Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

Segíteni a rászorulóknak, felszámolni a közömbösséget mások baja iránt, megszüntetni a magányosság riasztó érzését — nemes szándék, humanista törekvés. De úgy látszik, túlságosan sokat beszéltünk a humanizmusról az elmúlt évben, és nem volt időnk átgondolni, társadalmunk humanizmusát mennyire determinálja az, hogy szocialista. Mint egy díszítő jelzőt, szépítő csecsebecsét akasztottuk tavaly céljaink népszerűsítéséhez; Szocializmust — „emberi arculattal", „humanista" szocializmust... Mintha maga a „szocialista társadalom" olapelveiben, felépítésében és távlataiban nem foglalná magában a humanizmus legmélyebb, legtisztább eszméjét, mintha éppen a szocialista társadalom nem tett volna minden eddigi társadalomnál többet az emberekért. A nyugdíjak, az ingyenes orvosi kezelés, kedvezményes gyógyszerellátás, a családi pótlék, a szociális intézmények, gyermek- és munkásüdültetések — az élet- és munkakörülmények javításának legkülönfélébb módja és formája mind ezt bizonyítja. De a társadalom jogi, anyagi, morális gondoskodása önmagában nem elég, mert emberekről van szó, egyéni sorsokról és gondokról, amivel törődni emberi jószándék és segítség nélkül lehetetlen.

„Beteg vagyok, most ötvenéves koromban nem vesznek fel munkába. A férjem meghalt, a gyermekeim nem törődnek velem." „A férjem iszik, de a nemzeti bizottságon azt mondták, ez nem váláok. Nem bírom vele az életet, már nemcsak engem bántalmaz, hanem gyermekeimet Is. — Mit tegyek?" „Magányos öregasszony vagyok. Eltartási szerződést kötöttem egy fiatal házaspárral. Eladták a házamat, azt mondták, mindent megadnak nekem, amire csak szükségem lesz. Megbetegedtem, kórházban vagyok. Még csak meg sem látogatnak. Pénzt kértem, kérdéssel feleltek; miből küldjenek?“ — Néhány idézet a hozzánk érkezett levelekből, ami az emberi magatartás, segítenlakarás szükségességét, az „ember embert keres“ igényét bizonyítja. Nyilván a felismert Igények, a még megoldatlan problémák adták az ötletet a Csehszlovák Vöröskeresztnek és a Cseh Nőszövetségnek egy akció megindítására, amely „Az ember embert keres” címen lenne hivatott szociális szempontból rászoruló, magányos és tehetetlen emberek támogatóembert keres —

de hogyan?

sára. és mivel valóban keveset beszéltünk a lényegről, arról, hogy hogyan, miben kell segíteni — a jószándékú ötlet hamis emberbaráti, műkedvelő humanizmus-szerű tettekre is ösztönzött. A cseh asszonyok — a nőszövetség tervében, javaslataiban, ugyanis használt ruhák gyűjtése is szerepel.

Egyetértünk azzal, hogy segíteni kell, amiben tudunk. De a kegyes adományként átadott kopott ruhaneműk nem pótolhatják, helyettesítik a szociális segélyt, az igazságos ügyintézést, az erkölcsi segítséget, gondoskodást — a szeretetet és törődést. Az ilyen gyűjtés csak a humanizmus illúzióját adhatja, és az egykori „nagyságos asszonyok" dilettáns jótékonykodását idézi I „Beadtam két ruhát, három pulóvert, — megtettem mindent — lóm, milyen jó vagyok..." Ez

helytelen, méltatlan és nem felel meg társadalmunk — nőszövetségünk céljainak, s nem teszi boldoggá, elégedetté a rászorulókat sem. Ezért azt javasoljuk a Szlovákiai Nőszövetség helyi, városi és üzemi szervezeteinek, hogy ha az „Akció 69“ keretében bekapcsolódnak az „Ember embert keres" mozgalomba, akkor ne anyagiakkal támogassák a rászorulókat, hanem az alábbiakban felsorolt javaslatok értelmében. (Társadalmunk törvényei, előírásai, a biztosítás anyagi és pénzügyi formái elegendő lehetőséget nyújtanak erre.)

A szociális gondoskodást olyan értelemben kell kialakítani — mint az állami szociális gondoskodás kiegészítőjét, hogy

— szociális védőnők képzésére önkéntes jelentkezőket kell kiválasztani és javasolni,

— idős és tehetetlen emberek gondozására, ápolására ki kell képezni a jelentkezőket, s önkénteseket toborozni,

— a járási szerveknek segítséget kell nyújtani a szociális problémák felmérésében, és jelezni azokat, különös tekintettel a gyermekek nevelésében észlelt hiányosságokra, az eltartási kötelezettséget elhanyagoló és alkoholista szülőkre,

— a járási ifjúságvédelmi dolgozókkal együtt

és külön-külön is — fel kell keresni a magányos, idős és tehetetlen embereket, meg kell szervezni a szomszédi segítségnyújtást, védnökséget kell kialakítani családok, egyének felett.

— Fel kell venni és tartani kell a kapcsolatot a gyermekotthonokkal, a szociális otthonokkal és ünnepi alkalmakkor — például karácsonykor — apró ajándékokkal fel kell keresni őket. Ennek a vásárlására minden szervezetünk találhat anyagi fedezetet bevételeiből és költségvetéseiből.

— Találkozót, ünnepi összejövetelt is rendezhet a nőszervezet az idős emberek számára, mint ahogyan már több járásunkban eddig Is rendezett.

A másokkal törődés, együttérzés, a segítség anyagiakban kifejezhetetlen és anyagiakkal — főleg használtruha adományokkal — egyéni akcióként meg sem oldható. Tegyünk különbséget a társadalmilag lehetséges és az emberileg szükséges között és eszerint keresse az ember az embertl-h-Vidéki

Lesz-e elegendő tégla?

iBIngfi

HÍREK a

lévai járásból

Teljesítik szavukat

A Vöröskereszt járási konferenciáján tavaly értékes munkafelajánlások születtek. Háromnegyed év eltelte után örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Vöröskereszt tagjai, akik egyben nőszövetségi tagok is, adott szavukat teljesítették. 8965 brigádórát dolgoztak le a faluszépitési akciók során, kétszázharminc véradót és százötven új tagot szereztek. Ezen a téren különösen jó munkát végeztek a nók Fölsőszemeréden, Horsán, Pereszlényben és Bakabányán, a legnagyobb elismerés azonban Garamszőlős asszonyait illeti meg. Ebben az 1600 lakosú községben négyszáz tagja van a Vöröskeresztnek.

Répaszüret

A lévai járás csaknem minden egyes szövetkezetében és állami gazdaságában termelnek cukorrépát. Az idei kedvező időjárás megkönnyítette a cukorrépa betakarítását. Az asszonyok több községben még vasárnap is dolgoztak, hogy a fehér arany veszteségmentesen kerüljön az oroszkai cukorgyárba, ahol ebben az esztendőben 3000 tonna cukor exportálását tervezik. A répa cukortartalma jobb a tavalyinál. Az asszonyok igyekezetéért jő minőségű cukor a fizetség. Vannak családok, ahol fél mázsa, sőt ahol egy mázsa cukrot kapnak prémiumként.

A lévai Városi Nemzeti Bizottság mellett működő téglagyár huszonkilenc alkalmazottja — a legtöbbjük nő — az idei munkatervet 100 százalékra teljesítette. Caban József a munkarészleg vezetője örömmel újságolta, hogy október elejéig 700 000 darab téglát gyártottak és ezzel az évi tervet teljesítették. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig még százezer darab téglát gyártanak.

HÍREK A KASSAI JÁRÁSBÓL

Közös cél — közös munka

A Szlovákiai Nőszövetség kassai városi szervezetének és járási bizottságainak elnöknői, titkárnői és a Magyar Nőtanács keletszlovákiai képviselője, beszélgetésre ültek össze. Felmérték hol működnek jól a nőszövetség tagjai, hol vannak csak a létszámot gyarapító tagok, akik nem fejtenek ki semmilyen tevékenységet, és melyek azok a helyek, ahol lehetőség nyílik a „Barátnő* vagy „Zivena“ klubok létesítésére. Az összejövetelen közös munkatervet dolgoztak ki, ennek alapján végzik a szervezési munkákat. Azt is eldöntötték, a járás területén ki, melyik községbe megy beszélgetni az asszonyokkal. A nőmozgalom célkitűzései hazánk dolgozó nőtársadalmának érdekeit hivatott védeni, az elért eredmények mindnyájunk javát szolgálják. Ezért fontos, hogy a magyar aszszonyok és lányok is megismerkedjenek a törvényeink biztosította jogaikkal, és éljenek is a lehetőséggel. A közösen kidolgozott munkaterv biztosítja az összmunkát a „Barátnő* és a „Zivena* klubok között, és alkalmat nyújt ahhoz, hogy nemes versengés keretében aktívabb munkára serkentse azokat is, akik eddig csak taglétszámot jelentettek a nőmozgalomnak. A „Barátnő* klubok alakítása friss vérkeringést jelenthet a magyar asszonyok körében, ha igyekeznek megragadni ezt a fejlődési és ismeretszerzési lehetőséget.

így is lehet

Mecenzéf vegyes lakosságú község a kassai járásban, utcáin német, szlovák és magyar szót hallani. Tiszta, rendezett, inkább kisváros, mint falu benyomását teszi az idegenre. Az emberek kulturáltak, szeretik a zenét, jó könyveket és művészetkedvelők. A középkorúak és idősebbek mind a három nyelvet beszélik (a fiatalok sajnos már kevésbé). Ezért gondolta Pruszák Aranka, magyar szakos tanárnő, a szepsi magyar tannyelvű iskola pedagógusa, hogy a mecenzéfiek is jól szórakoznának a „Lili bárónő* zenés vígjáték előadásán, mert a hírek szerint a budapesti színészek ügyes játékukkal már szereztek néhány kellemes estét a környékbeli falvak lakóinak.

Egy szerda délután néhány vállalkozó szellemű asszony megbeszélte az előadást, és megkezdték a szervezést. Eibenová Éva, a helybeli szlovák iskola tanítónője, aki a művelődési otthon felelőse, előkészítette a termet az előadásra, gondoskodott a technikai kellékekről. Szinte valamennyi üzem és intézmény dolgozója részt vett az

előkészítésben, közönséget toborzott, jegyeket árult, biztatott, reménykedett, hogy minél jobban sikerüljön az előadás. Rövid egy nap alatt elfogyott minden jegy, és az előadás kezdete előtt a fiatalok, akiknek már nem jutott ülőhely, az oldalfalak mellett sorakoztak. Hosszú évek óta nem látott ez a terem egyszerre ennyi embert Mindenki jól szórakozott. Az előadás végén a szervezők egymással is elégedetten szorítottak kezet. Nők és férfiak, németek, szlovákok, magyarok összefogásából olyan kellemes este született, amiről még sokáig fognak beszélni Mecenzéfen. A szervezők bebizonyították, hogy a jó kezdeményezésnek mindig akadnak követői, és az ügyesen irányított közös munkának megvan az eredménye.

Bába Piroska, Kassa

Elkészült a vámhivatal épülete

Ipolyság lakói és a többi turista nevében köszönetét mondunk az ipolysági Kommunális üzem asszonyainak, akik az új vámhivatal környékét szépítették. A vámhivatalt még ebben az évben átadják rendeltetésének.

Belányi János, Déménd