Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-23 / 12. szám

A KIADÓTÓL az olvasóig MÄRCTUS A KÖNYV HÓNAPJA. A SOHA HŰTLENNÉ NEM VALÓ JÓBARATÉ, AMELY GYERMEKKORUNK­TÓL ÉLETÜNK VÉGÉIG ELKÍSÉR, OKTAT, SZÓRAKOZ­TAT, TÁGÍTJA LÁTÓKÖRÜNKET, FORMÁLJA EGYÉNI­SÉGÜNKET. Ebből az alkalomból megkértük dr. Fonod Zoltánt, a Madách Könyv­éi Lapkiadó igazgatóját, tájékoztas­sa olvasóinkat a kiadóvállalat mun­kájáról, működésűk eredményéről, terveikről, problémáikról. Hogy jut a könyv az olvasó kezébe. — Javult-e a helyzet a kiadói terv, koncepció megvalósítása terén, mióta a Madách önállósult? Anyagilag is független-e vagy dotálják? — Javulásról ma még nehéz be­szélni. Elsősorban azért, mert az ön­állósításkor nem vették figyelembe azokat a körülményeket, melyek egy kiadó tevékenysége szempontjából alapvetők. Gondolok itt az elhelye­zésre, helyiséghiányra, s ami még ennél is súlyosabb: a nyomdai kapa­citás hiányára. A magunk részéről egyébként ma­gától értetődőnek vesszük a kiadó önállósítását, még ha sokan ma sem tekintenek így erre. Ezáltal ugyanis a csehszlovákiai magyarság fórumot kapott kulturális és szellemi élete szervezésére, s az önrealizálás alap­vető feltételeinek megteremtésére e téren. Igaz, az első év nemcsak vizsga­­időszaknak volt nehéz, de ideg­gimnasztikának is, mégis azt kell mondanunk, a kiadó teljesítette kül­detését. Eredeti műveink nagy része ugyanis megjelent. A betervezett 39 könyvből, sajnos nyomdai kapaci­tás hiánya miatt csak 28 jelent meg. Ezzel az aránnyal távolról sem va­gyunk megelégedve, megnyugtatá­sunkra szolgál azonban, hogy meg­tettünk mindent, amit megtehettünk. Kevésbé vigasztaló számunkra, hogy sajnos az 1970-es év is jócskán ígér problémát, a már említett okok miatt. Amolyan „zsákbafutás“ éve lesz, amikor konszolidálni szeretnénk a bennünket körülvevő viszonyokat, s elérni, hogy 1971-et lényegesen kedvezőbb feltételek mellett kezdjük meg. Hogy miben javultunk? ... Első­sorban abban, lehetőségünk nyílt az igények feltérképezésére, s ennek kapcsán arra, hogy megteremtsük a feltételeket azoknak az igényeknek a kielégítésére, melyek a kultúra és szellemi élet területén ránk várnak. A szépirodalom továbbra is megőrzi monopol helyzetét, az élet azonban megköveteli, hogy más szakágazatok kiemelkedő eredményeit is közvetít­sük. Gondolok itt elsősorban a képző­művészet, történelem, néprajz, szo­ciológia stb. jellegű művek kiadására. Ezek egy része ma még, persze, csak biztató távlat, de ha fokozato­san is, szeretnénk elkezdeni szándé­kaink megvalósítását. Elsősorban a képzőművészeti kiadványok meg­indítására gondoltunk, hisz a felsza­badulás óta ez a legmostohábban kezelt terület. Szabó Gyula és Lő­­rincz Gyula munkásságát felölelő szerény kiadvánnyal gondoljuk meg­kezdeni ezt a tevékenységünket, s bí­zom abban, hogy a szándéknál sike­rül tovább-jutnunk... Ami az anyagi vonatkozást illeti, meglehetősen kevés lehet megítélé­sem szerint az olyan kiadó, sőt lap is, mely állami támogatás nélkül is megél. Mi magunk is ezt élvezzük, s nemzetiségi kiadóról lévén szó, ez szinte természetes is. Az állami tá­mogatás mellett tevékenységünk je­lentős részét azonban magunknak kell megkeresnünk, ezért nem mind­egy az sem, milyen kiadványokat jelentetünk meg. (A hazai kiadvá­nyok mindegyike ugyanis ráfizetéssel járt, ezért járulékos kötelezettségeink egyik fontos szempontja, hogy kellő feltételeket teremtsen eme fő külde­tésünk, a hazai magyar irodalom és szellemiség legjobb termékeinek megjelentetésére.) — Az évi kiadó tervet milyen szempontok figyelembevételével álla­pítják meg? Amennyiben ez lehetsé­ges, beszéljen belső munkamenetük­­ről. Kikből áll az a bizottság, amelyik elbírálja, mely szerzők művelt adják ki az év folyamán. Az elfogadott mű­vek megjelentetését gátló körülmé­nyekre is kitérhetünk. Gondolok itt a nyomda kapacitására, és egyéb ne­hézségekre, pl. a művek kis példány­­számú megjelentetésére. — Az elmondottak erre részben már feleletet adtak. Elsődleges szem­pont a csehszlovákiai magyar iroda­lom és szellemiség támogatása, szer­vezése, segítése. A kiadói terv a beérkezett és elbí­rált művek alapján készül. Ezt a ter­vet a főszerkesztő előterjesztése alap­ján a kiadói tanács (eddig szerkesztő­­bizottság) is jóvá hagyja. Az elbírá­lással kapcsolatban hadd említsem meg azt is, minden kiadásra szánt művet a szerkesztőn kívül még két kritikus, véleményező olvas el. Eltérő vélemény esetén hárman is lektorál­nak. A szűrés tehát nem akármilyen, még ha a művészi igényesség dolgá­ban nemegyszer akad is kifogásolni való. A kiadói tanács kiváló írókból, kritikusokból és közéleti tényezőkből áll, s a kiadó vezetőségének tanács­adó szerve. Elsősorban a koncepcio­nális kérdések tartoznak hatáskörébe. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, nem volt mostanában olyan valóban kiemelkedő mű, mely gazdasági vagy más okok miatt hátrányt szenvedett volna. Sajnos, a nyomdai átfutási idő meglehetősen nagy, kb. egy, másfél év, ennek lerövidítése azonban nem rajtunk múlik. A kiadói terv összeállításakor bizo­nyos szempontokat, s arányokat, per­sze figyelembe kell vennünk. A kis példányszám azonban nem befolyá­solja egy-egy mű megjelenését. Ma már ugyanis meglehetősen magas az a példányszám, ahol a rentabilitás kezdődik, s vétek volna emiatt súj­tani irodalmunkat, szellemiségünket. Más lapra tartozik, hogy a fordítás­irodalomnál fontos szerepet játsza­nak a keresleti, kereskedelmi, gazda­sági szempontok, bár kizárólagosság­ról itt sem lehet szó. — Szépprózából vagy versből van-e nagyobb jelentkezés? Tudományos művek, dokumentációs anyagok fel­dolgozása, ezek megjelenése várha­tó-e a közeljövőben? — Az elmúlt évek átlagát nézve, a költészet vezetett. Kivétel a mosta­ni esztendő, amikor mindössze két kötet (ebből egy antológia) szerepel a kiadói tervben. Ügy látszik, az 1968-as évnek ez is egyfajta böjtje. A tudományos jellegű, elsősorban az esszéirodalom kategóriájába tartozó művek száma most megsokasodott, 1970-ben hat kötettel számolunk... A más szakterületeket felölelő tudo­mányos müvek megjelentetése in­kább a jövő feladata lesz. Feltéve, hogy lesz ilyen igény, s színvonaluk­nál fogva alkalmasak is lesznek erre. — Kevés mű jelenik meg fordítás­ban. Elsősorban a hazai szlovák és cseh irodalmi termés átültetésére gondolok. Pedig az olvasókat bizo­nyára érdekelné a kortárs irodalom. És viszont. Magyar szerzők művei­nek szlovák és cseh nyelvre fordítása is kívánatos lenne. — A kérdés kettős. Az egyik a cseh és szlovák irodalom közvetíté­sére vonatkozik, a másik a magyar müvek szlovák és cseh nyelvre tör­ténő fordítására. Minket az első ér­dekel, a magyar művek szlovákra, cseh nyelvre fordításával ugyanis nem foglalkozunk. Ennek nem ká­derkérdés az oka, mivel szervezéssel megoldható. Itt inkább profilról van szó. Más szóval ez annyit jelent, a szlovák és a cseh kiadók dolga, mit fordítanak le magyarból. Mi legfel­jebb csak tudomásul vesszük, hogy ez a mennyiség messze mögötte van annak, amit a magyar szerkesztőség az elmúlt két évtizedben közvetített a magyar olvasótábor felé. Nem is beszélve arról, hogy a hazai magyar irodalmi alkotások csak elvétve ke­rülnek a szlovák vagy cseh könyv­piacra. Innen közelítve a kérdést nagyon relatív tehát az a „kevés mű", me­lyet a kérdésben említett. A cseh­szlovákiai magyar könyvkiadás meg­indítása óta ugyanis az évi könyv­termés felét, kétharmadát a szlovák és cseh irodalom magyar nyelvű tol­mácsolása teszi ki. Es ez természetes is, hisz feladatunk, küldetésünk a HÍD szerep vállalása és betöltése ... — A magyarországi könyvkiadók­kal való együttműködés előnyéről, esetleges hátrányáról is szeretnénk valamit tudni. — A magyarországi könyvkiadók­kal való együttműködés jó, s szá­munkra is előnyös. Az egyes művek kiadásának kérdése, valamint a kivi­tel és behozatal egyaránt a gondos együttműködés eredménye. Köny­veink nagy része a közös könyv­kiadás keretében jelenik meg, s cse­rébe évente csak közös könyvkiadás-IDÉN NYARALUNK! Ki jelentheti ki tiszta lelkiismerettel, hogy hazáját tökéletesen ismeri? Hiába erősítgetjük, hogy bejártuk már majd­nem az egész országot, vannak hazánk­ban olyan lenyűgözően szép, romanti­kus tájak, ahová még nem jutottunk el. Hiszen ha összegezzük, hazánkban kö­rülbelül harminc hegyvidéki üdülőköz­pont, ötvennél több fürdőhely, több mint húsz vizparti üdülőközpont és három­száz klimatikus gyógyközpont létezik. Emellett számos természeti, növény- és állatrezervációnk, kisebb-nagyobb ta­vunk, halastavunk van, s a kulturális emlékművek térképén négyezer jelentős hely van feltüntetve. Bármely iránt ér­deklődünk, megtalálhatjuk hazánk terü­letén. Az egyes földrészek természeti szép­ségekben gazdag országainak turisztikai lexikonjai negyven különféle szolgálta­tást kínálnak az érdeklődőknek. Köz­társaságunkban a lehetőségek száma harminckilencre korlátozódik. Nálunk hiányzik a tenger, de ezenkívül dúsla­­kodunk természeti szépségekben, csak választani kell: hová menjünk? A CEDOK utazási iroda 1970-es évi, „Üdülés Csehszlovákiában" — című kiadványában részletes és kielégítő vá­laszt találunk kérdésünkre. Az utazási iroda széleskörű lehetőségeket, szállást, ellátást és egyéb szolgáltatást kínál az érdeklődőknek. Ezek közül tájékoztatás­képpen megemlítünk néhányat. Családi üdülés: júniustól augusztus végéig különböző időpontban. A szállás és ellátás egy hétre személyenként 480— 1050 korona. A hét egyik napján közös autóbuszkirándulás, a környéken levő érdekességek megtekintése. Ez az üdü-

Next

/
Thumbnails
Contents