Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-11 / 2. szám
A nemesítő sokéves munkája csak akkor eredményes ha az általa kinemesltett növény nagyobb hozamú, értékesebb, mint a külföldről behozott, fajták. Mert a földműves nem azt nézi, honnan származik a mag, külföldről-e, vagy Itthonról — neki az a fontos, hogy minél gazdagabb, jó minőségű termést adjon. S éppen ezért a kutatóknak jól kell ismerniük a külföldi fajtákat is, s perspektivikusan dolgozni. Csehszlovákiában a talaj összetétele nagyon változó. Éppen ez az oka annak, hogy például egyetlen külföldről behozott őszi bűzafajta sem vált be nálunk teljes mértékben. Legjobban azok a fajták váltak be, amelyeket itthon nemesítettek, a saját viszonyainknak megfelelő környezetben. Nehéz lenne összeszámolni mindazokat a növényfajtákat, amelyek a Diószegi Magnemesltő Állomásról kerültek ki. Vannak közöttük, amelyeket egy-két év múlva jobb fajta szorított ki a termelésből, de az 6 munkájuk Potucek agronómus már tizenöt éve foglalkozik növénynemesitéssel dlk feliben érte el, amikor a gyógyforrás vize a Clamgallas család birtokába került. Eddig ugyanis az egész fürdőt csak a kővel körülvett eredeti forrás képezte. A Clamgallas család, az orvosok és szakértők Javaslatára megkezdte a fürdő építését, s 1810-ben már két épület készült el, amelyekben 17 kádat helyeztek el. Nyolc évvel később egy újabb forrást Is felfedeztek, s ezután fokozatosan kialakult a fürdő mostani arculata. A felszabadulás előtt, — amíg a fürdő a jelenleg Ausztriában élő Clamgallas család tulajdonát képezte, csupán a „felsőbb tízezer" gyógylttatháttá itt magát. Csak 1948 után, amikor a fürdőt államosították, lett igazán a nép tulajdona. Azóta már nagyon sok rászorultat kezeltek Itt, nemcsak cseh és szlovák polgárokat, de a Csehszlovákiában élő magyarok közül is megfordultak itt már néhányon. A magyarokat nem nehéz fölismerni még a háromszáz páciens között sem. Bajusz néninek csak egy fél mondatát hallottam szlovákul, de olyan tisztán csengő klrályhelmecl kiejtéssel mondta, hogy akarva sem tudta volna letagadni lovatartozását. Ugyancsak törte a szloák nyelvet, de kedves, közvetlen magasrtásával úgy megnyerte az ápolónők ,'konszenvét, hogy azok magyarul tariltak tőle ... S a szobaasszony is sért,döttség helyett óriási kacagásba tört ki amikor Bajúsz néni nyelve megbotol, s „páni pokojská" helyett „panyi y,szerkónak" szólította a szobaasszonyt. A magyar számára az a legrosszabb, na véletlenül „egyedül" van itt. Mert az eredménye például a „Kosúti“ vagy a „Szlovák 200“-as őszi búzafajta klnemesltése is. Ezek sikeréről aligha kell meggyőznöm valakit. A Diószegi Magnemesltő Állomást fokozatosan a gabonafélék nemesítésére szakosítják. Az utóbbi években — egy-két kisegítő növény termelése mellett — már erre a munkára összpontosították figyelmüket. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy Szlovákiában a gabonanemüek, de főleg a búza termesztésében elért siker részben az 6 érdemük is. A múlt évben búzából Szlovákiában 31 q átlagos hektárhozamot értünk el, s 1980-ig 36 q-t kell elérni. S ez elsősorban a magnemesltőktől függ. Olyan fajtákra van szükség, amelyek tulajdonságaikkal maximálisan ki tudják használni az adott lehetőségeket. A talaj tápanyagának kihasználása, a fagy iránti ellenállóképesség és regenerációs képesség, a szár csekélyebb mértékű megdőlése mind olyan tulajdonságok, amelyeket nehéz egy növényben teljes mértékben összpontosítani. Vörös Ágota és Kiaszta Viola munkásfányok is hozzájárulnak a kutatók sikeres eredményeihez A laboratóriumban pontos, nyugodt munka rni„;b ,w‘í-F. Spácil felvételei Am bízunk a magnemesltő állomás kiváló dolgozóiban, például Szarnák István agronómusban, aki már majd 30 éve dolgdzik itt, s nevéhez jelentős eredmények fűződnek. Ugyanúgy említhetnénk Cyril Haraj mérnököt is, aki a Dvoran és Sladar árpafajták kinemesltéséért a „kiváló munkáért“ kitüntetést kapta. S megemlíthetnénk a többi 16 dolgozót is, akik közvetlenül vagy közvetett formában hozzájárulnak ahhoz, hogy a Diószegi Magnemesitő Állomásról olyan vetőmagok kerülnek ki, amelyek mindnyájunkat nagyobb darab kenyérhez juttatnak. Kint tombolva zúg a szél, hófergeteget sodor magával. Bent a meleg szobában mérnökök, diplomás agronómusok, technikusok a következő évek termésén gondolkoznak. Tavaszt idéznek a télbe. Kattog a számológép, serceg a ceruza. A laboratóriumban billen a mérleg, csobban a vegyszer. Itt minden ember egy-egy „alkotóeleme“ az újnak. Az előcsarnokban fürge kezű munkáslányok a vetőmagokat tisztítják, válogatják. Az 6 egyszerű munkájuk is hozzájárul a kutatók komoly feladatainak sikeres elvégzéséhez. Hosszú éves munkával, kitartással és sok-sok szorgalommal születik itt a legkisebb eredmény is. De az 6 munkájukra a földműveseknek ma éppen olyan szükségük van, mint a termőföldnek télen a dús hótakaróra. H. ZSEBIK SAROLTA Idősebb korosztály — s főleg azok szorulnak gyógykezelésre — a szlovák nyelvet is nehezen beszéli, a gyorsan pergő cseh szót pedig aligha érti meg. S ha nincs kivel társalogni, sétákra járni — bizony hosszúk a napok. Madl Béla allstáíi lakos is talán mindennap azzal a gondolattal tért nyugovóra: de jó, hogy egy nappal már megint kevesebb van! Életében még nem utazott ennyit, mint itt. Otthon, falun mindig van mit csinálni, pihenésre, alvásra is alig jut idő. Kifáradva, elgyengülve Jött ide megpihenni, erőt gyűjteni. Meg is kapott itt mindent, amihez a pihenésre szükség van, csak a társaság hiányzott. S ha legalább magyar újságot lehetett volna kapni, amivel eltöltötte volna az időt... Dehát ennek Itt hire-hamva sincsI S bizony ugyancsak megörült, amikor az utolsó napokban összetalálkozott Kálmán Máriával, aki Vásárútról, csaknem a szomszéd községből érkezett. S ettől kezdve már ki nem fogytak a szóból... A magyarok azt mondják, legszívesebben Saller doktorhoz mennek, mert ö olyan kedvesen, humorosan veszi a nyelvnehézségeket, hogy az ebből származó kisebbségi érzésnek még a nyoma is eltűnik. Sailer doktor egyike a három — Novotny és Jamderová — „brigádos“ orvosoknak, akik a nyugdíj mellett itt dolgozzák le a megengedett 180 napot évente. Amint Sláma főorvos mondta, a fürdőnek a legnagyobb problémája az orvoshiány. Nehéz ide állandó munkára orvost találni. Elsősorban a lakáshiány miatt. A felszabadulás után itt alig épült valami, a javítások, korszerűsítések emésztették fel a pénzt. Csak az elkövetkező években kerül majd sor új épületek, közöttük lakás építésére is. S addig bizony kénytelenek „brigádos" orvosokkal megelégedni. A páciensek örülnek ennek. Ezek az orvosok maguk is gyógykezelésre szorulnak, s a sok éves, gazdag orvosi tapasztalat mellett saját panaszuk miatt együtt éreznek a beteggel. Elégedetten vettem búcsút Libverdafürdő orvosaitól, nővéreitől, vendégeitől. No lám, a magyarok Ide Is eljutottak. Úgy mint az ország bármely nemzetiségű dolgozója, akik munkájuk után a megérdemelt pihenést töltik Itt. Csak azt kellene még elintézni, hogy egyszerre legalább ketten-hárman jöjjenek egy környékről, hogy könnyebben megértsék egymást, Így jobban telik az idő. A Szakszervezet révén egy kis jóakarattal ezen is lehetne segíteni H. S,
