Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

Segíteni a rászorulóknak, felszámolni a kö­zömbösséget mások baja iránt, megszün­tetni a magányosság riasztó érzését — nemes szándék, humanista törekvés. De úgy látszik, túlságosan sokat beszéltünk a humanizmusról az el­múlt évben, és nem volt időnk átgondolni, társadal­munk humanizmusát mennyire determinálja az, hogy szocialista. Mint egy díszítő jelzőt, szépítő csecsebe­csét akasztottuk tavaly céljaink népszerűsítéséhez; Szocializmust — „emberi arculattal", „humanista" szocializmust... Mintha maga a „szocialista társada­lom" olapelveiben, felépítésében és távlataiban nem foglalná magában a humanizmus legmélyebb, leg­tisztább eszméjét, mintha éppen a szocialista társa­dalom nem tett volna minden eddigi társadalomnál többet az emberekért. A nyugdíjak, az ingyenes orvosi kezelés, kedvezményes gyógyszerellátás, a családi pótlék, a szociális intézmények, gyermek- és munkás­üdültetések — az élet- és munkakörülmények javítá­sának legkülönfélébb módja és formája mind ezt bizonyítja. De a társadalom jogi, anyagi, morális gondoskodása önmagában nem elég, mert emberek­ről van szó, egyéni sorsokról és gondokról, amivel törődni emberi jószándék és segítség nélkül lehe­tetlen. „Beteg vagyok, most ötvenéves koromban nem vesznek fel munkába. A férjem meghalt, a gyerme­keim nem törődnek velem." „A férjem iszik, de a nem­zeti bizottságon azt mondták, ez nem váláok. Nem bírom vele az életet, már nemcsak engem bántalmaz, hanem gyermekeimet Is. — Mit tegyek?" „Magányos öregasszony vagyok. Eltartási szerződést kötöttem egy fiatal házaspárral. Eladták a házamat, azt mondták, mindent megadnak nekem, amire csak szükségem lesz. Megbetegedtem, kórházban vagyok. Még csak meg sem látogatnak. Pénzt kértem, kérdéssel feleltek; miből küldjenek?“ — Néhány idézet a hozzánk érke­zett levelekből, ami az emberi magatartás, segítenl­­akarás szükségességét, az „ember embert keres“ igényét bizonyítja. Nyilván a felismert Igények, a még megoldatlan problémák adták az ötletet a Cseh­szlovák Vöröskeresztnek és a Cseh Nőszövetségnek egy akció megindítására, amely „Az ember embert keres” címen lenne hivatott szociális szempontból rá­szoruló, magányos és tehetetlen emberek támogató­embert keres — de hogyan? sára. és mivel valóban keveset beszéltünk a lényeg­ről, arról, hogy hogyan, miben kell segíteni — a jó­szándékú ötlet hamis emberbaráti, műkedvelő huma­nizmus-szerű tettekre is ösztönzött. A cseh asszonyok — a nőszövetség tervében, javaslataiban, ugyanis használt ruhák gyűjtése is szerepel. Egyetértünk azzal, hogy segíteni kell, amiben tu­dunk. De a kegyes adományként átadott kopott ruha­neműk nem pótolhatják, helyettesítik a szociális se­gélyt, az igazságos ügyintézést, az erkölcsi segítséget, gondoskodást — a szeretetet és törődést. Az ilyen gyűjtés csak a humanizmus illúzióját adhatja, és az egykori „nagyságos asszonyok" dilettáns jótékonyko­dását idézi I „Beadtam két ruhát, három pulóvert, — megtettem mindent — lóm, milyen jó vagyok..." Ez helytelen, méltatlan és nem felel meg társadalmunk — nőszövetségünk céljainak, s nem teszi boldoggá, elégedetté a rászorulókat sem. Ezért azt javasoljuk a Szlovákiai Nőszövetség helyi, városi és üzemi szer­vezeteinek, hogy ha az „Akció 69“ keretében bekap­csolódnak az „Ember embert keres" mozgalomba, akkor ne anyagiakkal támogassák a rászorulókat, hanem az alábbiakban felsorolt javaslatok értelmé­ben. (Társadalmunk törvényei, előírásai, a biztosítás anyagi és pénzügyi formái elegendő lehetőséget nyújtanak erre.) A szociális gondoskodást olyan értelemben kell kialakítani — mint az állami szociális gondoskodás kiegészítőjét, hogy — szociális védőnők képzésére önkéntes jelentke­zőket kell kiválasztani és javasolni, — idős és tehetetlen emberek gondozására, ápolá­sára ki kell képezni a jelentkezőket, s önkénteseket toborozni, — a járási szerveknek segítséget kell nyújtani a szociális problémák felmérésében, és jelezni azokat, különös tekintettel a gyermekek nevelésében észlelt hiányosságokra, az eltartási kötelezettséget elhanya­goló és alkoholista szülőkre, — a járási ifjúságvédelmi dolgozókkal együtt és külön-külön is — fel kell keresni a magányos, idős és tehetetlen embereket, meg kell szervezni a szom­szédi segítségnyújtást, védnökséget kell kialakítani családok, egyének felett. — Fel kell venni és tartani kell a kapcsolatot a gyermekotthonokkal, a szociális otthonokkal és ünnepi alkalmakkor — például karácsonykor — apró aján­dékokkal fel kell keresni őket. Ennek a vásárlására minden szervezetünk találhat anyagi fedezetet bevé­teleiből és költségvetéseiből. — Találkozót, ünnepi összejövetelt is rendezhet a nőszervezet az idős emberek számára, mint ahogyan már több járásunkban eddig Is rendezett. A másokkal törődés, együttérzés, a segítség anya­giakban kifejezhetetlen és anyagiakkal — főleg használtruha adományokkal — egyéni akcióként meg sem oldható. Tegyünk különbséget a társadalmilag lehetséges és az emberileg szükséges között és esze­rint keresse az ember az embertl-h-Vidéki Lesz-e elegendő tégla? iBIngfi HÍREK a lévai járásból Teljesítik szavukat A Vöröskereszt járási konferenciáján tavaly értékes munkafelajánlások szület­tek. Háromnegyed év eltelte után öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a Vörös­­kereszt tagjai, akik egyben nőszövetségi tagok is, adott szavukat teljesítették. 8965 brigádórát dolgoztak le a faluszépitési akciók során, kétszázharminc véradót és százötven új tagot szereztek. Ezen a téren különösen jó munkát végeztek a nók Fölső­­szemeréden, Horsán, Pereszlényben és Ba­kabányán, a legnagyobb elismerés azon­ban Garamszőlős asszonyait illeti meg. Ebben az 1600 lakosú községben négyszáz tagja van a Vöröskeresztnek. Répaszüret A lévai járás csaknem minden egyes szövetkezetében és állami gazdaságában termelnek cukorrépát. Az idei kedvező idő­járás megkönnyítette a cukorrépa betaka­rítását. Az asszonyok több községben még vasárnap is dolgoztak, hogy a fehér arany veszteségmentesen kerüljön az oroszkai cukorgyárba, ahol ebben az esztendőben 3000 tonna cukor exportálását tervezik. A répa cukortartalma jobb a tavalyinál. Az asszonyok igyekezetéért jő minőségű cukor a fizetség. Vannak családok, ahol fél mázsa, sőt ahol egy mázsa cukrot kap­nak prémiumként. A lévai Városi Nemzeti Bizottság mellett működő téglagyár huszonkilenc alkalma­zottja — a legtöbbjük nő — az idei mun­katervet 100 százalékra teljesítette. Caban József a munkarészleg vezetője örömmel újságolta, hogy október elejéig 700 000 da­rab téglát gyártottak és ezzel az évi tervet teljesítették. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából kötelezettséget vál­laltak, hogy az év végéig még százezer darab téglát gyártanak. HÍREK A KASSAI JÁRÁSBÓL Közös cél — közös munka A Szlovákiai Nőszövetség kassai városi szervezetének és járási bizottságainak el­­nöknői, titkárnői és a Magyar Nőtanács keletszlovákiai képviselője, beszélgetésre ültek össze. Felmérték hol működnek jól a nőszövetség tagjai, hol vannak csak a létszámot gyarapító tagok, akik nem fej­tenek ki semmilyen tevékenységet, és me­lyek azok a helyek, ahol lehetőség nyílik a „Barátnő* vagy „Zivena“ klubok léte­sítésére. Az összejövetelen közös munka­tervet dolgoztak ki, ennek alapján végzik a szervezési munkákat. Azt is eldöntötték, a járás területén ki, melyik községbe megy beszélgetni az asszonyokkal. A nőmozga­lom célkitűzései hazánk dolgozó nőtársa­dalmának érdekeit hivatott védeni, az el­ért eredmények mindnyájunk javát szol­gálják. Ezért fontos, hogy a magyar asz­­szonyok és lányok is megismerkedjenek a törvényeink biztosította jogaikkal, és élje­nek is a lehetőséggel. A közösen kidolgo­zott munkaterv biztosítja az összmunkát a „Barátnő* és a „Zivena* klubok között, és alkalmat nyújt ahhoz, hogy nemes ver­sengés keretében aktívabb munkára ser­kentse azokat is, akik eddig csak taglét­számot jelentettek a nőmozgalomnak. A „Barátnő* klubok alakítása friss vérkerin­gést jelenthet a magyar asszonyok köré­ben, ha igyekeznek megragadni ezt a fej­lődési és ismeretszerzési lehetőséget. így is lehet Mecenzéf vegyes lakosságú község a kassai járásban, utcáin német, szlovák és magyar szót hallani. Tiszta, rendezett, inkább kisváros, mint falu benyomását teszi az idegenre. Az emberek kulturáltak, szeretik a zenét, jó könyveket és művészet­kedvelők. A középkorúak és idősebbek mind a három nyelvet beszélik (a fiatalok sajnos már kevésbé). Ezért gondolta Pru­­szák Aranka, magyar szakos tanárnő, a szepsi magyar tannyelvű iskola pedagó­gusa, hogy a mecenzéfiek is jól szórakoz­nának a „Lili bárónő* zenés vígjáték elő­adásán, mert a hírek szerint a budapesti színészek ügyes játékukkal már szereztek néhány kellemes estét a környékbeli fal­vak lakóinak. Egy szerda délután néhány vállalkozó szellemű asszony megbeszélte az előadást, és megkezdték a szervezést. Eibenová Éva, a helybeli szlovák iskola tanítónője, aki a művelődési otthon felelőse, előkészítette a termet az előadásra, gondoskodott a technikai kellékekről. Szinte valamennyi üzem és intézmény dolgozója részt vett az előkészítésben, közönséget toborzott, jegye­ket árult, biztatott, reménykedett, hogy mi­nél jobban sikerüljön az előadás. Rövid egy nap alatt elfogyott minden jegy, és az előadás kezdete előtt a fiatalok, akiknek már nem jutott ülőhely, az oldalfalak mel­lett sorakoztak. Hosszú évek óta nem látott ez a terem egyszerre ennyi embert Mindenki jól szórakozott. Az előadás végén a szervezők egymással is elégedetten szo­rítottak kezet. Nők és férfiak, németek, szlovákok, magyarok összefogásából olyan kellemes este született, amiről még sokáig fognak beszélni Mecenzéfen. A szervezők bebizonyították, hogy a jó kezdeményezés­nek mindig akadnak követői, és az ügye­sen irányított közös munkának megvan az eredménye. Bába Piroska, Kassa Elkészült a vámhivatal épülete Ipolyság lakói és a többi turista nevé­ben köszönetét mondunk az ipolysági Kom­munális üzem asszonyainak, akik az új vámhivatal környékét szépítették. A vám­hivatalt még ebben az évben átadják ren­deltetésének. Belányi János, Déménd

Next

/
Thumbnails
Contents