Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-02 / 9. szám

lom nem fejlődhetett ki előbb, annak oka nem a tehetségek hiányában keresendő, hanem — az akkori amerikai szemléletbe mélyen begyökerezett hamis erkölcsiség.

Richard Nash most bemutatott, egyébként már régebben megfilmesített darabjában, ha nem is új, de mindmáig aktuális problémát tárgyal: a magány átkát, főleg a nő magányát a társadalomban és a szerelem terén.

Történik az USA egy térképen alig megtalálható kisvárosában. Itt él az özvegy Curry, egy farm tulajdonosa és három gyermeke, a földért robotoló Jónás, a csupa kedély, siheder Jim és lánya, a karcsú Liza, aki kitűnő háziasszony, környezetéhez képest művelt, derék teremtés. Még nem vénlány, de ,.. elkerülik a fiúk, mert inkább a magányt választja, mintsem hogy a szokásos női fifikával magához édesgesse az udvarlókat. Ügy érzi, nincs szüksége senkire, hiszen apja imádja és testvérei körében jól él. Pedig tetszik neki a serif helyettese, File, aki keserű, elvált ember, kerüli a nőket, mindenütt csapdát sejt önállósága elrablására. Az apa azonban látja, hogy lánya nem élhet ilyen életet és hogy segítsen rajta, meghívja Fiiét vacsorára. A lány boldogan készül, azonban a meghívott nem jön el.

De jön valaki más! Egy sose látott, remekbe szabott legény, óriási dobbal, egy furcsa kárét tolva maga előtt. Nagy cécóval bemutatkozik, hogy 6 Bill Starbuck, az esőcsináló. Mint egy kókler, mesél fantasztikus eredményeiről és száz dollárért azonnali esőt ígér. Soha nem jöhetett volna jobbkor, aszály van, о termés veszélyben! Mindenkit megbabonáz, csak a józan Jónást nem, aki mikor látja húga jókedvét, rosszul felfogott szeretetból szemébe vágja, hogy a vendég nem azért jött, mert dolga van, és nem igaz, amit apja bebeszél neki, hogy ő szép, hiszen ő csúnya, és ne hagyja magát megtéveszteni.

A lány összetörik. Az apa megadja az esőcsinálónak a kért száz

dollárt, aki mikor egyedül marad a lánnyal, bevallja, hogy ő épp olyan magányos, mint Liza, esőt nem tud csinálni, de szereti az életet, és addig nem nyugszik, míg valami nagyot nem ér el. Mert nem az a fontos, hogy igaz legyen, az a fontos, hogy higgyen az ember az álmaiban, mert az álmok másképp nem válnak valóra. És kimondja az örök igazságot: Minden nő szép, csak találkoznia kell azzal a férfival, aki őt szépnek látja. És Bili szépnek látja Lizát.

Liza egyszerre megváltozik, kivirágzik, és ugyan küzd még a belé nevelt gátlásokkal, de éjjel fellázad, és maga megy be Bili kis kamrájába.

Reggel van már, és az eső nem esik. A serif keresi Bilit, akit hasonló csalásokért köröznek. Liza felszabadult boldogságában meg akarja menteni szerelmesét, és akkor megtörténik a csoda: Zuhogni kezd az eső! Bili tehát szabad, hívja Lizát magával, ő nem megy vele, de az biztos, hogy soha többé nem lesz magányban élő ember.

Ez lenne a darab meséje. E sorok íróját ellenségei sem mondhatják férfipártinak, és mégis állítja, hogy csak férfiíró tud és mer ehhez a témához ilyen merészen hozzászólni.

Az előadás kitűnő. Daniel Galik képzőművész nagyon ötletes, modernségében is a millió hangulatát finoman érzékeltető díszletekkel örvendeztet meg. A rendező, Oto Katusa par excellence munkát végzett. Komoly teljesítmény. Asszisztense, a színház sokoldalú művésznője, Olga Vronská, kiben a rendező nem első ízben talál jó munkatársra. A női főszerepet kettős szereposztásban osztották ki, és így alkalma volt Hana Kovácikovának, hogy újra bebizonyítsa tudását. Halk, finom játékmodora, a színpadi játék tökéletes ismerete mindig is erőssége a művésznőnek. De nem kevésbé kitűnő Éva Rysová, aki más felfogásban, sorsát nem is értő és épp ezért nem tragikusnak vélő, élő lányalakot formált meg. Július Vasek —

Jónás szerepében most is a helyén van. Fájlalom, hogy Jágot nincs alkalma eljátszani, kitűnő Shakespeare színészalkat. Dusán Blaskovic játssza az apa karakterszerepét, akinek az író dupla feladatot utal ki, rábízza a saját legbensőbb mondanivalóját is, amit a kitűnő színész híven prezentál a nézőknek. Slavo Záhradník File alakjában jeleskedik, Jim a siheder — Lubo Roman üdítő alakítása.

Utoljára, de elsősorban Bili — Vlado Müller, Szenzációs! Ha kijön a színpadra, a mese életre kel. Bilije — egy fantáziájának élő —, de nem fantaszta, a nőt nem némbernek, de társnak akaró igazi férfi alakját varázsolja elénk.

Kár hogy Richard Nash nem látta az előadást. Meg lenne elégedve.

SIMKO MARGIT

■fc arsangi beszélgetés

Szendrő Józseffel

A SZERZŐ A BUDAPESTI MŰVÉSZEK KLUBJÁBAN, A FESZEK-BEN TALÁLKOZOTT A RÁDIÓBÓL, A VETÍTŐVÁSZONRÓL, A TÉVÉBŐL ANNYIRA ISMERT KEDVENCÜNKKEL, SZENDRŐ JÓZSEFFEL. MEGKÉRDEZTE A KITŰNŐ SZÍNÉSZTŐL, VAN-E KEDVE LENCSE ELŐTT EGY SZABALYTALAN FARSANGI INTERJÚRA. SZENDRÖNEK VOLT. AHOGY ITT KÖVETKEZIK.

Ez vagyok én, Szendrő József. Életem tapasztalata, hogy a mi szakmánkban a tegnapi sikerre ma már nem lehet ráülni. Alighanem más foglalkozásokkal is így van. Sokat olvasok, itt a FÉSZEK- ben is, otthon is, mert nemcsak kenyérrel él az ember. Egy kicsit látni már rajtam, hogy sok mindent csináltam az életben, voltam színigazgató, voltam főrendező, itt-ott játszottam színpadon, filmen, rádióban, tévében, sőt Írtam is egyet-mást. Rajongó fiatalemberként harminc éve léptem először a Nemzeti Színház színpadára, mégpedig Az ember tragédiája párizsi képében. Adóm a felejthetetlen Lehotay Árpád volt, Éva pedig Tasnády Ilona. Rettentő lámpalázam volt, remegett a lábam az izgalomtól. Lehotay odajött hozzám és így bátorított: „Ne felejtse el fiatalember, a legszebb és a leghosszabb út egyaránt az első lépéssel kezdődik.“ Azóta minden kis lépésemnél rágondolok.

Nem tudom, helyes-e, ha ezt a képemet kinyomtatják. De ha mégis a kedves Olvasó asztalára kerül, nehogy Simon doktor meglássa, mert szigorúan eltiltott a bagótól. Dehát lehet-e bagó nélkül élni? Szomorú igazság, hogy vele sem nagyon. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy bagó mellett nagyon kedves szerepeket fordítottam magamnak és színésztársaimnak. Melyeket? Talán Ön is találkozott egyikkel-másikkal. Például Osztrovszkij Erdő-jét, Fagyejev Ifjú gárdáját, Mihalkov, Davidov egy-egy drámáját. Sőt bagó mellett írtam Moliérről és Márkus Emíliáról tanulmányt is.

Sok mindent játszottam már. Voltam táncoskomikus, sőt parodista is. Dehát a jól eljátszott szerep tulajdonképpen tettekben élő világnézet. így nőtt nagyon a szivemhez Jegor Bulicsov szerepe, vagy az Ármány és szerelem Walter kancellárjáé. És nagyon szeretném eljátszani Falstaffot, Shakespeare eme remek figuráját. Ha már Shakespeareröl beszélünk, visszagondolva, ma is csodálkozom rajta, hogy Rómeót is játszottam. Színhely Miskolc. A színházban még soha nem nevettek ennyit Shakespeare tragédián.

Azért vannak pillanatok, amikor magam is jókat mulatok az embereken. Például akkor, amikor kövéren, vastagon, meghízotton eljátszottam a Tartuffe-öt. Utánanéztem, sehol a világon nincs megírva, hogy ez a kéjsóvár farizeus vékonydongájú, cingár ember legyen. Jouvet is, Major is keszeg. De igy közelebb vittem a valóságot az élethez, a nézőkhöz. Az a véleményem, hogy a legjobb magyarázat a jó előadás.

Néha arra döbbenek, hogy mindig mosolygós ábrázatomon riadt tekintet ül. Ez biztosan a színházak igazgatói, vagy főrendezői székében ivódott az arcomra. Mert csak a jó színigazgató tudja (az sem mindig), milyen nehéz a színésszel bánni, szereppel is, meg gázsival is jól tartani.

Azt mondják kritikusaim, hogy sokoldalú színész vagyok. Igaz, filmen is sok mindent játszottam. Az Állami Aruház operett volt, a Hannibál tanár úr, a Légy jó mindhalálig, az Angyalok földje, a Hotel Germánia dráma. A Noszty-fiú, a Meztelen diplomata, a Hattyú-dal vígjáték. De nem mondtam el mindent, hiszen félszáz filmben, sok tv-játékban szerepeltem. Szűts István

(A felvételeket a szerző készítette)