Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
CSONTOS VILMOS А FENYŐFÁRÓL Itt a karácsony, Csillan ezüstös Dísz a faágon, — S csillan a gyertya Lángján merengő Fénylő szemed, Boldog vagy: békét Lehelnek rád. a Zöld levelek. Gyermeked nézi, ő még nem érti, A karácsonyfa Mitől ragyog? Azt csak te érted: Hisz szenvedések Árán gyúltak ki E csillagok. S hogy ragyogjanak, Szebben, mint a nap: Rácsiholtad a Szíved tüzét, A gyertya lángja Most a világra, Világítónak Azt hinti szét. Ő lŐ l BÉKÉS ÜNNEPEKET Pihenjünk meg egy pillanatra, a karácsony előtti nagy lótás-futás után. Beszélgessünk el egy kicsit átugorva azokat a problémákat, melyeket a bevásárlási láz, a sorbanállás a szaloncukorért, a csokoládéért, és a karácsonyfadíszek beszerzése okozott. Megtörtént, hogy nem kaptuk éppen azt, amit a szomszédasszonynak sikerült megvennie, ellenben ő nem kapott olyan ruhakelmét, ami nekünk már a varrónőnél van. Pihenőt engedélyezünk magunknak, hiszen a kedveseinknek szánt ajándékokat már előkészítettük. Minden háziasszony tisztában van vele, hogy mi lesz az ünnepi asztalon. Beszélgessünk a békéről, a legszűkebb értelemben, saját családunk és munkahelyünk nyugalmáról. Ha olyan szerencsénk van, hogy békés családi körben élhetünk, nyújtsunk segítséget a szenvedő és a békét nélkülöző családoknak. Ahol a betegség és elhagyatottság ütött tanyát, ott emberi együttérzésről, társadalmunk szociális erejéről tegyünk bizonyságot. Űzzük el közös erővel a kétségbeesést és a bizonytalanságot. Ott pedig, ahol a családfő az alkohollal kötött szövetséget és így teszi tönkre családját, ne menjünk el az ilyen esetek mellett sem némán. Éreztessük az ilyen emberrel józanon, hogy mennyire becsülnék, ha nem inna. És mennyire megvetjük, amikor részeg. Tudatosítsák azt az italmérésekben dolgozók is, hogy nem dicsőség az olyan tervteljesítés és olyan prémium, amelyet családok keservének árán érünk el. Törvényünk van rá, hogy italos embert nem szabad kiszolgálni. De vajon hányán tartják be ezt a rendeletet? Nemzeti bizottságaink és közrendészetünk igyekszik-e ennek a törvénynek érvényt szerezni? Ebben az időszakban munkahelyünkön is folyik az emberek értékelése, politikai és gazdasági értelemben. Ezért ítéljünk józanul, ne legyen megnyilvánulásunk indító oka a harag, bosszú vagy sértettség, ítéljünk józanul, és ha valaki megérdemli a bizalmat, ne kösse meg elismerő szavunkat az irigység és hiúság, mert egyegy embert csak úgy tudunk józanul megítélni, ha mindenki véleményét ismerjük. Ha több együttérzés lesz bennünk munkatársaink, szomszédaink, egyszóval embertársaink iránt, mi is gazdagabbakká és szívünkben békésebbekké válunk, és ezt a megnyugvást és boldogságot kívánom az ünnepekre! SZARKANÉ L. ERZSÉBET
