Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-23 / 12. szám

A NEMZETEK NAGY TANÍTÓJA Március 28-án, Jan Amos Komensky születés­napján ünnepeljük hazánkban 1955 óta minden év­ben a tanítók napját. Ebben az évben születésének 378., halálának 300. évfordulóján megemlékezünk a nagy cseh pedagógusról (1670. november 15-én halt meg). Komenskyt — vagy ahogy a tudományos világ ismeri: Comeniust — a pedagógiai tudományok meg­teremtőjének tartjuk. Már a maga korában olyan pedagógiai rendszert alkotott, amely annyi idő el­múltával is alapjául szolgálhat neveléstudományunk­nak. Apja molnár volt. A herborni teológiára járt, majd a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Kora ifjúsá­gától kezdve foglalkoztatta az a gondolat, miért nem tanulhat mindenki, akinek tehetsége van hozzá. „Nem szabad a tudományt tudósoknak szánt köny­vekbe rejteni, hanem mindenki számára hozzáférhe­tővé kell tenni a tudást“ — írja egyik könyvében. Közösségével együtt Lengyelországban telepedett le. Pedagógiai munkásságát itt is folytatta. Működésé­vel és műveivel az egész tudományos világ meg­ismerkedett. Az angol parlament meghívására Lon­donba utazott, majd a svéd kormány megbízásából tankönyveket szerkesztett. Mint Lorántfíy Zsuzsan­na pártfogoltja, 1650-től 1654-ig Magyarországon a sárospataki kollégiumban működött. Itt írta Orbis sensualium pictus (A látható világ képekben) című művét. Ebben a könyvében a környező világot ké­pekben, ábrákban mutatja be. Ez volt az első olvasó­könyv, amely képeket is tartalmazott. Komensky volt az első pedagógus, aki felvetette és kiemelté a szemléltetés fontosságának elvét az oktatásban. Sárospatakról újra Lengyelországba ment, onnan Hamburgba. Végül Amsterdamban telepedett le, s ott is halt meg. Komensky a pedagógia történetébe forradalmi vál­tozásokat hozott. Állást foglalt a skolasztikus isko­lával szemben, és egész életében harcolt ennek a kátyúba jutott iskolarendszernek a megreformálá­sáért. Általános, kötelező oktatást kívánt — egységes iskolában, melyben a gyermekek rendi, vagyoni és nembeli különbség nélkül részesülnek az anyanyel­vükön való oktatásban. „Nemcsak a gazdagok és előkelők gyermekeit kell iskolába küldeni, hanem valamennyit egyaránt: nemeseket és nem nemeseket, gazdagokat és szegényeket, fiúkat és lányokat, nagy- és kisvárosokban, falvakban és szállásokon.“ Lát­juk, hogy nemcsak az általános oktatás mellett tör lándzsát, hanem síkraszáll a nők oktatása mellett is. S hangsúlyozza az anyanyelven történő oktatás fon­tosságát. Amikor Sárospataktól búcsúzik, a magya­roknak lelkűkre köti, hogy adjanak ki magyar tan­könyveket. Világosan látja, hogy csak az anya­nyelven végzett oktatással lehet a tanuló értelmét, gondolkodását eredményesen fejleszteni. О volt az első pedagógus, aki nemcsak felvetette az iskoláskor előtti nevelés gondolatát, hanem rész­letesen ki is fejtette. Szerinte a nevelésnek ez a sza­kasza a család feladata lett volna, nem a társada­lomé. Az elemi iskolát azonban minden gyermeknek el kell végeznie. „Minden gyermekből embert lehet faragni — írja Didactica magna (Nagy oktatástan) című művében. — Nincsen olyan érdes deszka, amelyre ne lehetne Írni, és nincs olyan homályos tükör, amely az előtte álló alakot legalább vala­mennyire vissza ne tükrözné." A nevelés erejébe vetett hitét bizonyítja az is, hogy megrója az olyan pedagógust, aki azt állítja: vannak olyan gyermekek, akik nem akarnak tanulni. Rámutat arra, hogy a gyermekekben levő tanulási ellenszenvnek sok eset­ben maguk a pedagógusok az okai. A hét szabad művészet (grammatika, retorika, dia­lektika, aritmetika, geometria, asztronómia, muzsika) tárgyal közé más tárgyakat is beiktat: a fizikát, tör­ténelmet, egy modern nyelvet és az anyanyelvet. Megszervezte az iskolai munkát is. Az órákat délelőttre tette, s az alsóbb fokú iskolákban az első két órát az értelem és az emlékezet fejlesztésére, a másik kettőt pedig a kéz és a hang gyakorlására: a kézimunkára és az éneklésre fordította. Az elemi iskolának ez a napirendje lényegében még ma is megvan. Tőle származik az iskolai év, a vakáció és a közős iskolai munka gondolata is. Minden országban Komensky útmutatásai szerint kezdték szervezni a haladó iskolákat. Iskolarendsze­rünk kiépítésével ml is nagyrészt az 6 gondolatait, elveit valósítjuk meg. Szavai ma is időszerűek, me­lyekkel arra figyelmezteti a tanítókat: szeressék végtelenül munkájukat, érezzenek atvailag tanítvá­nyaikkal, s ragadják magukkal őket jópélda-adással. Hivatásukat tartsák a legszebbnek, „olyan kitünte­tésnek, amihez fogható nincs még egy a nap alatt“. Jakabné L. Ilona KITÜNTETETT pedagógus Egy halom Javításra váró füzet hever előtte az asztalon. Tollba­mondást Javít. Keresi a hibákat, de boldog, ha a piros tintát rit­kán kell igénybe vennie, mert azt vallja, a tollbamondás eredménye nemcsak a tanuló tárgyi ismere­tének tükörképe, hanem részben a pedagógus munkájának érték­mérője is. Hulkóné, Kósa Teréz, a duna­­szerdahelyi alapiskola szlovák­­magyar szakos tanára, a 8/b osz­tályfőnöke. 1939-ben lépett először a katedrára. Pályája kezdetén a legszebb, de kétségkívül a legtöbb türelmet igénylő feladattal bízták meg: hat éven keresztül a kis elsősök előtt tárta fel a betűk és a számok rejtelmeit. A felszaba­dulás után neki is a magyar taní­tók szomorú sorsa jutott osztály­részül, állásából elbocsájtották. Két évi mellőzés utón 1947-ben a Szepességbe kapott kinevezést. — Három hétig sírtam, vívód­tam önmagámmal, elfogadjam-e a felkínált lehetőséget. Egy nagy csalódást már megéltem, amikor kitiltottak az iskolából, attól tar­tottam, most meg a szlovák falu népe utasít vissza, ha megtudják, hogy magyar vagyok. Mégis elin­dultam Spiáské HanuSovcére. Hu­szonkét hónapig tanítottam ezen a vidéken. Amikor kitárultak a ma­gyar iskolák kapui, hazajöttem Dunaszerdahelyre, de mindig sze­retettel gondolok vissza szepességl tanítványaimra és az ott élő em­berekre. Hulkóné húsz esztendő óta a szerdahelyi magyar iskola növen­dékeit oktatja, neveli. Tanítványai és kollégái tisztelik, becsülik, sze­retik. Az iskolában működő fiatal pedagógusok között többnek ta­nára, osztályfőnöke volt. A múlt­ban tudást merítettek tőle, most hivatásszeretetet, szerénységet, erőt. Amikor Szerdahelyre jött taní­tani, csak az alapiskolák 1.—5. év­folyamának tanítására volt képe­sítése. Továbbtanulásra Jelentke­zett és megszerezte az első ciklu­sú iskolák 6.-9. évfolyamára és a második ciklusú iskolákra szóló képesítést is. A főiskola elvégzése után is az alapiskolában tanít, pedig van a városban középisko­la is. — Azért tanultam, mert úgy éreztem, az ismereteket állandóan újítani, bővíteni, kiegészíteni kell. Ragaszkodom tanítványaimhoz, ehhez a korosztályhoz. Az elsajá­tított anyagnak nagy hasznát vet­tem már az iskolában, és a tan­könyv összeállításakor is. (Hulkó­né a magyar iskolák részére ké­szült nyolcadik osztályos szlovák tankönyv társszerzője.) — Sokéves tapasztalataiból me­rítve meg tudná mondani, milyen tulajdonságokkal kell rendelkez­nie egy Jó pedagógusnak? — A pedagógus legyen Jó em­berismerő, szeresse a gyerekeket, legyen benne egy kis Idealizmus, hogy a válságos pillanatokban Is el tudja képzelni a szebbet a Job­bat, legyen végtelenül türelmes, szerény és tudatosítsa, hogy a pe­dagógus hivatás folytonos moz­gást, állandó feszült tevékenysé­get jelent. A „Példás tanító'“ kitüntetés, amelyet a Pedagógus nap alkal­mából kap, három évtizedes ál­dozatos, gyakran göröngyös, de eredményekben gazdag pedagó­giai pályája méltó elismerése. Jandáné H. Magda A nemzetközi nőmozgalom 60 éves évfordulójáról, felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordu­lójáról különösen ünnepélyes kere­tek között emlékeznek meg hazánk asszonyai. Az országos ünnepségek a prágai vér Spanyol-termében érték el tetőpontjukat, ahol a Csehszlovák Nőszövetségnek, a nemzeti nőszövet­ségnek és a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának a vendégeiként kerületeink és járá­saink képviseletében a nők mintegy 800 tagú küldöttsége találkozott a párt és az állam képviselőivel. A munkásnők, szövetkezeti tagok, a kereskedelmi életben és a szolgál­tatásokban dolgozó asszonyok, vala­mint az értelmiségiek körében meg­jelent Ludvík Svoboda köztársasági elnök és Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára. Ludvík Svoboda köztársasági elnök beszédet intézett a résztvevőkhöz, és többek között ezeket mondotta: A nőmozgalom egész története szo­rosan összefügg a haladásért, a szo­cializmusért és a népek közötti bé­kéért vívott küzdelemmel. A kapita-A SZOCIALIZMUS LERAKTA A NŐK EGYENJOGÚSÁGÁNAK SZILÁRD A fogadást Elena Lttvajová elvtársiul, a SZNSZ KB elnöke nyitotta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents