-
