Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-02 / 44. szám
. ÍM IÉM' RENDEZŐJE Négyszemközt Tibor Rakovskyval Madách Imre világhírű, tizenöt képes színpadi alkotása szinte a vesszőparipája: gyermekkora egyik visszavisszatérő, kedves olvasmánya; nem kis mértékben épp a Tragédia kiváltotta csodálat indítja el őt a színházi pólyán. Három éve ő rendezi Kassán „Az ember tragédiájáét; most pedig a pozsonyi bemutató rendezését is örömmel elvállalta. — Otthon, a szülői házban találkoztam először Madáchcsal. Igaz, akkoriban még nem értettem meg teljes egészében, eredetiségében a Tragédia mondanivalóját, mégis egy életre magához láncolt ez a versbe öntött dráma. Az embernek általában kevés olyan könyve van, amelyhez évek múltán is ragaszkodik, amely új erőforrást rejt számára ... Nos, nekem éppen „Az ember tragédiája“ e könyvek egyike; a világirodalom gyöngyszemei közé sorolom. — A Tragédia külön érdekessége, hogy úgy tűnik, mintha Madách Imre egy nagyon magas felülnézetből írta volna: egy síkon látja a múltat, a történelmet, az emberiség örök problémáit, a jövő aggasztó kérdéseivel együtt! Nagyon érdekes és sajátos a mű belső, intim vonalvezetése is, mellyel Madách szoros kapcsolatot tud teremteni aZ imént említett magas felülnézet, és az ebben a síkban fölvetett lét-problémák egyszerűsége, intimitása, köznapisága között. A cselekmény így lényegében két különböző szintű filozófiai vásznon pereg: az egyik széles-hömpölygőn, patetikusan, míg a másikon korlátok között, szűk egyéni síkon. E két vászon közös jellemzője a harc. Madách ebben látja a társadalom és az egyén feladatát, illetve az élet értelmét. Rendkívül egyszerű-igaz gondolat ez. Kifejezni hát a szerzőnek ezt a szándékát — ez a legfőbb feladat. — Az ember tragédiájának egyik szlovák fordítója: Valentin Beniak azt irta erről a darabról: „Ez a mű örökkemény gránitból van, mely sosem veszít majd időszerűségéből és soha nem lesz öregségszaga. Igaz, Madách fantáziáját a műszaki fejlődés túlszárnyalta, de az alkotás filozófiai tartalma, képei, problémái: a vér vad lüktetése, a megpróbáltatásokat keményen viselő ember titáni fájdalma, a tisztelet és nyugalom nélkül zúgó tenger, az állandó félelem forrásából fakadó könnyek, az állandó áldozatok és önkínzás árán keresett világosság, az emberiség értelmetlen történelmének vérében és könnyeiben fuldokló ember segélykiáltása — ez mind patinát és örök értéket kölcsönöz a műnek, a szerzőt pedig a tér és idő fölötti csúcsokra emeli...“ — Ügy érzem, remekbe szabott jellemző sorok ezek, melyekhez ennyit szeretnék még hozzáfűzni: a Tragédia olyan kritikai alkotás, mely korszakokat, reményeket és csalódásokat szembesít azért, hogy kinyomozza a való igazságot. Bátran szembe állítja egymással az érveket és ellenérveket; a bizonyítást a tagadással; Ádám őszinte és naiv hitét Lucifer gunyoros Tibor Rakovsk? még próba közben. Egy utasítás Ct. FIISíknek: — No (elejtsd el Lucifer gunyoros mosolyátl Főin: A. Stubnya és P. Uhrln mosolyával; a győzelmet a vereséggel, hogy ezzel magasztos képet rajzoljon az állandóan harcoló emberről. Madách a lemondás és a kiúttalanság érveit cáfolja. Ez a törekvése jelenti a dráma magvát, ez az alapgondolata, amelyet minden színpadi változatban kifejezésre kell juttatni. Természetes, hogy erre törekedtünk mi is. — Nagyon sokat gondolkoztam a szereposztáson. A darab kezdetén Adámot és Évát két olyan fiatal emberként akartam ábrázolni,1 akik még az élet előtt állnak vagy éppen annak küzdelmeit és örömeit élvezik. E célkitűzés szem előtt tartásával Ádám szerepét Leopold Haverira bíztam, Évát pedig kettős szereposztásban Éva Poláková és Zdena Grúberová játsszák. Lucifer szerepét Ctibor Filiiknek osztottam. A színpadképet Ladislav Vychodil tervezte. — A színpad berendezésének fontos szerepet szántam a darab egységesítésében. Tény, hogy a cselekmény minden egyes fejezete más korban, más-más bútor- és ruhadivatban játszódik. Az én rendezésem alapgondolata azonban eltér ettől a hagyományos fölfogástól. Igaz, a történelem nem ismétlődik, de egyes történelmi fordulatok igen. Ügy érzem, hogy Madách vezérgondolatának hullámszerű emelkedése és zuhanása törvényszerű és tudatos. Ezért helyénvaló megoldás a színpadkép egysége. Véleményem szerint ez nem zavarja annak kifejezési lehetőségét, hogy Ádám a történelem állandóan ismétlődő borzalmai ellenére is mindig előre, a jövőbe néz, újra és újra hinni tud a jóban. Sokan kérdezték tőlem: mit gondolok, miképpen fogadja a szlovák közönség a darabot. Azt gondolom, hogy e halhatatlan alkotás minden egyes problémája a ma emberéhez is közelálló. MIKLÓSI PÉTER A nagy kísérlet (A pozsonyi P. 0. Hvleidoslav színházban bemutatták az „Ember tragádlájá“-t) Madách Imre halhatatlan drámai költeményének, mint annyi más zseniális műnek sorsa és privilégiuma a gyakori felújítás és a felújítással járó rendezői kísérletek. Minden rendező szeretne a műből több mai vonatkozást kinagyítani a nézők meggyőzésére, az időszerűség bizonyítására. Az október 11-i pozsonyi bemutató legnagyobb előnye az, hogy két évvel a kassal premier után újra színpadra került a madáchi mű. Tibor Rakovsky rendező a három fordítás közül (Hviezdoslav, Beniak, Stítnicky) a legszerencsésebbet, a Stítnicky fordítást használta fel. A rendezés egyik legnagyobb előnye a gyorsan pergő, feszültséget kifejező játékmód volt, melyre a szerencsésen megtervezett színpadkép lehetőséget adott. A kiemelkedő színek közül meg kell említeni az első képet, az Egyiptomi színt, melyben az epizódok aláfestése sikerrel erősítette, az esztétikai hatás mellett, a drámai feszültséget. A Londoni és a Párizsi szín mozgalmassága is jól hatott. A Falanszteri színben pedig oly sikerrel rajzolta meg a rendező a groteszk elgépiesedést, hogy szinte korunk kritikájának hatott. A sikerrel kiépített drámai helyzeteket olykor gyöngítették a túlkapások. A Bizánci színben Lucifer és Helena melodramatikus, ékelődő párbeszédében a rendezés messze eltért a tragédia hangulatától, néha már a kabaréstílus határát súrolta. A Londoni szín széttöredező befejezése sem bizonyult jó megoldásnak. Azzal, hogy az epizódszereplők egyenként elmondták sorsukat, nem tudták a madáchi tragédiát színezni. Az ilyen irodalmi színpadra emlékeztető megoldások sehogyan sem fértek bele a Tragédia bűvkörébe, hasonlóan a Római szín rosszul kidolgozott dalos betéteihez. A legnagyobb eltávolodás a Tragédiától a Falanszteri színben történt. A tudós és Lucifer kíséretében érkező Adám beszélgetése fantasztikus Ádám ás Eva a Római siló végén kiábrándulva, csalódottan utópista filmek groteszkségével hatott. Hiába dolgozott közben a tudós fénylő tányér-műszerrel, és hiába vonultatták fel a színpadon a tanítási segédeszközök egész tömegét. Az epizódszereplők a dalbetétektől, és a Londoni szín végétől, valamint egy-két kisebb tévedéstől eltekintve, sikeresen illettek bele a Tragédia hangulatába (az angyalok kara, az egyiptomi rabszolgák stilizált szenvedése, a bizánci egyházi felvonulás, a Londoni és Párizsi szín tömegjelenetei és a falanszteri ítélkezést). A három főszereplő, Adám, Éva, és Lucifer közül csak Lucifer uralta teljességgel szerepét. Bár alakításában szemet szúró volt néhány stílustörés, eléggé egyetemes figura maradt az előadás elejétől végéig. Adám nehezen birkózott meg szerepével. Néha túlságosan naivnak és idegennek tűnt, eltérve attól, amit játszott, néha viszont elszürkült a többi szereplő között, alig volt fellelhető a színpadon. Talán csak a Párizsi és Prágai színben tudta teljesen uralni szerepét. Valamint a „Paradicsomi" és a „Repülés az űrben" színben, amelyekben szintén megfelelő volt az alakítása. Éva nagyon Igényes szerepét Éva Poláková elégé jellegtelenül oldotta meg. Csak a Párizsi színben és Prágai szín Borbálájában nyújtott emlékezetes alakítást. A többiben határozatlan és merev volt, a kedvességet és a női bájt erőltetve próbálta színpadi hatásúvá emelni, de sikertelenül. Sajnos az előbb dicsérőleg említett gyors pergésű két színben Adám és Éva beszédmodora eltúlzottnak hatott. Nem a pátosz hiányát keresem, hanem a költemény érthetőségét. Mindenesetre öröm az „Ember tragédiájáét a Szlovák Nemzeti Színházban látni, még a fent említett kisebb-nagyobb hibák ellenére Is. Madách Imre sírja a Loaono melletti Alsósstregován Gágyor Péter