Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
ES karácsonyi népszokások, mint annyi elfelejtett szép emlék, még meglelhető forrásai------------ a falun élő öreg emberek. Meglátogattuk Ipolybalogon Rados Imre bácsit. Mézes Imre bácsit és fiát, Mézes Józsefet, Csalomlán Pölhös Vince bácsit, Horvátiban Benedek Pali bácsit, Kistúron Farkas nénit. Az ő általuk megőrzött mondókákból, babonákból és szokásokból ismerhettünk meg egy villanásnyit az Ipoly mente karácsonyi-téli népszokásaiból. „Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts édes Istenem!“ Estére elült a nyugtalan szél. A falusi emberek már korám járnak aludni — tél lesz. — Télen az úgy vót. hogy a lányok fonóba jártak. meg tollat fosztani. A háziak olyankor mákos kukoricát főztek nekik. Mi meg legények kiloptuk a kukoricát a konyhából... Rados Imre bácsi Ipolybalogról: — Mikor én legény vótam, Luca estéjén. ■ -j§gl ' WÁ KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK AZ IPOLY MENTÉRŐL — Amikor tollat fosztottak a lányok, mi legények belemarkoltunk a tollba, hogy kevesebb legyen, és kiszórtuk az udvarra, hogy hamarabb kísérhessük haza a lányokat... — Mi úgy játszottunk a fonóban, hogy egy legény leült a fődre, és azt mondta: Kútba estem, ki húz ki? Aztán odakacsintott egy lánynak, amelyik tetszett neki, a lány odament hozzá és megcsókolta ... — Mikor én legény vótam, Luca estéjén nem mentek fonnyi a lányok, hanem fosztani — mi legények odajártunk az ablakuk alá, ahol fosztottak a lányok ... — Luca estéjén végigment a kanász a falun, kürtszóval és ostorpattogtatással, hogy elriassza a boszorkányokat. Ezen az estén fokhagymát kellett enni az egész családnak, még az állatoknak is adtak. Az ajtókra, ablakokra, de még az istállók és ólak ajtajára is keresztet rajzoltak fokhagymával a boszorkányok ellen. — Volt a mi falunkban egy vénasszony, tudják, a Judi nene, arról be vót bizonyosodva, hogy boszorka vót. Egyszer a szomszéd legénnyel jöttünk haza Luca estéjén. Vót egy kőfal, a kőfal mellett le vót bukva Judi nene, megösmertük fehér ködmönjit — úgy ballagott fölfelé. Aszongya Béla — mert így híták a szomszéd legényt — csak nem ijedünk meg egy boszorkánytól Fogtuk a karót, hogy megverjük, és mentünk utána. Mikor a ház elejibe értünk, ahová bement, csak látjuk, hogy áll a vájúnál és locsolja ki a vizet. Hogy mire locsolta aztat nem tudjuk. Mondom Bélának, gyerünk haza ne álljunk össze ezzel, mert még árthat. Ott is hagytuk. Vót itt egy öreg kocsmáros, annak hajnalban négy órakor kellett vonatra menni Drégelypalánkra. Amint kiment itt a kápolnánál, látja ám lenn a réten, hogy a Judi nene az abroszt hagyigálja a füvön, szedi a harmatot. Majd a rossznehézség gyütt rá ... Az asztal alá szénát tettek, amit csak karácsony után vettek ki onnan. Luca reggelén gyerekek járták be a falut — Lucát köszönteni: Lucát hoztam keeteknek, cin legyen, táljuk, ólom legyen kanaljuk, malacos legyen disznajuk borjas legyen a tehenyük és a gazdasszonynak egy bölcső gyereket kívánok Luca reggelén! — Az asszonyi személy nem szívesen látott vendég volt a háznál Luca napján, mert ahová asszony bement, ott egész évben törtek a tányérok Hoztam maguknak acélt, vasat hogy a tyúkok jól tojjanak, fazekak, tálak ne törjenek. A gazdának ökröt, lovat a házbéli cselédnek erőt egészséget holtok után lélek üdvösséget — kívánok! Benedek Pali bácsi. Horvátiból: így ugráljanak a malackáik A szerző felvételei — Nem babona ez. Az a lány, aki férjhez akar menni, az András napkor aludjon férfinadrágon. Ha meg akarja tudni, hogy a jövő évben férjhez megy-e, menjen ki András nap éjjelén, rugdossa meg a disznóól ajtóját — ha röfögnek a disznók, férjhez megy még a jövő évben. Ha meg azt akarja megtudni a lány, hogy merre viszik a házból, kapja le az első mákosdedelét az apja villájáról, szaladjon ki az utcára, amerre a kutyákat hallja ugatni, arrafelé viszik a házból. Aki a jövendőbeli férje nevét akarja megtudni, írjon cédulákra férfineveket, gyúrja gombócba. A gombócokat főzze ki, amelyik cédulával először feljön a gombóc, olyan neve lesz a férjének. — András napkor azt is meg lehet tudni, hogy beteg lesz-e az ember a jövő évben. Bal kézzel egy tál gyió fölött hármat köll körözni jobb felé A kistűri Farkas néni: — Karácsonyi szokás volt a betlehemei játék ... Mézes Imre bácsi Ipolybalogról: Judi néne boszorkány vót Pölhös néni a csalomiai szokásokat idézgeti: — Az asszonyi személy nem szívesen látott vendég volt a háznál... Pölhös Vince bácsi: Ha a gyió egészséges és kivenni egyet. Ha a gyió egészséges, egészséges lesz, ha beteg, beteg ... „Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Cgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. En vagyok a Boldizsár aki szerecsen király.“ — Karácsonyi szokás volt a betlehemi játék ... Fiúk jöttek pásztoroknak öltözve, megzörgették botjukat és megkérdezték: Be szabad jönni a betlehemmel?... Hárman bejöttek, a negyedik kint maradt, az volt a ,.Gubo“. így kezdték el a betlehemes játékot: Csörgetem botocskámat örömembe, mert kis Jézus született a Betlehembe Hogyha vélünk Betlehembe el akartok gyünni Túrós, mákos, szilvás lepényt siessetek sütni — Később bejött a „Gubo“ és leheveredett a tőidre. Megkérdezték tőle, te mit hoztál Jézuskának? Azt felelte: Hoztam egy zsák gyiót, de mivel messze földről jöttünk, igen megéheztünk, a nagy fa árnyékában leültünk, és a nagy zsák gyiót a nagy kanfogaimmal mind megtörögettem, ami már nincs.
