Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-02 / 9. szám

JUHÁSZ GYULA

TAVASZ

jié

k

t?

Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszinben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen.

Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,

Ki eljövendő, de még szunnyad egyet, Most készül bársony és smaragd zekéje, S a barna föld' ölén dús haja serked.

Már néha sóhajtása száll, s nyomába Fölnesxel avar ágyáról az erdő,

S a jegenye, a komoly, ősi strázsa Már tiszteleg felé, ki eljövendő.