Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
Daráiként üdvözllk egymást, ha találkoznak. Michal Pasiéin forgalmista, Danko Béla szovjet állampolgár, kárpátaljai magyar, Téth Géza a tlszacsernúi széles nyomtávú vasút áltomás- I cnük helyettese, és Mária Haluzinszkája г Kocaka Gyula az átrakodéállomás egyik vezetéje A vasúti sínek felett átívelő híd alatt, mint a díszszemlére felsorakozott katonák, állnak a vagonok. Az egyik vagonsor elé két füttyszó között odatolat egy mozdony, és a szerelvény elindul Kassa felé, majd Rózsahegyre, Pozsonyba, hogy az ottani szövőgyárak udvarán megszabaduljon értékes terhétől, a Szovjetunióból exportált gyapottól. — Most a keskeny nyomtávú vasúti sínek felett állunk — magyarázza kísérőnk, Zelmíra Marková, amikor a híd közepére érünk. Az alattunk levő síneken a mi tehervonataink közlekednek, amelyekbe már átrakták a szovjet árut. A híd után következő sínpárok között körülbelül egy méter magas és több száz méter hosszú betonútok, úgynevezett „rámpák" vezetnek. A Kelet felől jött, áruval megrakott szovjet szerelvény az út jobboldalához áll be, a baloldalához az ellenkező irányból érkező csehszlovák vagonok állnak. S már kezdődhetik is az átrakás. A szovjet vasúti sínek nyolc centiméterrel szélesebbek, mint Európa többi országainak — kivéve Spanyolországot — vasúti sínjei. A cári Oroszország stratégiai szempontból választotta ezt a megoldást, hogy a fegyverutánpótlást az ellenség ne tudja oly könnyen orosz földre juttatni. A második világháborúban is nagy segítség volt ez, bár akkor már nagy szerephez jutottak a repülőgépek, de a hitleri Németország még sok hadianyagot szállított vasúton. De maradjunk Tiszacsernőn. Az átrakóáilomást 1945-ben kezdték építeni. Az átrakóállomással egy időben, felépítették az első két bérházat is, ahová a munkások családostól beköltözhettek. Tiszacsernő 1945 előtt nem létezett. A falu felépítéséhez Nagytárkány, Bély, Bottyán, Agcsernyő határából egyaránt elvettek egy darab területet. Tiszacsernőnek ma kétezerhatszáz lakosa van, s a községet ez év áprilisában városi rangra emelték. Szűcs Sándor azok közé a munkások közé tartozik, akiknek az új kereskedelmi központ elsők között adott megélhetést, otthont. Nagytárkányból jött ide családostól, s az itt élő felépült bérházban kapott lakást. Azóta is az átrakodóállomás alkalmazottja; jövőre már nyugdíjba megy. Négy gyerek közül hárman apjuk nyomdokaiba léptek, itt dolgoznak ők is. Kondás Sándorral gyapotbálákat hempergetnek át egyik vagonból a másikba. A gyapot megrendelője a Centrotex Külkereskedelmi Vállalat. A csehszlovák textilgyárak nyolcvan százaléka szovjet gyapotot dolgoz fel. Egy másik „rámpánál" hűtővagonok állnak. Nehéz marhacombokat cipelnek mellettük a férfiak. A marhahúson kívül itt rakják át az összes élelmiszerszállít-Ragan Éva vasúti felügyeletié ■ннтнт1М|н A húsátrakást egyelőre nem tudják gépesíteni mányt, a disznóhúst, amiből a legtöbb érkezik hozzánk, s amit feldarabolva, a hentesüzletekben árusítanak. A marhahúst a Koospol konzervgyárak részére rendelik. Ezekben a vagonokban mínusz tizenöt fokos a hőmérséklet, a munkások mégis izzadnak. Nehezek ezek a húsdarabok, némelyiket kettőnek kell megfogni, hogy átcipeljék a másik vagonba. — Sajnos nincs olyan gép, amellyel a húsátrakást megkönnyíthetnénk — mondja Kocska Gyula, az átrakodóállomás egyik vezetője. Ezenkívül még sok fajta munkát puszta kézzel végeznek az emberek, például a deszkaátrakást is. Mindössze három fajta gépünk van. A kis emelőkocsi, amelyekkel a nyomdapapír átrakását végezzük. Azokat is a szovjet rakodómunkásoktól kaptuk. Van néhány bággerünk, amelyeket a vasérc átrakásánál használunk, s néhány darabunk. Ez az egész géppark. Nincs pénz gépek vásárlására? Pénz volna, csak nem tudjuk beszerezni a gépeket. A decíni gépgyár, ahol gyártják őket, csak exportra dolgozik, valutáért. Ezért kell cipekednünk a hússal is. A húst rakodó munkások valamennyien férfiak. Sürgölődik közöttük azonban egy lány is, Ragan Eva. Egy füzetet tart a kezében. A füzetbe jegyzi az átrakott hús mennyiségét. Munkájának hivatalos meghatározása; vasúti felügyelő. Körülbelül húsz nő dolgozik az átrakodóállomáson hasonló beosztásban, s többnyire nőket alkalmaznak az adminisztrációban is.
