Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
A „KIRÁLYLÁNY“ AUTÓJA Csala Zsuzsa Hiába, akármit is csinálok, sehogyan sem sikerült! Én váltig mondom a rendezőknek, hogy királynői alkat vagyok, s nekem ilyen fenséges szerep állna a legjobban, mégsem akarják azt elismerni. Egyszer már eljutottam a hercegnőségig, de legtöbbször csak szakácsnő, meg szobalány vagyok! A kollégák azonban kárpótolnak: „királylánynak“ hívnak a színházban ... Rengeteget járok vidékre, Hacsekkel és Sajóval, azaz Kibédi Ervinnel és Hlatky Lászlóval. Ilyenkor mindig én viszem a társaságot, kis Trabantommal. Kezdetben nagyon sok bajunk volt, mert Kibédi hoszszú lábai sehogyan sem fértek el. Nosza, ezen egyszerű segíteni: kivetettem az első ülést! Kibédi kinyújtózkodott, s ettől kezdve mindenhol terjesztette, hogy a Trabantnál nincs kényelmesebb kocsi a világon! Egyszer, egy ilyen vidéki úton észrevettem, hogy egy rendőrségi kocsi kitartóan követ. Gyors lelkiismeretvizsgálatot tartottam, rápillantottam a sebességmérőre, megnéztem az indexeket, meg a lámpákat, de minden rendben volt. Mit akarhatnak tőlem? Olyan ideges lettem, hogy lefékeztem a kocsit, s megálltam. A rendőrök mellém kanyarodtak, s átszóltak : Valami baj van, művésznő? re Mi lenne? Nincs semmi, szerencsé. — feleltem. Akkor miért ugrál annyira ez a kocsi? — kérdezték aggódó vizsgálódással. — Nem hallják? — nevettem. — Csukcsuklok!... Tudom, hogy most valami jó receptet szeretnének hallani tőlem, hiszen csak rám kell nézni, s azonnal látszik, hogy nem vetem meg a földi jókat. .. Rendben van, ha recept kell, hát legyen! íme: Végy két tojást a piacon. Lehetőleg frisset, nagyot és olcsón! Óvatosan tedd a szatyrodba, nehogy rántotta legyen belőle, mire hazaérsz ... Otthon végy egy kislábost, de kis fazék is megteszi. Ereszd meg a vízcsapot, s töltsd meg az edényt, majd gyújtsd be a gázt, s tedd fel a vizet forrni. Ha már zubog, ereszd bele óvatosan a két tojást, egy evőkanál' segítségével. Tíz percig lassú tűzön forrald, természetesen fedő alatt. Ezután szűrővel emeld ki a tojásokat, eressz rá hideg vizet, távolítsd el óvatosan a kemény héját. Tedd tányérra, sóval és zsíros kenyérrel körítve tálald ... De hiszen ez egyszerű főtt tojás! mondhatnák a kedves háziasszonytársak ... Kérem, tőlem több recept nem telik! Nem tudok főzni, de ne árulják el senkinek *3 I > o> <w g SO 3 s-1 A SZŐNYEGRE NE LEPJ! Amikor beléptem, ezzel fogadott: |ИИ111ВЖ Erezd magad itthon! Az egész lakást felforgathatod, csak arra a szőnyegre ne lépj! Mindenki kinevez a lakásában egy meghitt zugot. Itt érzi igazán otthonnak az otthont, itt még a gondolatai is termékenyebbek, itt jó... Neki van egy piros szőnyege. A tabú. Ezen helyezkedik el, ha egyedül akar maradni önmagával, ha barátai jönnek, ha egy csendes félóra vagy egy kiadós beszélgetés ígérkezik. Egyszer — még dantei pokoljárása idején, amikor úgy érezte, hogy ebből az egészből nem lesz semmi, hogy őrültség volt hozzáfogni, s valami elfogadható kibúvót kellene találni — egyik barátja így szólt: — Így kellene elmondanod az egészet, mint most! Ülnél a piros szőnyegen, s csak beszélgetnél az emberekkel. A gondolataidról. EGY NO KERESI A NŐK IGAZAT Békés Itala színházi estje. Csak így, ilyen egyszerűen, cím nélkül. Különcködés, hogy nem adott az estnek címet? Indulatosan rázta fiús-frizurás fejét, s visszarevolverezett: — Te láttad, hallottad, adj neki címet. No, adj, ha tudsz! Nem tudtam én sem címet adni. Talán nem is lehet. Egy ember hangosan gondolkozik. Lázad és megért, gúnyol és kijelent, megnevettet és belénk markol. Egy nő keresi a nők igazát. Távoli múltban, távoli jövőben, s közben kutatva végigjártatja szemét a ma asszonyán. Csapong, de sohasem tér el a maga szabta gondolatai úttól. Miért lettünk — mi, nők — ilyenek, amilyenek vagyunk? ... Egyáltalán, milyenek vagyunk? És milyenek lehetnénk? Milyennek kellene lennünk? Hol rontjuk el a dolgunkat? És hogyan? Mit látnak belőlünk, s mi látjuk-e önmagunkat? Mintha két vállánál megfogná, s alaposan megrázná minden beszélgető partnerét: — Most figyelj rám, s ne beszélj mellé, ne legyints! Én színt vallók előtted, neked is ezt kell tenned. Vitázol? Jó, tehát győzzük meg egymást. Rá fogsz jönni, hogy én vagyok az erősebb, mert az igazsággal bombázom előítéleteidet, amelyek mögül könnyen beszélhetsz ...
