Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-02 / 44. szám
пт I CSONTOS VILMOS VAN FELÉTEK Rózsám Ragyogó Reggelen, Kedvünk Kivirul, Kedvesem. Szeretnék ott járni felétek, Meglesném a vetkőző fákat, Nyomodra míg levelet szórnak, Ahogy járod a barázdákat. — Meglesném a vetkőző fákat. Láthatnám a mezőre szálló, S őszbe vezető ökörnyálat, Ahogy csiklandozza a réten Menésedkor, alul a térden Megvillanó meztelen lábad. Szeretnék ott járni felétek, Mint most egy éve, szüret táján, Viruló csók-virágot szedni Paraszt szerelmed rózsafáján ... — Mint most egy éve, szüret táján. ősz van felétek, fácánkakas Rikkant nagyot az esti csendben, A fejéstől sietsz befelé, Tejes köcsöggel a kezedben. — S fácán rikolt az esti csendben. Talán megállsz egy pillanatra Küszöb előtt a kerti padnál, Ahol tavaly az ősz be szép volt, Ahol dolgos, paraszt kezeddel Engem először simogattál. — Szeretnék ott járni felétek, Megkérném a vetkőző fákat, Simogassanak meg helyettem, Ahogy járod a barázdákat. • Megkérném a vetkőző fákat. Ne várj Nem megyek, Nem lehet. Szívem Szeret, és Szenvedek. Kékes Ködéből Kívánom: Vígan Virágozz, Virágom. Egyszer Elmegyek Érted én, Szívem Szerelmes Szekerén.
