Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-06 / 14. szám
A BEIRATKOZÁSOK NAPJAIBAN Csehszlovákiában a magyar oktatásügy alapjait az 1948-as februári győzelem teremtette meg. A februári eseményeket követő évben tárultak ki a nemzetiségi iskolák kapui, s azóta két évtizedes múltra tekinthetünk vissza. Ha ezt a múltat, mint egy könyvet vissza lehetne lapozgatni, sok érdekes történet merülne fel a magyar iskolák szervezésének hőskorából, egészen napjainkig. Sokan emlegetik például Ipolyságon a néhai Dancsó Sándor nevét, aki tervrajz nélkül kezdte, és ma is példaképként állítható határidő alatt fejezte be egy régi épület átalakítását, hogy a magyar középiskola, Ipolyságon megnyílhasson. Azt hiszem, majdnem minden dél- és keletszlovákiai kisvárosban akadna ilyen, vagy ehhez hasonló történet. Ha az ifjúság továbbtanulási igényei szempontjából vizsgáljuk felül a magyar iskolák struktúráját, bizony még számos hiányossággal találkozunk. Ha már ipolysági példával kezdem, maradjunk ebben a magyarlakta kisvárosban. Az ipolysági alapiskolának négy kilencedik osztályában száztizenegy tizenötéves fiatal végez az idén. Ezt a hadseregnyi fiatalt elhelyezni nem kis gondot okoz az iskola vezetőségének, különösképpen Békés László igazgatóhelyettesnek, aki a pályaválasztást irányítja. A száztizenegy végzős közül huszonegy jelentkezett szakközépiskolába, harminc gimnáziumba, ötvenkettő tanonciskolába és nyolcán nem folytatják tovább tanulmányaikat. A gimnáziumba jelentkezőkkel különösebb baj nem is volna, hisz helyben, Ipolyságon anyanyelvükön tanulhatnak tovább. A huszonegy szakközépiskolára jelentkezett fiatal viszont már kevésbé reménykedhet abban, hogy anyanyelvén folytathatja tanulmányait, mert technikumainknak sem kapacitása, sem korszerűsége nem felel meg a követelményeknek. Megint egy példát ragadtunk ki a sok közül. Az ipolysági mezőgazdasági technikum körül, már megalakulása óta néhányszor, vészesen rengett a föld. Meg akarták szüntetni anélkül, hogy figyelembe vették volna az Ipolyságon és környékén élő magyar diákság továbbtanulási lehetőségeinek ínségét, és azt, hogy az ipolysági technikum diákjai jól megállják helyüket a mezőgazdasági főiskolán Is. — Nézzük csak a mezőgazdaság szempontjából az iskola létének igazoltságát — mondja Danis Ferenc, mérnök-igazgató. — Mezőgazdaságunkban a szlovák nemzetiségűek 25,2 százaléka dolgozik, míg a magyar nemzetiségnek 40,5 százaléka. Nem szólva most arról, hogy a szlovák tannyelvű mezőgazdasági iskolák kapacitása nagyobb (gyakran két-háromszorosa a magyar mezőgazdasági iskoláknak). Egy szlovák Gyurász Lajos és a mögötte ülő Böjzös Miklós építészeti főiskolára készül... Tipari Éva közgazdasági technikumba, Pál Mária iparművészeti középiskolába és Pásztor Mária gimnáziumba készül — valamenynyien a IX В osztályból. tannyelvű iskolára 26 576 polgár esik, míg a magyar tannyelvű mezőgazdasági iskolákra 36 434. Azt hiszem, ez az arány minden további kérdésre feleletet ad! Az iskola körül megnyugodott talajon jelenleg fontosabb kérdés, hogy megfelelő szakosítása legyen az intézménynek. Minden lehetőség megvan arra, hogy Ipolyságon az eddigi növénytermesztési-állattenyésztési szak helyett (ezen a vonalon amúgy is a fölösleg veszélye fenyeget) szőlészeti-kertészeti szak nyíljon. A vidék jellege és az igények erősen alátámasztják ezt a követelést. Jelenleg ilyen szakiskolák csak Modorban és Pöstyénben működnek szlovák nyelven, s nem tudják kellő számú szakemberrel ellátni a mezőgazdaságot, különösen a magyarlakta vidéket, ahol a szőlők telepítése egyre nagyobb méreteket ölt. Iskolánk iránt így is nagy az érdeklődés, de az új szakágazat megnyitása újabb tömegeket mozgatna meg, hiszen Ipolyság kielégíthetné — keleti és nyugati irányban egyaránt —, a mezőgazdasági üzemek szakemberek iránt megnövekedett igényét. Míg a mezőgazdasági technikumban természetes, hogy a továbbtanulásra készülő diákok zöme a mezőgazdaság iránt érdeklődik, addig egyáltalán nem mondható örvendetesnek, hogy a gimnáziumokban a főiskolákra készülő diákok nagyrésze a nyitrai pedagógiai fakultásra jelentkezik. A magyarázat az, hogy a nyitrai fakultás magyar részlege volt eddig egyetlen lehetősége az érettségizett magyar diákságnak, hogy anyanyelvén tovább tanulhasson, Jelenleg az ipolysági középiskola végzős A és В osztályából a továbbtanulók 70 százaléka készül Nyitróra — tájékoztat Vas Ottó, az ipolysági magyar középiskola Igazgatóhelyettese. Szerinte az érdeklődés is szerteágazóbb lenne, ha az anyanyelven történő főiskolai továbbtanulás lehetősége nemcsak a pedagógiai főiskolára szorítkozna. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a magyar fiatalok nem állják meg a helyüket a szlovák és cseh főiskolákon, de lényegesen több olyan magyar fiatal szerezhetne diplomát, ha anyanyelvén tanulhatna, aki nyelvi nehézségekkel küzd, és emiatt visszariad a főiskolától. A legnagyobb igény az ipari tanulóiskolák iránt mutatkozik. Hiszen azt a negyvenhét százalékos arányt — amit Békési igazgatóhelyettes egyetlen iskolában kimutgtott, országos méretűvé duzzaszthatjuk, és néhány ezer fiatal tömegproblémájával találkoznánk. S ezek a fiatalok is anyanyelvükön szeretnék folytatni tanulmányaikat. Nálunk az anyanyelvi oktatás talán még fontosabb tényező (ha ebben a kérdésben a fontosságot fokozni lehet?!), mint a többi diák esetében, hiszen ők nem az eminens tanulók soraiból tevődnek össze. Ipolyság környékén még hat olyan magyar alapiskola működik, melynek tanulói az ipolysági ipari tanulóintézetben szeretnének szakmát tanulni. Ez azonban szlovák tannyelvű. Igaz, ez a hiányosság csak átmeneti állapotnak tekinthető, mivel a csehszlovák-magyar kulturális egyezmény szellemében, a két ország diákjai állami ösztöndíjjal, esetleg önköltségen — a reciprocitás elve alapján — tanulhatnának a magyarországi, illetve a csehszlovákiai egyetemeken. Talán ha nem is statisztikailag alátámasztva, de nagy általánosságban mégiscsak felvázoltuk a magyar oktatásügy évről évre felmerülő problémáit. Bár nem felmérések által hiteles anyag van a kezünkben, bizonyos tanulságot le tudunk vonni. Bízunk abban, hogy ezekre a kérdésekre belátható időn belül kielégítő válasz lesz a megoldás. GAGYOR PÉTER LENIN A nők helyzete c LENIN, A Nö TÁRSADALOMBAN BETÖLTŐ RÓL A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN CIMN ELŐZŐ SZAMUNKBAN. — A szovjet nők és a szocialista országok asszonyai nagy érdeklődést tanúsítottak e fontos találkozó iránt — mondotta Zinaida Fjodorová, a Szovjet Nőbizottság felelős titkára. — A nők részvétele hazájuk szocialista építésében: ez a kiinduló pontunk, amikor Lenin szellemében tanulmányozzuk az életet. Az egyre mélyülő barátság kölcsönösen felkeltette bennünk a vágyat, hogy jöjjünk össze és cseréljük ki tapasztalatainkat a szocialista országok asszonyainak és lányainak helyzetére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban. Hiszen a nő nemcsak állampolgár és dolgozó, hanem anya is. A társadalom különleges feltételeket köteles biztosítani a nőknek. Meg kell oldani minden problémát, hogy egyaránt jól tudják végezni termelőmunkájukat, társadalmi vagy politikai tevékenységüket, s ugyanakkor eleget tudjanak tenni az anya nemes hivatásának. Lenin, Marx és Engels tanítását továbbfejlesztve, rendkívül világosan jelölte meg a nők társadalmi felszabadításának reális útját, senki más nem határozta meg ilyen pontosan a szocialista társadalomra háruló kötelességeket. A nőknek ez az egyetlen társadalom adhatja meg nemcsak a jogi, hanem a tényleges egyenjogúságot is. Ezért volt természetes az a közös kívánságunk, hogy Lenin születésének századik évfordulója alkalmából újból elővegyük hagyatékát, a tudás és a tapasztalat kimeríthetetlen forrását, s visszatekintsünk a megtett útra, hogy még világosabban lássuk, mik a további teendőink a szocializmus építésében. Találkoztunk és beszélgettünk közéleti személyiségekkel, szociológusokkal, pedagógusokkal, filozófusokkal, orvosokkal, megkérdeztük véleményüket, kikértük tanácsukat, hogyan készítsük elő a szimpoziont, és milyen kérdések érdeklik a találkozó résztvevőit. Külföldi asszonytársaink számos témát vetettek fel. A kubai nők a következő kérdés megvilágítását javasolták: „Lenin a nők szerepéről a nemzeti felszabadító mozgalomban, és a nők a szocializmus építésében." A mongol nők javaslata: „Lenin a kulturális életben bekövetkező forradalmi változásokról, és a kultúra forradalmának jelentősége a nők társadalmi felszabadítása szempontjából." Magyar és német asszonytársaink, de másik is a következő témát javasolták a napirendbe: „Lenin szerint mi a nők szerepe a családban?“ A lengyel és a bolgár asz-
