Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-16 / 11. szám

mindem« gondolhassanak" — írja Ehrenburg. Dejiem^ hiszem, hogy mások boldogabbak valósi tható feladat «Sors, nyiss nekem tóit" > követelte Petőfi, tudván, hogy a tehetség, ax bajra hívja. Minél nagyobb a feladat annál lehetősége, hogy megvalósíthassa céljait vagyis önmagát Emberfeletti tettekre ax Ha a feladat emberfeletti, azt is jelenti, hogy embertelen, az ember nem arra hivatott hogy egyetlen célnak áldozza minden pillana­tát De ha a feladat embertelen, a világ is az, mely ilyen feladatot álHt Az emberiség is embertelen még; nem volt módja, hogy igazán £s mégis — vagy épp ezért —s a forrada­lom az emberiség legnagyobb eksztázisa. A forradalom megsemmisíti az Idát: néhány éra ilyenkor több, mint máskor évtizedek; a jövö jelenné válik, a távol közelivé; évszá­zados törvények semmisölnek meg, s napok alatt újak születnek. Hihetetlen erőfeszítés kell. hogy mindez létrejöjjön, s a hihetetlen erőfeszítés egész embert követel. Másra nem marad sem idő, sem energia, de ez az egy mindennel főiér, mindent pótol és háttérbe szorít, mert az idő börtönéből kiszabaduló ember a forradalomban évszázadokat él meg. Ha van teljesség, hát ez az: a halál miatt örök időzavarral közdő ember győzelme az idő­szabta kottátokon. falu életébe. Mezőgazdasági jellegénél fogva főleg a mezőgazdaság terén. Az országban elsők között megalakult az EFSZ. A mából, a mai eredmények elérésétől visszatekintve, a kezdeti időszak elég nehéz volt. Elsősorban egy teljesen új, ismeret­len dolgot kellett az embernek megszokni, a kö­zös munkát. Másodsorban a termelést megnehe­zítette még a korszerűtlen, hiányos gazdasági fel­szerelés is. Ma 5000 ha földterületen gazdálkod­nak korszerű mezőgazdasági berendezés mellett. S mivel az eredmény beszél, az eredmény bizo­nyít, a szövetkezetesítés gondolatától már rég nem idegenkednek az emberek. Hisz kereseti lehetőséget, megélhetést biztosit 1020 tagjának. — Amint látja, legnagyobb üzemünk, az EFSZ is mindössze 1020 embernek ad munkaheletősé­­get, — mondja Jány elvtárs —, hetente 2300 lakos hagyja el a várost. Ennyi ember kénytelen a közeli vagy távolabbi városokba utazni munká­ért, mert itthon helyben nincs munkalehetőségük. Az utolsó évek legnagyobb problémája a fiata­lok elhelyezése. Arról nem is beszélve, hogy a nőknek csak a legminimálisabb munkalehetősé-Az asszonyok fog­lalkoztatása nagy gondot okoz a vá­rosnak. Egyetlen női jellegű üzeme, a Pletatex, az ér­sekújvári Pletatex fióküzeme. 37 asz­­szonyt alkalmaz Az új utcák jár­művekkel egyelő­re még megkőze­­líthetetlenek, de gyalogosan is problémát okoz a közlekedés HUSZONÖT ÉV A SZABADSÁG ÚTJÁN get tudjuk biztosítani, egyelőre. Jelen pillanatban 700 kérvény hever az asztalon s hiába, nem tud­juk az igényeket kielégíteni. Már 10 éve szorgal­mazzuk az iparosítást, tehát nem bennünk van a hiba. Sokáig hiábavaló volt a fáradozásunk, s végre a múlt év szeptemberében mégis elkezd­hettük egy üzem építését, a ZVL Povaáská Bystricá-nak egy fióküzemét, amely motorkerék­pár-alkatrészeket fog gyártani. — S mennyiben oldja meg ez a nők alkalmaz­tatását? — Az üzem 40 százalékban női munkaerőt alkalmaz majd. Ám amilyen ütemben nálunk az építkezések folynak, addig a 700 kérvényt ugyancsak vasta­gon belepi még a por. Nehéz behozni annyi éves elmaradást. Az ipa­rosítás érdekében még a felszabadulás után sem tettek semmit. Csak a mezőgazdaságot fejlesztet­ték, ami egyrészt érthető is, hisz erre megvoltak a feltételek. S még ma is mindig csak a tervek­nél vannak. A legnagyobb eredményeket a lakó­házak építésében érték el. 1969 végéig 1420 lakást adtak át, ebből 96 négyemeletes állami és szö­vetkezeti, és 236 egyemeletes magánlakást. Át­adtak egy új poliklinlkát, gyógyszertárat s egy 24 osztályos iskolát tornateremmel, s internátus­­sal. Az internátust egy új rendelet szerint 46 olyan tanuló állandó otthonául jelölik ki, akiknek nincsenek szüleik vagy rossz családi környezet­ben élnek. A város üzleti hálózatát az 1965-ös árvíz telje­sen elmosta s azt újjá kellett építeniük. A köve­telményeknek megfelelően építették újjá, a leg­modernebb üzletekkel s nemcsak ezt vették te­kintetbe, hanem az elosztást is. Igyekeznek úgy építeni az üzleti hálózatot, hogy a város minden pontjára jusson legalább a legszükségesebbekből. A város nagy kiterjedésű s még nagyon magán hordja falusi jellegét, szinte szemmel láthatóan al- s felvégből áll, hogy megkönnyítsék a bevá­sárlást, ezekre a pontokra is terveztek egy-egy élelmiszerüzletet —, egyelőre. A város jelenlegi szükségletét tekintve, a meglevő valamint a még tervbe vett üzletekkel, a hálózat kielégítő lesz. Sokkal több gondot jelent az utcák rendezése, az újonnan felépült utcasorok járművel teljesen megközelíthetetlenek, csak a keskeny gyalogjá­rók használhatók. Nagyon sok utcában még ez is kezdetleges, befejezetlen állapotban van. Az új utcák lakói bőven panaszkodnak is emiatt. Gúta valóban a jövő városa. Hisz egész 20 éves múltját elmosta a víz, mindent újból kellett kez­deniük. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, milyen látványt nyújtottak a romba dőlt házak — mondja Jány elvtárs. Gúta 67 utcájából 7 utca maradt mindössze. Amikor visszahúzódott a víz, s hozzá lehetett látni a romok eltakarításához, akkor ötlött fel az a gondolat, hogy Gútát mint várost építjük újjá, s ehhez a gondolathoz iga­zodva, állítottuk össze a tervet. Nagyon sok se­gítséget kaptunk az államtól, mind anyagi mind erkölcsi téren. Ma 10 800 lakosa van. A lakosság számának növekedéséhez nagyban hozzájárult, hogy a kör­nyező tanyákról rengeteg család beköltözött az árvíz után, s mivel ez egybevágott a városépítés tervével, szívesen fogadták a tanyavilág betele­pedését. Hogy miért hagyták ott sokan a tanyát, arra Szabó Bélánétól kaptam választ a nevükben. — Mi Botoklán laktunk a szüleimmel. Sokat szenvedtünk a tanyán. Autóbuszjárat nem volt, gyalog kellett bejönni vagy szekérrel, ha vala­mire szükségünk volt. Mikor a víz összedöntötte szüléink házát, nagyon el voltunk keseredve. Minden nélkül maradtunk. Akkor határoztuk el, hogy bejövünk a városba. Egy darabig a férjem szüleinél laktunk, amíg egy kicsit rendbehoztuk a házat annyira, hogy legalább be tudtunk köl­tözködni. A kétszobás lakásból a konyha s az egyik szoba van kész. Itt lakik a háromtagú család, Szabóné nem dolgozik, csak a férje. 1700—1800 Kős^t keres, lassan haladnak az építkezéssel, az s új címere 4 államtól 3600 Kés segítséget kaptak, ezzel fogtak hozzá. — S nem bánták meg, hogy otthagyták Botok­lát? Nem, dehogy, — tiltakozik a fiatal asszony, — Itt mégis csak a városban vagyunk. De nézze, mutat végig az utcán, nem tudnám megmondani, hányszor panaszkodtunk már emiatt a sártenger miatt. Néha azt hiszem, még mindig a pusztán vagyok. S egyelőre még semmit nem tettek ennek érdekében, de nemcsak itt, a többi utcában sem. Ezek a járhatatlan sáros utcák valóban be­árnyékolják a szép eredményeket. A város veze­tőségének nagyon sok munkájába fog kerülni, hogy megvalósítsák azokat a terveket, amelyek a város felvirágoztatását szorgalmazzák. A város kulturális életéről Holubek elvtárs, a Népművelési Intézet dolgozója tájékoztat. Ismét a jelen s a jövő kerül szóba. — Egy helyben topogunk, s ennek oka, hogy Gútán még mindig nincs művelődési ház. Ez a hiány szinte kerékkötőjévé vált kulturális éle­tünknek. Van egy jól működő ifjúsági klubunk, a Madách Ifjúsági Klub. A fiatalok egyéni meg­mozdulásai kitűnőek, s eredményesek is. Járási rendezvényeken nemegyszer bizonyították már be, hogy kulturális téren magas színvonalon áll­nak. A Gútai Líra például már hagyománnyá vált, minden évben megrendezik. A műkedvelő színjátszó csoportunkról már nem mondhatnám ugyanezt. Inkább döcög, mint működik, s az iro­dalmi színpad is: Megfelelő teremhiány miatt sajnos kénytelenek vagyunk beérni az esztrád­­rendezvényekkel. Gyakran hívunk meg magyar­­országi művészeket. A múlt évben egyszer elláto­gatott városunkba a MATESZ is, sajnos kényte­lenek voltak szabadtéri előadást tartani, habár a darab nem volt szabadtéri előadásra való. Na­gyon, de nagyon hiányzik a művelődési ház s ezt felkiáltó jellel mondom. Megpróbáltam néhány újdonságot beiktatni a tervünkbe. író-olvasó ta­lálkozót szeretnénk rendezni, népi akadémiát s tovább fejleszteni a nagy keservesen beindított nyelvtanfolyamot. Egy több mint tízezer lakosú várost nem elé­gíthetnek ki azok a kulturális lehetőségek, ame­lyekkel jelenleg Gúta rendelkezik. Ezt tudják a város vezetői, az illetékesek, s a város fejlesztési tervében nagy teret biztosítanak a kultúrának is. Nehéz volna megrajzolni Gúta pillanatnyi ar­culatát. Még nem vetkőzte le a falusi vonásokat, de már bontakozóban van a város. Elég egy pil­lantást vetni a Bratislava utca modern, emeletes házaira, az új lakónegyedekre s üzletsoraira ahhoz, hogy meglássuk benne a fejlődés zálogát, Gúta a jövő városa. KOVÁCS MAGDA Пг. SpttU felvételei r-r.

Next

/
Thumbnails
Contents